A 2020-as esztendő a nyugdíjasok folyamatos lecsúszásának újabb esztendejeként kerülhet be az annalesekbe. Ezt immáron a KSH inflációs adatai is alátámasztani látszanak. Ők, a lakosság 26 százaléka egyértelműen rosszabbul éltek tavaly, mint egy évvel korábban, sőt - a NER dicsőségére legyen mondva - egyre kisebb arányban részesülnek az éves GDP-ből, noha létszámuk állandóan fogy. Hiszen Magyarországon 2020-ban 600 ezerrel kevesebben voltak, mint az ezredfordulón.
Minden ellenkező állítás dacára kijelenthető: az államnak az időskorúak egyre kevesebbe kerülnek. (Különösen, hogy a saját járadékuk fedezetét aktív korukban már ők maguk befizették.) Ne feledjük azt se: az öregségi nyugdíj-korhatár növekedésével, ami 2022-től 65 esztendő lesz, egyre rövidebb időt töltenek majd az emberek nyugállományban.
Azért is volt fordulópont 2020 az idős korúak járadéka leértékelődésének történetében, mert a tavaszi hónapoktól kezdve az átlagos öregségi nyugdíjak havi összege – mintegy 150 ezer forint - már nem érte el az alkalmazottak átlagkeresetének felét sem - miközben a járadékosok kétharmada még ennyit sem kap! Ez az „olló” ráadásul egyre tágabbra nyílik.
A nyugdíjasok átlagos inflációját a KSH a tavalyi évre 3,8 százalékosnak mérte. Több mint kétséges, hogy ez a valóság. Elegendő csak visszaemlékezni a gyümölcsárak 22 százalékos növekedésére és arra, hogy akinek ilyen áron még volt kedve befőzni, az még az alaposan megdrágult cukrot is kénytelen volt használni. S már 2020-ban is jóval többet kellett fizetni a kenyérért, melynek arára most januárban újból rátettek egy (pék)lapáttal. Reméljük, az időskorúakat kevésbé érintette a szeszes italok szakadatlan drágulása – az idei jövedéki adóemelés mértékét már tavaly megelőlegezték –, miként a váratlanul szárnyra kapó aranyárakon is kevésbé bosszankodtak, sőt az albérleti piac beszakadása is inkább csak mint bérbeadókat érintette őket. De a lakásfenntartás sem lett olcsóbb.
Az idei inflációs kilátások még ennél is rosszabbak. A gazdasági folyamatok különös játéka folytán a járvány válságos hónapjai alatt a termelők és a szolgáltatók – a saját szemszögükből nézve – úgymond visszafogták az áraikat. A növekvő munkanélküliség árnyékában igyekeztek minél hamarabb megszabadulni a portékájuktól, mondván: ki tudja, mit hoz a holnap? Most azonban azzal számolnak, hogy a vakcina széleskörű felhasználása révén az esztendő második felében ismét erőre kaphat a világgazdaság, és egyre többen tudnak majd újra jövedelemhez jutni.
Ismét sokan megpróbálkozhatnak a külföldi munkavégzéssel, már csak azért is, mert az ország történelmi mértékű eladósodása a magas inflációval karöltve egyetlen esztendő alatt mintegy 10 százalékkal leértékelte a forintot az euróhoz képest. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy tovább nőtt a külhoni és a hazai fizetések közötti reálkülönbség. De már megtakarítani sem érdemes. A jegybank megüzente: nem módosít a 0,6 százalékos alapkamaton. Mindennek következtében az életszínvonal maradéka, már nem is lassan: elinflálódik.