Az elmúlt hetek három fideszes kezdeményezése világosan jelzi, hogy bár más negatív következményük is van, valójában romboló hatásuk összefügg és alapjaiban kérdőjelezi meg a társadalmi együttműködést. Az egyes ember vagy vállalkozás pillanatnyi érdekeit kiszolgálva gyakorlatilag felmondja a XIX. században kialakult társadalmi szolidaritást, és szembefordul az érintettek hosszútávú érdekeivel.
A Fidesz 27-ről 15,5 százalékra csökkenti a munkáltató által fizetendő járulékot, amely az egészségügyi és a nyugdíj ellátás fedezete. A jelszó tetszetős, így csökkentik a foglalkoztatás költségeit, miközben már a 9 százalékra csökkentett nyereségadó is példátlanul alacsony egész Európában. A járulékcsökkentés következtében kevesebb pénz áll rendelkezésre nyugdíjra és egészségügyre. Az már csak hab a tortán, hogy a dolgozók által fizetett járulék így magasabb (18,5 százalék), mint a munkaadóké.
Majd hirtelen előkerül Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége magyar keresztény értékrendű szakszervezeti konföderáció elnöke. Azt javasolja, hogy a dolgozók ne fizessék tovább a 1,5 százalék munkaerőpiaci járulékot. A bürokratikus elnevezés a dolgozói szolidaritás fontos eszközét rejti: ez biztosítja ugyanis a munkanélküli segély fedezetét, amelyet minden dolgozó kap, ha elveszíti munkáját. A Munkástanácsok elnöke szerint - aki immár 30 éve tölti be tisztségét - erre nincs szükség.
Ugyanezen a logikán alapul a mindig kéznél lévő Parragh László iparkamarai elnök javaslata az iparűzési adó fizetésének felfüggesztéséről, mondván, ne fizessünk adót, mert minek. Miközben a vállalkozás természetesen használja az adott település adottságait és infrastruktúráját. Javaslatát - minő meglepetés! - a Fidesz elfogadta, ha csak félig is.
Az egyes ember vagy vállalkozás önzésére játszva kiszolgáltatottá válik mindenki és minden. Megszűnik a biztonság, s bizonytalanná válik a jövő. Lehet, hogy nem lesz pénz a nyugdíjamra, lehet, ha kitesznek a munkahelyemről, nem kapok semmilyen ellátást, lehet, hogy az önkormányzattal bezáratják az iskolát?
A Magyar Szocialista Párt az előzőkkel ellentétes utat javasol a korszakváltásra szövetkező demokrata ellenzéki pártoknak. A Szociális Demokráciáért Intézetben működő szakértői csoportban világos és megalapozott javaslatokat dolgoztunk ki a korszakváltás programjához, annak a korszerű szociáldemokrata politikának a megvalósítására, amelyet ősszel fogadtunk el. Biztosítani akarjuk a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás fedezetét, ezért a 15,5 százalékra csökkentett járulékkulcsot legalább 18,5 százalékra javasoljuk visszaemelni, amennyit a munkavállaló is fizet. Az élőmunka-terhek csökkentésére álláspontunk szerint a leghátrányosabb helyzetben lévő rétegek (szakképzetlenek, pályakezdők, kisgyermekes anyák, ötven év felettiek) esetében van ugyanis szükség. Olyan konstrukcióban, amiben a támogatás elég nagy a vállalatok érdeklődésének felkeltéséhez, de mérsékli a holtteher-veszteséget, azaz annak kockázatát, hogy a szubvenció olyan célt támogat, ami enélkül is megvalósulna. Szerintünk kötelessége az államnak a munkanélküliek támogatása. Egyrészt olyan szolgáltatásokkal, képzéssel, információkkal, amelyek segítik az elhelyezkedést, másrészt pedig olyan támogatással (jövedelemmel), amely legalább szerény megélhetést biztosít nekik. Kiállunk azért, hogy 9 hónapra emeljék a munkanélküli ellátás összegét és idejét, és a szakszervezetek váljanak a jövedelempótló támogatás elosztóivá. Visszaállítani javasoljuk azt a rendelkezést, hogy a munkaügyi kirendeltségnek az álláskereső képzettségének és végzettségének megfelelő munkát kell felajánlania. Arra is javasoljuk felkészülni, hogy intézményes segítségre lehet szükségük azoknak a munkavállalóknak és családjuknak, akik hazatelepülnek az Európai Unió tagállamaiból, amire gazdasági válság esetén tömeges méretekben kerülhet sor.
Az iparűzési adó felfüggesztése helyett az adórendszer torz arányait javasoljuk megszüntetni, érvényesítve a közterhek arányos viselésének elvét. Többoldalúan kell megvizsgálni az egyes adópolitikai döntéseket, és érdekeltté kell tenni az üzleti közösséget a települések, regionális egységek fejlesztésében. Ezt a kölcsönös egymásrautaltságot az adópolitikának kell kifejeznie. Javasoljuk felszámolni azt a rendszert, ahol a legnagyobb magyarországi vállalatok gyakorlatilag nem fizetnek nyereségadót, és azt, hogy előnyben részesülnek a multinacionális cégek a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokkal szemben. Olyan adó- és támogatási rendszert javaslunk, amely a kis- és középvállalkozások számára lehetőséget ad a műszaki fejlesztésre és a magasabb minimálbér fedezetére.
Nem vissza kell menni százötven évet, hanem haladni kell előre. Persze ehhez az is kell, hogy Eötvös József szavaival: " Magyarország jelen állapotában nem maradhat!"