Karácsony előtt két nappal a jegybank hirtelen kíváncsi lett a biztosításokat kötő alkuszcégek összeférhetetlenségi és érdekkonfliktus-kezelési szabályzatára. Ezenfelül kért egy részletes táblázatot is arról, hogy mennyi jutalékot fizetnek a biztosítók egy-egy megkötött szerződés után. Mondván, védeni kell a fogyasztók érdekeit. Mindezt az év végi zárási pánik közepén, két, illetve nyolc napos határidővel.
Az alkuszok ajándék- és pulykavásárlás helyett táblázatot gyártottak tehát. De ezen még átlendült volna mindenki, ha nem kapnak ugyanazon a napon egy ajánlatot is a Hungarikum Alkusz cégcsoporttól, amely „erős érdekképviseletet” kínál a hozzá csatlakozó ügynököknek. Márpedig a cégcsoport alapító-tulajdonosát már azelőtt a biztosítási szakma Mészáros Lőrinceként emlegettek, hogy az említett gázszerelő bevásárolta volna magát a vállalkozásba.
Egy másik világban, ahol a demokrácia létező valóság, vélhetőleg egyszerűen félredobták volna a Hungarikum levelét és a vele érkezett reklámkiadványt. Esetleg beleolvasnak, hogy érdemes-e a megfontolásra. Nálunk viszont megindult a találgatás: mire megy ki ez az egész? Mészárosék új frontot nyitottak? Őket is utoléri a bekebelezési hullám? Van még idő eladni a céget egy tisztes árat fizető külföldi befektetői csoportnak?
Elindultak a körtelefonok, a pánikroham végigsöpört a szakmán. Mert egy olyan országban, ahol állami szerveket használnak furkósbotként, már senki sem hisz a véletlenekben. A túléléshez olvasni kell a sorok között, meg kell találni a hatalmi mozgatórugót, mielőtt elsodornának az események. Mert már nem hiszünk senkinek. Akár üzleti ajánlatról van szó, akár önkormányzatokat sújtó intézkedésről, akár vakcináról.
A bizalomvesztés társadalmi szintre emelkedett. A hatalom morális hitelvesztése átírja a racionális döntéseket. Olyan tényezőket emel be a döntési folyamatba, amelyek a normál ügymenetben fel sem merülnének. Mintha az egész ország belépett volna Alice Tükörországába. A visszatükrözött képek torzított valóságában egyre nehezebb józan ítéleteket alkotni.