Harmincegy éve, először Washingtonban járva közvetlenül a Fehér Ház oldalsó autóbejárójánál, a kerítéstől talán három méterre parkoltunk. Ott volt hely, meg ingyen is volt. Pár évvel később elmentünk a kongresszusba, az is ingyen volt, és csak kicsit kellett sorba állni. A szenátus a cigarettában lévő méregről „vitázott”, a kutya se volt rá kíváncsi, a karzaton is kevesen ültek, az ülésteremben talán ha ketten. A 2000-es évek elején, már túl a szeptember 11-i terrortámadáson, ha képviselőkkel akadt dolog, igazoltatás nélkül, csupán egy fémdetektoron átlépve lehetett bemenni az irodaházba. Ehhez képest most több ezer katona alszik a Capitolium padlóján, fegyverét ölelve, mintha háborúban lenne.
A romlás fokozatos volt és részben a megváltozott világgal magyarázható, nem lehet mindent Trump nyakába varrni. De az mégiscsak elképesztő, hogy az Egyesült Államok elnöke a kongresszusra uszítja híveit, azok pedig bejutva nemcsak az elnökválasztási eredmény hitelesítését próbálják megakadályozni, de egyenesen az alelnök és a törvényhozók életére törnek. Trump csőcseléke útján a szó szoros értelmében belerondított a demokráciába. A történtekben még csak nem is az a legmocskosabb, hogy a csürhe bélsárral kente be a falakat, azt le lehet mosni, másnap már a szag se érződik. Ami évszázadokra fennmarad, az az alkotmány védelmére felesküdött elnök – és mellesleg néhány honatya – aljas árulása, a népakarat semmibe vétele, a diktatúrára törekvés.
A liberális parlamenti demokrácia bástyájának ripityomra tört tekintélyét aprólékos munkával össze lehet ragasztani, de mint egy leejtett porcelánváza, már sosem lesz olyan, mint előtte. Bármely nagy és kis zsarnok hivatkozhat majd arra, hogy „maguknál is fegyverrel kellett távol tartani a népet a döntéshozóktól”.
Csakhogy az Egyesült Államokban egyetlen hét elég volt, hogy megkezdődjön az öntisztulás. Trumpot a képviselőház másodszor is vád alá helyezte, és a végén valószínűleg örökre el fogják tiltani a hatalomtól. A világban sokfelé ez is hivatkozási alap lesz.