Külön összeállításban számolt be a napokban a Fidesz „köztelevíziója” arról, hogy neoviktoriánus korunk legnagyobb magyarja, Mészáros Lőrinc - ha egyévi jövedelmét mindjárt nem is ajánlotta fel a köznek, mint anno Széchenyi, ám - kegyeskedett 50 millió forint értékben élelmiszert adakozni a szűkölködőknek. Igaz, a felvételekből kiderült, hogy Mészáros saját cégeinek a termékeit osztogatta, azaz nehéz elhessegetni a gyanút, hogy a felcsúti Krőzus csak a raktárát söpörte ki.
Pláne, ha az ember a Mészáros élelmiszeripari érdekeltségeit összefogó Búzakalász 66 tavalyi mérlegét nézi: abból kiderül, hogy a valódi versenypiacon hamar félbeszakadt az unortodox diadalmenet, a felcsúti cég kereskedelmi eladásai százmilliókkal csökkentek, és nyoma maradt annak is, hogy jelentős raktártételt kellett leértékelniük. Félreértés ne essék: önmagában nagyon helyes, hogy Mészáros a raktárából osztogat. Az „élelmiszermentés”, azaz a lejárat közeli, már nem igazán forgalomba hozható, ám még nyugodtan fogyasztható termékeket a rászorultakhoz eljuttatni igazi win-win szituáció. A cégek ilyenkor segítenek a bajba jutottakon, közben javítanak a közmegítélésükön, és nem mellesleg nem kell irgalmatlan összegeket költeniük a nyakukon maradt élelmiszerek tárolására, megsemmisítésére.
Nem véletlen, hogy az összes élelmiszermulti, kereskedőlánc már hosszú évek óta rutinszerűen részt vesz ebben. Igaz, róluk nem számol be a köztévé főműsoridőben, dacára, hogy például a Tesco és a Nestlé kapásból a sokszorosát osztja vissza annak, amit a magyar nép szegényebbje a NER elittől kap. Ráadásul ezek a cégek a piacról élnek, szemben az orbáni államrezon által kitenyésztett, a hazai és EU-s közpénz lenyúlására és futottak még focicsapatokon keresztül pártpénzre való konvertálására kialakított NER-céghálóval.
Példának ott van a tavalyelőtti eset: Mészárosunk akkor hirtelen ötletétől vezérelve féldisznókat osztogatott a Mátrai Hőerőmű dolgozóinak, ami nagyon szép és nemes gesztus, akkor is, ha igazak azok a piaci pletykák, hogy a Mészáros-cégek akkor éppen a tőkehúson nem tudtak túladni. (Tavaly amúgy csődöt jelentett a Mészáros érdekeltség Bakony Hús.) Csak azután időközben az is kiderült, hogy a magyar adófizetők több mint húszmilliárd forintja vándorolt át a Mátrai Hőerőművön keresztül a felcsúti Zuckerberg zsebébe. Ahogy az is kérdéses, hogy a mostani élelmiszer juttatásból kapott-e az a cirka 800 dolgozó is, akiket nemrég az immáron Mészáros-féle Hunguest szállodákból rúgtak ki, nem sokkal azelőtt, hogy a cég 17,5 milliárdnyi vissza nem térítendő ajándékpénzt kapott hotelfelújításra. Természetesen a közösből.
Kétségtelen, a 2010 előtti világot domináló multicégek társadalmi hasznossága is kérdéses, illetve megkérdőjelezhető. Azonban az Orbán által egy évtizede propagált, mélymagyar, harmadikutas Nemzeti Döbrögi Gazdaságélénkítő Program (NDGP), azaz a „nemzeti nagytőke” eddigi működését látva nem túlzás: hozzájuk képest a magyar nép akkor is jobban jár a multikkal, ha mi etetjük őket, méghozzá naponta és kaviárral.