Donald Trump hurrikánként forgatta fel az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatát, ám korántsem biztos, hogy elvonulásával visszatér a korábban jellemző szoros együttműködés. A távozó elnök számos kérdésben bontotta meg a transzatlanti egységet, például felmondta a párizsi klímaegyezményt, kilépett az iráni atomalkuból, és védővámokkal sújtotta az EU-t. Kiszámíthatatlan és következetlen külpolitikája mindazonáltal arra ambicionálta az uniót, hogy növelje önállóságát és kilépjen a tengerentúli szuperhatalom árnyékából. Európa vezetői bizalmatlanná váltak legnagyobb szövetségesükkel szemben, ráeszméltek, hogy az amerikai választók bármikor újabb pusztító ciklont szabadíthatnak a világra. Mindezen nem változtat, hogy Trumpot most éppen a barátságosabb Joe Biden váltja, aki a transzatlanti viszony helyreállítását ígéri - Brüsszelben prioritássá vált az önállóság, vagyis az úgynevezett “stratégiai autonómia.”
Az európai attitűdváltás komoly fejfájást okozhat majd az új amerikai elnöknek. Biden számára intő jel, hogy az EU tavaly év végén elvben megkötött egy átfogó befektetési megállapodást Kínával, dacára annak, hogy a távozó amerikai kormányzat tiltakozott és a leendő kabinet tagjai is halkan csóválták a fejüket. Az unió soros elnökségét betöltő Portugália kormányfője, Antonio Costa a Luna hírügynökségnek adott tegnapi interjújában kifejtette: nem tehetik meg, hogy más országok igényeihez igazítva feltételeket szabjanak a tárgyalásokon vagy blokkolják azokat.
Nem kérdés, hogy a Kínával nyolc évi alkudozás után tető alá hozott megállapodás rövid és középtávon az uniós tagállamok gazdasági érdekeit szolgálja, hiszen többek között nagyobb hozzáférést biztosít az európai vállalatoknak a világ legnépesebb országának piacához, és mérsékli a helyi cégek kiváltságos helyzetét. Más megközelítésből azonban visszás, hogy az egyezség Peking folyamatos emberi jogi kihágásai ellenére jött létre - mintegy azt üzenve a kommunista állampártnak, hogy nyugodtan sanyargathatja tovább az ujgurokat és más kisebbségeket, a jogvédő civileket illetve a hongkongi demokráciapárti mozgalmat. A felsorolt jogsértések miatt az is kétséges, hogy az Európai Parlament egyáltalán ratifikálja-e majd megállapodást, mivel a képviselők nem elhanyagolható része kritikus a kínai önkénnyel szemben. Az EU azt is kivárhatta volna, hogy Biden bemutassa a maga Kína-stratégiáját. A megválasztott amerikai elnök korábban egységfrontot vizionált Peking térnyerése ellen, márpedig az uniónak is érdeke, hogy a diktatórikus berendezkedésű ázsiai ország ne jusson domináns szerephez a világpolitikában.
