Mely fotó, sorozat, fotográfiai esemény vagy kiállítás volt meghatározó, művészettörténeti jelentőségű az év során?
Stalter György, fotóművész: Ez az év is rendkívül gazdag választékkal kínálta meg a fotográfia iránt érdeklődőket. Számomra mesterem, Urbán Tamás Felesleges Pillangó című, a Capa Fotográfiai Központban bemutatott, régóta várt kiállításának örültem a legjobban. A Budapest Fotó Fesztivál február végén megnyitott, aztán a karantén miatt rögtön be is zárt Paolo Ventura Automaton Műcsarnokbeli kiállítását emelném még ki, képzőművészet és fotográfia, képzelet és valóság, különleges képi világ, elhagyatott, üres velencei utcák, a gettó hangulata szinte előrevetítette mindazt, amiben most élünk.
Bódi Anett, fotóriporter, fotográfus: 2020-ban a Covid-19 történelmileg is nagy nyomot hagyott, valamint új fényképészeti formát állított előtérbe. Láthattunk rövid- és hosszú távú fényképes történeteket, amelyek dokumentálták ezeket az eseményeket – például Antonio Calanni munkáját Olaszországban, Lombardiában.
Mi hiányzott, vagy okozott csalódást az elmúlt évben a fotográfia terén?
Stalter György: A mindennapjainkat meghatározó bizonytalanság, a bezárt kiállítások, az elmaradt megnyitók, ahol visszajelzést kaphat az alkotó. Az Artphoto Galériában március 3-án Kertek Berlin Neukölln kiállításom megnyitója még éppen lezajlott, a rákövetkező napokban már csak virtuálisan volt nézhető, hasonlóan Birtalan Zsolt 40 nap (karantén képek) közelmúltban virtuálisan megnyitott kiállításához, amely a megváltozott helyzetre reflektál, és most látható a galéria honlapján.
Bódi Anett: Számomra hiányoztak az előadások, kiállítások és a személyes találkozók. Sajnálom, hogy az idei év nem adta meg azt a lehetőséget, hogy neves fotóművészekkel találkozhassak, mint például Szebeni András, aki idén nyáron hunyt el.
Mi nevettette vagy ríkatta meg, dobta fel vagy dühítette a legjobban az elmúlt év fotográfiai eseményeinek, projektjeinek sorában?
Stalter György: Megint csak a járvány, annak hatása a hétköznapjainkra, a kulturális életre gyakorolt hatása, a beszűkült lehetőségek, a frusztrált társadalom. Öröm az ürömben, hogy az én kiállításom volt fenn a falon a leghosszabb ideig a Galéria történetében, mivel a karantén után újra hetekig volt látható.
Bódi Anett: Mint említettem, számomra hiányoztak a kiállítások ebben az évben. Pontosan ezért egyik legfontosabb és legjobb élmény számomra az volt, hogy a Práter utcai osztálytársaimmal együtt megrendezhettük első közös kiállításunkat a FőFoto kávézóban minden nehézség ellenére.
Mi volt az év kulturális eseménye, öröme, vagy akár botránya?
Stalter György: Botrányokból túl sok, az SZFE körüli tiltakozások, a PIM főigazgatójának elfogadhatatlan kijelentései, hosszan sorolhatnám, örömből jóval kevesebb jutott.
Bódi Anett: Sajnos a járvány miatt sok kulturális esemény elmaradt ebben az évben, ezért nehéz erre a kérdésre válaszolni. Amit ki szeretnék emelni, az nem kulturális esemény, hanem inkább politikai. Az amerikai elnökválasztás közlésének szintje az amerikai médiában botrányos volt számomra mind etikailag, mind a tartalom valósághű átadásában. Ismét megmutatkozott, hogy a média milyen fontos eszköze a hír támogatásának vagy épp torzításának.
