Igenis, hátrányosan megkülönböztetik a nemi identitása miatt – ezt érzi a nem heteroszexuális, uniós tagállamban játszó labdarúgók 27 százaléka. És egy EU-s felmérés szerint nemcsak a focisták éreznek így: a kézilabdában 26 százalék, a táncsportban 12 százalék ez a „hátrányarány”.
Németországban Thomas Hitzlsperger volt az első – és eddig egyetlen – futballista, aki nyíltan vállalta: homoszexuális. (Mindezt a Die Zeit 2014. január 8-án megjelent interjújában vallotta be.) A profi pályafutását 2013 nyarán befejező játékos – aki a német válogatottal világbajnoki bronzérmes volt 2006-ban és Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett 2008-ban – az ARD tematikus műsorában azt mondta: óriási tehertől szabadult meg, amikor megjelent végre az interjú, amit többek között azért vállalt, hogy eloszlassa a tévhitet, miszerint a meleg sportolók puhányok. Utóbbiról csak annyit: Hitzlsperger beceneve pályafutása alatt „Kalapács” volt.
Újságírói korrektség
„Évek óta készültem, hogy kiállok a nyilvánosság elé, nagyon nyomasztott, hogy titkolóznom kell. Az interjú 2011-ben elkészült, de a velem beszélgető újságíró azt mondta, szerinte a német társadalom még nem elég érett, hogy feldolgozzon egy ilyen tényt, ezért várjunk a megjelentetéssel. Hallgattam rá, és jól tettem. 2012-ben ismét megkerestem, mondtam neki, hogy nem bírom tovább a titkolózást. Azt javasolta, beszéljek a menedzseremmel. Akinek a reakciója megdöbbentett: elkezdett kiabálni, hogy eszembe ne jusson ilyen interjút adni, nem lesz klub, amelyik foglalkoztat, mindent lerombolok, amit felépítettem – ha megjelenik a cikk. Ez nagyon elbizonytalanított, ezért csak a visszavonulásom után adtam engedélyt az interjú közlésére. A közösségi médiában volt pár negatív hozzászólás, de összességében pozitív volt a fogadtatás: az életem nem lett emiatt rosszabb, szakkommentátor lehettem az ARD-nél, jelenleg a VfB Stuttgart labdarúgócsapatánál vezetem az igazgatótanácsot. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, senki sem bánt. Nagyon hálás vagyok az újságírónak, aki nem csupán a szenzációt látta a történetemben, hanem vigyázott is rám."
Hitzlsperger abban bízott, hogy vallomása után más is kiáll a nyilvánosság elé, de az utóbbi hat évben Európában egyetlen angol élvonalbeli labdarúgó tette meg ugyanezt, ő is név nélkül.
A női futballban több
Tabea Kemme 47-szer szerepelt a német női labdarúgó-válogatottban, 2016-ban aranyérmes lett a riói olimpián. A futballt 2020 nyarán egy súlyos térdsérülés miatt 29 éves korában abba kellett hagynia. A leszbikus futballista 2017-ben vállalta fel vonzódását a nyilvánosság előtt, de emiatt sem a pályán, sem az élet más területén nem érte semmilyen támadás.
„Kicsit tartottam a szurkolói reakcióktól, de a félelmem alaptalan volt, ugyanazokat a bekiabálásokat hallottam a rólam megjelent írás után is, mint előtte. Ha úgy vezetek autót, ahogy beadok, akkor hetente kell cserélnem a kocsimat; ha úgy főzök, ahogy játszom, akkor megmérgezem a környezetem; – ehhez hasonlókat kiabáltak nekem az ellenfél drukkerei, de az ilyesmi nem zavart. A másságomat pedig mindenki elfogadta.”
Változó szurkolói hozzáállás
A német futballszurkolók körében egyre többen ítélik el a homofóbiát. A jelenleg másodosztályban szereplő St. Pauli drukkerei négy évvel ezelőtt „Aki szeret, azt nem lehet gyűlölni” szlogennel indítottak kampányt, amihez az összes profi klub csatlakozott. Hitzlsperger pedig arról beszélt, hogy több mérkőzésen látott olyat, amikor egy-egy ember homofób szidalmakat kiabált, akkor a körülötte ülők csendre intették, ha pedig „csoportos buzizás” történt, akkor a stadion más szektoraiban ülők kifütyülték, és így hallgattatták el a trágárkodókat.
„Jó irányba haladunk, de sokat kell még a témával foglalkozni, amíg mindenki megérti, hogy nem betegség, ha valaki nem heteroszexuális; hogy valaki más, attól még nem rossz ember, ha betartja a törvényeket” – hangsúlyozta Hitzlsperger.
Nagy a labdarúgó-szövetség felelőssége
„A Német Labdarúgó-szövetség elkötelezett a homofóbia elleni harcban, mondván: ez ugyanolyan kirekesztés, mint a rasszizmus – mondta Fritz Keller, a DFB elnöke. – A DFB-ben külön bizottság foglalkozik a gyűlölet, a kirekesztés elleni harccal, de azt önkritikusan el kell ismernem, hogy a homofóbia elleni küzdelem külön nem jelent meg eddig megfelelő hangsúllyal a kampányainkban, a jövőben ezen mindenképpen változtatni kell. A futballnak – épp a népszerűsége miatt – óriási a felelősség a közgondolkodás alakításában, a nézők, szurkolók gyakran könnyebben tudnak azonosulni egy véleménnyel, ha azt kedvenc játékosuktól hallják, mintha egy politikus mondaná ugyanazt. A klubok és a labdarúgók tisztában vannak ezzel, eddig is aktívan részt vettek különböző kezdeményezéseinkben, biztos vagyok benne, hogy ez így lesz a jövőben is.”
A politikusok bátrabbak
Sokkal több politikus vállalta fel nyíltan a homoszexualitását, mint sportoló. Kevin Kühnert, a Német Szociáldemokrata Párt 31 éves politikusa 2018-ban állt ki a nyilvánosság elé.
„Meg kell érnie az időnek, hogy ezt az ember elárulja magáról. A családom támogatott, a pártnak sem volt ellenvetése. Ennek több oka volt: egyrészt, előttem már sok politikus megtette ezt, Thomas ezzel szemben az első és mindeddig utolsó német profi labdarúgó. A másik, hogy a sportolók huszonévesen vannak pályájuk csúcsán, egészen más még ekkor az ember személyisége, mint tíz-tizenöt évvel később, amikor egy politikusi pályafutás igazán beindul. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a politikában egy ilyen vallomás általában növeli az ember és pártja népszerűségét, mert az őszinteséget, a nyíltságot látják benne a választók. Nekem is több követőm lett a közösségi oldalaimon a vallomásom után, nagyon sokan gratuláltak, elenyésző volt a bírálók száma. A politikában sokkal kiszámíthatóbbak a reakciók, ami rengeteget számít. Azt még megjegyezném, hogy a melegek számát tekintve arányaiban tekintve sokkal kevesebb közöttük a bűnöző, mint a heteroszexuálisok között. A meleg közösség tagjai egymás kárára szinte egyáltalán nem követnek el bűncselekményeket.
Streetboys München, a melegek csapata
1999-ben alakult a Team München nevű egyesület, amely minden sportágban befogadta a homoszexuális, leszbikus sportolókat. A labdarúgó-szakosztály 2001-ben jött létre Streetboys München néven. Az alapítók tartottak tőle, összegyűlik-e egy csapatra való játékos, de aggodalmuk alaptalan volt, alig egy hónap alatt 40 fős lett a keretük, és a mai napig sincsenek létszámgondjaik. A Streetboys München az egyetlen kizárólag melegekből álló labdarúgócsapat, amely szerepel a német futball hivatalos versenyrendszerében az amatőr bajnokságban.
„Az ellenfeleink többségének nincs velünk semmi baja, mindenki láthatja, hogy a mi mérkőzéseinken is úgy száll a labda, mint a többi találkozón – hangsúlyozta Christoph Hentzsch, a Streetboys játékosa. – Voltak meccsek, amikor néhányan a lelátóról a homoszexualitásunkon gúnyolódva akartak bántani minket, de ez inkább erőt adott. Az viszont rosszulesett, amikor az ellenfél játékosai addig nem jöttek be az öltözőépületbe a lefújás után, amíg bent voltunk, mert azt mondták, nem fognak b*zikkal közösen zuhanyozni. A csapattársaim erre úgy reagáltak, hogy ne vegyem magamra, fürödjek tovább, addig is fagyoskodik az ellenfél a hidegben.”
San Diego Loyal a homofóbia ellen
Tavaly márciusban alakult az Egyesült Államokban a San Diego Loyal nevű futballklub, amely legfontosabb küldetésének tartja a kirekesztés, gyűlölet elleni harcot. Alapítója és elnöke, valamint edzője Landon Donovan, aki profi játékosként pályafutása egy részét Németországban, a Bundesligában töltötte.
„A labdarúgók kiválasztásánál egyetlen szempont volt fontos: nem lehettek tagjai olyan társaságoknak, amelyek gyűlöletet szítanak a melegek, színes bőrűek vagy vallási csoportok ellen. Nagyon örültünk, hogy hozzánk szerződött Collin Martin, aki 2018-ban a Minnesota futballistájaként felvállalta a homoszexualitását. A fogadtatás nagyon pozitív volt, Collint elmondása szerint sem a pályán, sem a lelátóról nem érte semmilyen inzultus.”
Ez 2020. október 1-jén megváltozott, amikor a Phoenix elleni találkozón az egyik játékos megjegyzést tett Martin nemi identitására.
„Szörnyű érzés volt, ilyet még sosem éltem át korábban. Többször előfordultak más meccsen is homofób káromkodások, de ezek nem konkrét személynek, hanem egy adott játékhelyzetnek szóltak, vagy magát szidta a hibázó játékos – itt azonban én voltam a célszemély, direkt nekem szánták a sértést, ezzel akartak provokálni, ami nagyon bántott.”
Donovan rögtön kérte a játékvezetőt, hogy állítsa ki a vétkes futballistát, de a bíró azt mondta neki, nem történt szabálytalanság. Ezután Donovan megkérte az ellenfél edzőjét, cserélje le a játékosát, aki ezt megtette, de hozzáfűzte, hogy a futballban előfordulnak „beszólások”, ezeket el kell tudni viselni. Így Donovan lehívta csapatát a pályáról, amely emiatt elveszítette a mérkőzést és nem jutott be a rájátszásba.
„3-1-re vezettünk, de ennek nincs jelentősége, nem engedhetünk teret a homofóbiának a futballban, ez egy üzenet volt a részünkről, ami utána hatalmas visszhangot kapott, tehát megérkezett” – hangsúlyozta Donovan.
„Én voltam az egyetlen, aki folytatni szerette volna a mérkőzést, annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy miattam kialakult ez a helyzet, de a többiek megnyugtattak, ne legyen lelkiismeret-furdalásom, annak kell szégyenkeznie, aki provokálni akart, a csapat nem kizárólag értem, hanem az összes meleg emberért állt ki” – mondta Martin.
