A koronavírus maholnap egy éve teljesen átalakította az emberek mindennapi életét. A középiskolákban elrendelt digitális munkarend azonban – hiába került rá már másodszor sor – továbbra sem effektív: még mindig hiányoznak olyan alapvető elemek, mint például egy központilag kialakított rendszer vagy egy a digitális világgal tisztában lévő oktatási szakértők által összeállított ütemterv a tanárok számára. És nem szabad elfeledkezni a diákok és tanárok mentális egészségéről sem, ami szintén odafigyelést igényelne - a hangsúly sajnos a feltételes módon van.
Lévén olyan diák, aki jelenleg is a digitális oktatás keretein belül tanul, merem állítani: itt lenne az idő végre, hogy a döntéshozók a szívükre tegyék a kezüket és belássák, ez az oktatási szisztéma közel sem olyan működőképes, mint a tantermi nagytestvére. A probléma ott van, hogy miközben a kormány becsukja a szemét és még hátat is fordít az oktatás szereplőinek, vészesen közelednek az érettségik, amikkel kapcsolatban ismét nincsen pontos tájékoztatás. Ott tartunk, hogy az érettségi a szokásos mederben fog lezajlani.
Miközben az egészségügyi kockázat még mindig jelentős, úgy gondolom, egyértelmű: a most érettségiző diákoknak szinte a teljes 12. osztályos oktatásuk egy vakfolt, nem rendelkeznek olyan tudással, amivel sikeres érettségit lehetne tenni. Ez nem az ő hibájuk, nem az ő lustaságukból adódik, sokkal inkább abból, hogy ilyen körülmények mellett nem is lehet sikeresen abszolválni a vizsgát.
Emiatt indult is már egy petíció: mint tavaly, ez is az érettségik eltörlését célozza. A javaslat szerint a diákoknak a jegyeik átlaga alapján kellene megkapniuk az érettségit és a szakmai vizsgákat. A petíciót eddig 22 ezren írták alá, ez a szám pedig folyamatosan növekszik.
Egy másik jelentős probléma az 50 órás közösségi szolgálattal kapcsolatos. Alapvetően sem több a rendszer a diákok zöme számára, mint puszta teher, ami arra szocializál, hogy az éppen felcseperedő generáció „okosba” próbálja megoldani az órák teljesítését. De jelenleg még erre sincsen lehetőség, hiszen a közösségi munkák többsége személyes jelenlétet igényel. (Szerencsére a Fenntartható Demokráciáért nevezetű civil szervezet mér tárgyalásokat folytat az ország több iskolájával, hogy náluk digitális formában, társadalmilag hasznos munkával lehessen az 50 órát teljesíteni.)
Sajnálatos módon viszont ez csak a kisebb gondra jelenthet megoldást – és csak ha sikeresek lesznek a tárgyalások –, a nagyobb probléma még mindig előttünk van. Véleményem szerint ugyan nem mindig tükrözi a valós tudást a digitális oktatás alatt elért érdemjegy, jelenleg mégis igazoltnak látom: ez a legracionálisabb módja a felsőoktatási felvételi procedúra lebonyolításának. Nem kockáztathatjuk az emberek egészségét, pláne nem úgy, hogy némileg feleslegesen is tennénk – hiszen a mai iskolában a megszerzett a tudás sem lesz minden esetben elegendő.
A szerző diákaktivista