A 2010-es kormányváltást követő tíz esztendőben egészen a koronavírus-járvány kitöréséig Magyarország jól használta ki lehetőségeit – írta még a nyár közepén megjelent publicisztikájában Matolcsy György. Sőt, a Magyar Nemzeti Bank elnöke azt is tudni vélte, hogy a 2010-2019 közötti szakasz a trianoni békeszerződés utáni száz év legsikeresebb évtizede volt Magyarországnak. Igaz decemberben Matolcsy ezt az elemzést azzal egészítette ki, hogy 2020 az elmúlt száz esztendő ötödik legnagyobb gazdasági válságát hozta Magyarországnak, de mentségünkre szóljon, hogy ez nem csak minket sújtott. A Covid-19 vírus nyomában járó gazdasági válság a világ majd' minden országát súlyosan érintette, talán csak egyetlen meghatározó gazdaság tudott talpon marad, a járványt elindító Kína, amely még az idén is egy százalék körüli növekedést tud felmutatni, igaz ez az ütem messze elmarad a korábbi évek hat-hét százalékos növekedésétől.
A koronavírus-járvány átrendezi az erőviszonyokat. A korábbi motorok közül a turizmus lassan áll helyre, nagy kérdés mi lesz a magyar gazdaság szempontjából oly fontos autógyártás jövője. A 2020-2021-es pandémia új ágazatokat emel fel, egyre fontosabb lesz például a digitalizáció, ehhez kell alkalmazkodniuk cégeknek a nemzetközi versenyben, és ehhez kell lehetőséget teremteniük a gazdaságpolitikáknak.
Hullámzó növekedés
A 2010-ben hatalomra került Orbán-rezsim egy, a 2008-as pénzügyi-gazdasági válságtól sújtott országot örökölt, számos belső gazdasági és társadalmi problémával. Ebből hozta ki – ismét a jegybankelnök szavaival élve - az elmúlt száz év legjobb évtizedét. Valójában az elmúlt tíz év is két markáns időszakra oszlik. 2010-14 között még inkább csökkent a bruttó nemzeti össztermék, a GDP, jelentős részben Matolcsyhoz köthető unortodox gazdasági döntések következtében, majd 2014-től állt előbb lassabb, majd négy százalék körüli növekedési pályára a magyar gazdaság.
Ha elfogadjuk, hogy az elmúlt tíz év volt a legfényesebb időszakunk, akkor az elszomorító, hogy csak idáig jutottunk. Az Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint ugyanis 2019-ban az EU 27 tagállama közül a magyarok voltak a harmadik legszegényebbek. Az egy főre jutó fogyasztást nézve Magyarország az uniós átlag 67 százalékát éri el, ez a harmadik leggyengébb adat az Unióban, csak Horvátországban és Bulgáriában volt ennél kisebb ez a mutatószám. Ami nagy meglepetés, hogy az Eurostat szerint Románia mélyebbről indulva már messze megelőzi a magyarokat. A fogyasztási adatok 2019-re érvényesek, vagyis a sikerévtized, utolsó legfényesebb évéről készült pillanatfelvétel. Jól látható, hogy a lakossági fogyasztást, vagyis jólétet számítva Magyarország tíz év alatt nem tudott kitörni az EU átlag 60 százalékos sávjából. Matolcsy György jegybankelnök ambíciós tervét, hogy az évtized végére a magyar gazdaság teljesítménye elérje Ausztria 80-90 százalékát, már most meg kellene alapozni. A fogyasztási adatok trendjét nézve azonban jól látható, hogy ennek a célnak az utóbbi tíz év alapján semmilyen realitása nincs: az osztrák egy főre jutó fogyasztás az EU-átlag 120 százaléka körül volt folyamatosan a magyar 63-67 százalékkal szemben, emiatt a két vonal csak a végtelenben találkozik – hacsak nem lesz trendváltás.
Sokan jobban teljesítenek
Nemcsak a lakossági fogyasztásban, a GDP-ben sem teljesítünk a legfényesebben. Ugyancsak a 2019-es - az árfolyam-különbségek hatását kiszűrő - vásárlóerő-paritáson számolt adatok szerint a magyar egy főre jutó GDP a nyolcadik leggyengébb volt az EU 27-ek között. Vagyis a gazdaság egy kicsit jobban teljesít, főként azért mert jelentős a külföldi kitettségünk. Valójában a magyar fogyasztóknak az idehaza megtermelt javakból harmadik legkevesebbet költik az unióban. Vagyis így állunk az elmúlt száz év legsikeresebb évtizede után, s ennek fényében komoly kétségek fogalmazódhatnak meg a magyar modell sikerességével kapcsolatban.
Magyarország fejlettségében az elmúlt években közelített az uniós átlaghoz, ami természetesnek is vehető, ám a versenytársaink közül jó néhány jobban teljesített ebben a versenyben. Az elmúlt húsz évben magyar gazdaság bővülését a külföldi tőke beáramlása és a nemzetközi összehasonlításban alacsony árú magyar munkaerő biztosította, ám a most elmúló évtized végére az olcsó magyar munkaerőben rejlő tartalékok elfogytak. Így Magyarországot a közepes jövedelem, avagy a közepes fejlettség csapdája fenyegeti. Meglepő módon ebben a közgazdászok hovatartozástól függetlenül egyetértettek a Magyar Közgazdasági Társaság decemberi online konferenciáján.
Magyarország csak tudástőke vezérelt befektetésekkel tudja elkerülni a közepes jövedelmi csapdát - fogalmazta meg a konferencián Boda György, a Boda & Partners Kft. ügyvezető partnere. Hasonlóan érvelt Csath Magdolna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora is, aki szerint azt kell megérteniük a gazdasági döntéshozóknak, hogy nem azért költ egy ország sokat az egészségügyre, az oktatásra, az innovációra, mert gazdag, hanem azért gazdag, mert ezen területekre sokat költ. A NKE professzora szerint épp ezért sincs semmi értelme a magyar kormány beruházásösztönző politikájának, hisz ennek örvén továbbra is az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemek települnek be az országba.
A Covid-19 első magyarországi hullámát követő lezárások Európában a magyar gazdaságon ütötték az egyik legnagyobbat, több tényező eredőjeként, mint a magas kitettség a turizmusnak, az autóiparnak, illetve közrejátszott benne az elhibázott válságkezelés a kormány részéről – amit a jegybank elnöke is szóvá tett. Miközben a kormány minimális összegeket költött a cégek és munkahelyek megvédésre, a fogyasztás fenntartására, új, a jövőben megvalósuló beruházásokra fordította a gazdaságvédelmi pénzek jelentős részét. A beruházások többsége továbbra is a gyártásra, nem pedig az innovációra és a kutatás-fejlesztésre koncentrál. Annyi előrelépés történt, hogy a nagy autóipari cégek – BMW, Mercedes – immár nem hagyományos dízel/benzin hajtású, hanem a jóval egyszerűbb, de modernebb elektromos autók gyártására készülnek magyar gyáraikban, vélhetően robotizált gyártósorokon.
Elvesztegetett évek
A csapdahelyzetet erősíti az is, hogy a kormány továbbra is XX. század eleji magyar oktatási rendszer fenntartásra törekszik, a nyilvánvaló hiányosságok ellenére. Továbbra is kulcsszó a gyakorlatorientált szakmunkásképzés erőltetése ahelyett, hogy képességfejlesztő, problémamegoldó oktatást alakítanának ki a közoktatásban.
Magyarország az elmúlt 20 évet elvesztegette, oktatása, egészségügye leépült, a gazdasági teljesítménye ugyan nőtt, de a korábbi sereghajtók - Szlovákia, a Balti-államok és Románia – vagy már elhúztak mellettünk, vagy fejlődésük olyan pályán halad, hogy erre számítani lehet. A versenyképességi rangsorokban az utóbbi években hazánk helyzete alig változott. Az IMD 63 országot felvonultató idei listáján a 47. helyet foglaljuk el immár három éve. A Világgazdasági Fórum (WEF) tavalyi rangsorában 141 ország között Magyarország szintén a 47. helyen áll, míg ugyane listából az akkor még 28 tagú Európai Uniót kiragadva, a helyezésünk itt a 24. Az IMD- és a WEF-lista szempontrendszere eltérő, de abban közös, hogy esetünkben nagyobbrészt az infrastruktúra fejlesztésében elért eredmények emelték a helyezésünket, ezek híján még hátrább sorolódtunk volna. Ugyanis a versenyképesség szempontjából fontos tényezőkben az elmúlt években alig mutatható ki javulás. A közgazdászok, társadalomtudósok által szükségesnek vélt oktatási, egészségfejlesztési, demográfia, gazdaságpolitikai, azaz versenyképességi fordulatnak a csírája sem látható a kormány szakpolitikáiban másfél évvel a választások előtt. Ha 2022 után a jelenleginél modernebb gondolkodású politikusok veszik is át az irányítást az ország élén, még akkor is hosszú évekre lesz szükség, hogy a lemaradást csökkenteni lehessen. Nem az a kérdés, hogy 2030-ra felzárkózunk-e Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékára – ahogy Matolcsy György és Magyar Nemzeti Bank szakértői tervezik -, hanem az, hogy a teljes leszakadás, a kompország elsüllyedése elkerülhető-e.
