Határozott tekintetek, egymásba gabalyodó, naptól átforrósodott végtagok, árnyban úszó nyaraló, gyermek hátán cipelt csellóval, elkötelezett aktivisták, önfeledten nevető aratók. Néhány azok közül a meghatározó pillanatok közül, amelyet a Kassák Múzeum Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái című virtuális kiállításán láthatunk. Az ősszel megnyílt, majd a járványügyi korlátozások miatt bezárni kényszerült tárlat a decemberi finisszázst követően az online térbe költözött, ahol kiválóan megállja helyét. Nem ritka, hogy a múzeumban életteli munkák a képernyőn nem adják vissza ugyanazt az élményt, Besnyő Éva képeinek aurája azonban átüt a digitalizáció teremtette falon is, s ezzel újabb lehetőséget nyújt, hogy közelebb kerüljünk eddig talán sokunk számára ismeretlen munkásságához.
A magyar származású Besnyő Éva (1910–2003) nevét hazánkban leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó-mozgalommal kapcsolatban említik, amely a társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki célul, Hollandiában viszont az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalma megörökítőjeként vált ismertté. A kiállítás mindezeket átfogva, a fotográfust a modernitás jellegzetes képviselőjeként mutatja be. A művész az új fotográfiai látásmódokkal Pécsi József magániskolájában ismerkedett meg, ám rövid idő múlva Berlinbe utazott, ahol a Weimari Köztársaság szellemi élete – mások mellett Kepes György és Robert Capa társaságában – hamar magával ragadta. Sok más, származása vagy politikai meggyőződése miatt Berlint elhagyni kényszerülő értelmiségihez hasonlóan rövidesen azonban Amszterdamba költözött, ahol aztán első önálló kiállításának sikere keresett fotográfussá tette, és a modern holland vizuális kultúra meghatározó alakítójává vált.
A fotográfus nemzetközi és hazai ismertségéről a kurátorok, Csatlós Judit és Juhász Anna Mária beszéltek lapunknak. – Besnyő Éva az 1930-as évek elejétől évtizedekig aktív szereplője volt a holland és nemzetközi fotográfiai közegnek, életműve egészét azonban több hullámban fedezték fel. A hollandiai köztudatba kerülés egyik fontos mozzanata volt, hogy a 70-es években csatlakozott és fényképezte a Dolle Mina mozgalmat. Ehhez kapcsolódóan a 1980-as évek elejétől kezdték el az életmű világháború előtti időszakát felfedezni. Mint ismertették, nemzetközi téren fordulat volt a 90-es évektől Európa-szerte zajló folyamat, amikor elkezdődött a nők fotótörténetbe való beemelése és szerepük újraértékelése.
– Ekkor kerültek fókuszba a Weimari Köztársaság és a két háború közötti Párizs elfeledett női művészei, akik közül sokuk pályája fiatalon megszakadt (részben pályamódosítás, részben a náci üldöztetés miatt). Ezáltal kapott széles nemzetközi ismertséget Besnyő Éva életműve is, elsősorban a 30-as években készített munkái. Emellett Kincses Károly munkássága is hozzájárult az életmű ismertté tételéhez: a Made in Hungary nagyszabású kiállítás keretében számos országban mutatta be Besnyő Éva munkáit is – részletezték. Hazánkban mégis jóval kevesebb szem szegeződött rá –1986-ban, a Műcsarnokban volt életmű-kiállítása, amit két kisebb kiállítás követett a Fészek Galériában és a Spinoza Házban –, ezért is hiánypótló a jelenlegi tárlat, amely nagy figyelmet fordít a magyar művészettörténet szempontjából fontos emigrációs kapcsolathálóra és az itt készített anyagokra is.
A felvetésre, származása, illetve európai helyváltoztatásai milyen hatással voltak fotográfiai látás-, és kifejezésmódjára, a kurátorok kiemelték, már Pécsi József iskolájában is meghatározó élmény volt a modern irányzatok megismerése, a nyitott szemlélet. – S a jó induláshoz hozzátett a berlini évek pezsgő kulturális közege, melynek részét jelentették a tömegmédiumok is. Itt egy szellemileg inspiráló emigrációs közegbe került Besnyő Éva, valamint az avantgárd mozi és színház egyszerre jelentett formai és tartalmi kapcsolódásokat számára. Interjúiban hangsúlyozta, a művész és értelmiségi barátokkal folytatott viták, beszélgetések biztosították számára az alkotáshoz és frissességhez szükséges közeget. Berlin után a hollandiai évek első tapasztalata éppen ezeknek a kapcsolatoknak a fontosságára mutathatott rá. Szerencsére ott is fokozatosan megtalálta azokat a művészeket, akikkel a látásáról, a vizuális nyelvről, a fénykép kulturális és társadalmi szerepéről tudott beszélni – hangsúlyozták.
A tárlaton megismerhetjük a konvencióktól független, szabad női életutat bejáró fotográfust, aki számos terület iránt érdeklődött, képei szüntelen kíváncsiságról és nyitottságról árulkodnak. Fényképei társadalmi érzékenységéről, vagy épp a változó évtizedek új jelenségei, történései felé való odafordulásáról is számot adnak, így megférnek egymás mellett a magyarországi látogatásain készült szociális témájú fényképei, a Dolle Mina utcai akcióit rögzítő dokumentációi, vagy művésztársainak portréi. Közelről merülhetünk el abban az alkotói módszerben is, amely a tárlat fókuszában áll: lényegi kérdés nála a fényképezés alanyával kialakított viszony és a fényképész részvétele az adott helyzetben – ezt távolság és közelség fogalmaival írta le.
A látszólag ellentmondásos személyes távolság címadás is erre utal, amely azonban könnyedén feloldódik bármely képét szemlélve. Könnyedén úgy érezhetjük, mi is ott voltunk a kép készítésének pillanatában, miközben mintha mégsem tudnánk semmit arról, mi történik a felvételeken. Egy biztos, Besnyő Éva életműve megannyi felfedezésre váró pillanatot tartogat, épp csak elindultunk az úton.
Infó:
Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái
Kassák Múzeum, virtuális kiállítás
Elérhető a www.kassakmuzeum.hu weboldalról.
A kiállításhoz kapcsolódóan több kísérőprogram is zajlott az elmúlt hónapokban, ezek a múzeum Facebook-oldalán és a PIM YouTube-csatornáján visszanézhetők.
