Orbán Viktor a szó szoros értelmében nem diktátor, de mindenképpen szélsőjobbos - mondja Jean-Claude Juncker az EUobserveren megjelent interjúban. Hozzátette, hogy sohasem a szélsőségesektől tartott, mert azoknak nem volt esélyük, hogy beleszóljanak az uniós politikába. Nagy veszélyt lát viszont azoknak a részéről, akik alá akarják ásni a jogállamot. Annak idején pl. sokszor összeült a visegrádi országok vezetőivel, nem egyszer a csúcsértekezletek előestéjén. Nem ritkán igen éles vita zajlott közöttük, amit nem nevezne háborúskodásnak, de egyszerűen nem találták meg a közös nevezőt. Pedig általában ki tudott jönni azokkal, akik más véleményen voltak, a brit Farage-t például személy szerint kifejezetten kedvelte.
Arra a megjegyzésre, hogy Magyarország és Lengyelország politikai elfogultsággal vádolhatja meg Junckert, az úgy válaszolt, hogy annak idején Brüsszel egyetlen állam ellen sem kezdeményezett annyi szerződésszegési eljárást, mint Németország ellen, noha annak kereszténydemokrata kormánya volt. Hozzátette, hogy az ellene irányuló magyar plakátkampány nem zavarta különösebben, bár nem is örült neki. Megjegyezte, hogy nem ő, hanem Orbán változott az idők során, hiszen egykor, még luxemburgi miniszterelnökként a magyar vezető kérésére találkozott Soros Györggyel.
Ugyanakkor megismételte, hogy a színfalak mögött bevett gyakorlatként mindig egy laza „Helló, diktátorral” üdvözölte Orbánt, aki ezt tudomásul is vette. Azt viszont elégedetten konstatálta Juncker, hogy amint Salvini bekerült az olasz kormányba, onnantól kezdve megszűnt a szinte erotikus tömegbefolyása. (Az interjút az olasz Liga-elnök és magyar vezető közös fényképe illusztrálja – a szerk. megj.) De a többi populista szélsőséges is szép lassan letűnt a színről, az egyetlen kivétel Le Pen, aki továbbra is szemez a francia elnöki tisztséggel.
