Csaknem egy évi vesszőfutás után szombaton újra győzött a Schalke 04 a német labdarúgó-bajnokságban. Nem is kicsit: fölényesen, 4-0-ra verte a Hoffenheimet hazai pályán a forduló előtt sereghajtó gelsenkircheni alakulat. A tartalékcsapatból előhúzott amerikai tinédzser, Matthew Hoppe mesterhármast szerzett pályafutása hatodik Bundesliga-fellépésén, a végeredményt Armine Harit állította be a hajrában. A régóta várt sikerrel a szezonbéli negyedik vezetőedző, a svájci Christian Gross együttese elmozdult az utolsó helyéről, és megkezdte a felzárkózást a kiesés elleni harcban.
A 358 napja, 30 bajnoki forduló óta tartó nyeretlenségi sorozat végét megünnepelték a Tasmania Berlin szurkolói is. A fővárosi kiscsapat rajongótábora komolyan aggódott, hogy a Schalke megjavítja – vagyis inkább elrontja – régi rekordjukat. A jelenleg ötödosztályú Tasmania zsinórban 31 mérkőzésen nem tudott győzni az 1965–66-os kiírásban. A „Bundesliga történetének legrosszabb csapata” címre büszkék a jórészt bevándorlók lakta Neukölln városrészben, aminek története van.
Lelkes amatőrcsapat volt az SC Tasmania 1900 a háború utáni, kettéosztott országban. Játékosai hétvégenként a városi ligában fociztak, este együtt sörözgettek, mielőtt hétfő reggel megint civil munkába mentek. Váratlanul pottyant az ölükbe az élvonalbeli szereplés. Szövetségi revizorok szabálytalanságokra bukkantak a Hertha BSC könyvelésében, ezért a pénzügyi előírások megsértése címén kizárták a csapatot az első osztályból. Ám politikai kérdéssé vált, hogy a fallal körülvett Nyugat-Berlin az NSZK futball-elitjének része maradjon, ezért a „tasmánoknak” kínálta fel a szövetég az indulás jogát.
A klubnál nem bánták, hogy esélytelenek a profik között, lecsaptak a lehetőségre. Nyitómérkőzésükön több mint 80 ezren szorongtak az Olimpiai Stadion lelátóin – és valóságos csodát láttak, mert a hazaiak 2-0-ra legyőzték a Karlsruhét 1965. augusztus 14-én. Legközelebb csak a következő év májusában, már biztos kiesőként nyertek. Példátlan szériájukkal tökutolsók lettek, többé vissza se jutottak az első osztályba. Nevük szállóigévé vált: a gyengélkedő csapatokat epésen Tasmaniának becézik azóta is. Innen nézve nem blama, hanem jó móka a rekordlista.
A Tasmania győzött a legkevesebbszer (2) és kapott ki a legtöbbször (28) egy bajnoki sorozatban. A legkevesebb gólt szerezte (15), a legtöbbet kapta (108), így gólkülönbsége (-93) is negatív rekord. Pontszáma még úgy is a legalacsonyabb, ha átszámítjuk az új szabályok szerint (8/10). A Tasmania szenvedte el a legsúlyosabb hazai vereséget (0-9 a Duisburgtól). Idővel a szurkolók már nem találták viccesnek a pofozógép szerepét, a Borussia Mönchengladbach ellen olyan kevesen fagyoskodtak, hogy összejött a negatív nézőcsúcs is (827 fizető néző) a német élvonal történetében. Átlagosan így is több mint 19 ezren látták a Tasmaniát játszani meccsenként, ennyien a magyar bajnokságban csak az FTC-Újpest rangadóra szoktak kimenni.
Nem titkolta, félti a rekordot. Ahogy a Schalke sorozatban képtelen volt nyerni, a sportsajtó kajánul egyre többször idézte fel az 55 évvel ezelőtti bizarr históriát, ami ingyen reklám a Tasmaniának. Elvégre ki hallott már a főváros többi amatőr együtteséről, az FC Viktoria Berlinről vagy a Berliner AK-ról? A „legrosszabb csapat” viszont híres, ereklyéi kelendők, sokan nem sajnálnak 40 euróért vásárolni kék Tasmania-mezt. A sláger az online rendelhető címeres arcmaszk.
Kell a pénz, bajban van az amatőr labdarúgás a jómódú Németországban is. A járvány miatt nem léphet pályára a Tasmania, szünetel az Oberliga Nordost. Elmarad a jegybevétel, a klub kocsmájában sem sörözhetnek a szurkolók, ami szintén érzékeny veszteség. Kis helyi szponzorok sem tudnak segíteni. Jobb években 100–150 ezer euróból gazdálkodtak, ennyi mostanság aligha jön össze, panaszolja Numic. A hűséges fővárosi szurkolók egyedül azzal vigasztalódhatnak: a Bundesliga lúzereinek címét, amelyet több mint fél évszázada viselnek, mégsem sikerült elragadni tőlük. Ínséges időkben ennek is lehet örülni.
