Igen jelentős különbségek lehetnek a kórházak között, ha azt vizsgáljuk, hogy a szülészeteken milyen gyakori a császármetszés, hányszor élnek a burokrepesztés eszközével, hogy zajlik a vajúdástámogatás – és egyáltalán: kontaktusba kerülhet szülés után babájával az anya. Az „Ablak a világra” elnevezésű szülészeti adatbázis két éve indult, és sok-sok nő tapasztalataira alapozva segít eligazodni az ország szülészeti osztályai között. Megmutatja például, hogy a gyermekének a fővárosi „Honvédban” életet adó és a kérdőívet kitöltő 398 nő több mint fele „császárral” szült; 67 százalék volt a burokrepesztések aránya; a válaszadók 42 százalékának esetében hasba könyökléssel „gyorsították fel a folyamatot”; 72 százaléknál végeztek gátmetszést.
A Semmelweis II. számú szülészeti klinikájának mintáját adó 507 anya esetében valamivel szelídebbek az arányok: császármetszésen 43 százalék, burokrepesztésen 60 százalék, gátmetszésen 55 százalék esett át.
Bár a statisztika nem reprezentatív, tömegessége okán mégis részletes tájékoztatást nyújt az ország szülészeteiről a kismamák számára – és a tendenciákat egyértelműen kirajzolja. Például azt, hogy a szintén fővárosi Szent Imre Kórházban egyértelműen kevesebb a császármetszés az (529 válaszadó mindössze 22 százaléka esett át rajta), ahogy a burokrepesztés és a hasba könyöklés is. És az sem marad titok, hogy egyes intézményekben kifejezetten gyakran végzik az említett beavatkozásokat: többek között a győri Petz Aladár kórház szülészetén a 247 válaszadó 85 százaléka esetében gátmetszést végeztek a szülésnél, míg több mint a felük szenvedett el hasba könyöklést. Úgy tűnik, még lenne hova fejlődni.
„Általános tapasztalat a válaszok alapján, hogy nagyon sok a beavatkozás, például a válaszadók kétharmada kapott a vajúdás során oxytocint (erről annyit, hogy a görög eredetű szó annyit jelent: gyors szülés – a szerk.), és nagy azoknak a beavatkozásoknak a száma is, amiket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már határozottan a nem javasolt kategóriába sorol. Ilyen a hasba könyöklés. Mégis, a válaszadók között 40 százalék fölött van ennek az előfordulási aránya” – mondja Pleván Tímea, a projekt létrehozója (aki miközben gyesen van az ikreivel, mindennap több órát tölt az adatok összegzésével és a honlap gondozásával). Esetében traumatikus élmény volt, hogy több mint 24 órával a császármetszés után találkozhatott csak egészséges babáival, mert nem voltak megteremtve a megfelelő körülmények. Azt szeretné, hogy a várandós nők tudják, melyik intézményben mire számíthatnak. A legfontosabb kérdésekből összeállított kérdőívet már több mint 12 ezer nő töltötte ki (csak idén szeptemberben 670).
Kérdések, amiket fel kell tenni
A projekt azért is különleges, mert Magyarországon nincsenek nyilvános statisztikák arról, hogy az egyes intézményben milyen módszerrel indítják meg a szülést, milyen beavatkozások (beöntés, burokrepesztés, oxytocin, infúzió, hasba könyöklés, méhszáj kézzel történő tágítása) történnek, milyen a vajúdási szakasz, mi volt a császármetszés oka, milyenek a csecsemőosztályok, volt-e bőrkontaktus a babával a szülés után. „Mikor az ikreimet vártam, és mikor újabb várandósság gondolatával foglalkoztunk, feltűnt, hogy mindenki ugyanazokat a kérdéseket teszi fel a különböző platformokon. Úgy gondoltam, sokkal könnyebb volna, ha lenne egy tájékoztató oldal, ahol összegyűlnének a legfontosabb kérdések és az objektív válaszok. Ezek az információk ugyanis társadalmi szempontból is relevánsak. A kompetenciavesztés, a traumatikus szülésélmény következményei nemcsak a családra hatnak, hanem az egész társadalomra. Ezért éreztem szükségét egy olyan platformnak, ahol sok édesanya tapasztalata segíti a nőket” – emlékszik vissza Tímea.
Az Ablak a világra oldalt a Facebookon is több ezren követik, a projekt idén az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) által létrehozott a Nekem Szól! Egészségértés pályázat különdíját is elnyerte. „Öt éve fogalmazódott meg bennem először, hogy szükség lenne egy ilyen oldalra, de eltelt még 2 év, amíg ez komplett projektté formálódott, és elkezdtem kidolgozni a részleteket. Elég határozott elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék megvalósítani. Az adatok összesítése nagyon sok munka, olykor hetekbe telik egy-egy új statisztika megjelentetése, de szeretek ezen dolgozni. Nem számítottam arra, hogy díjat kap a projekt, indulni sem indultam volna, ha egy barátnőm nem biztat. A díjjal járó 0,5 millió forintot a honlap továbbfejlesztésére fordítom” – mondja Pleván Tímea.
Császárban királyok vagyunk
A tájékoztatásra égető szükség is van, tekintve, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint tíz év alatt nem kevesebb, mint 9 százalékkal emelkedett a császármetszések aránya a magyar kórházakban. Tavaly a szülések 42,3 százaléka végződött császármetszéssel – azaz 83 750 szülésből 35 431. Ez nemzetközi összehasonlításban nagyon magas arány, az uniós országok közül kizárólag a lengyel kórházakban végeznek ennél több beavatkozást. Mindeközben tavaly év végén jelent meg a családbarát szülészeti és újszülöttellátásról szóló új egészségügyi szakmai irányelv, mely hangsúlyozza a természetes és a felesleges beavatkozásoktól mentes szülés, az aranyóra és a bőrkontaktus fontosságát is. A szakemberek és a várandósok is azt remélik, hogy mindezek fontosságát egyre több kórházban ismerik majd el.
Tímeához egyébként érkeztek olyan visszajelzések is a koronavírus megjelenése óta, hogy amennyiben fertőzött volt a kismama, a császármetszés azonnal felmerült, mivel gyorsabb beavatkozás, mint a természetes úton történő szülés. „Egy nagy hasi műtét lassabban gyógyul és több időt is tölt a kismama a kórházban, jobban leterheli az ellátórendszert is, mégis jönnek olyan visszajelzések, hogy pusztán a vírus jelenléte miatt a műtét felé terelik a kismamákat” – mondja. A koronavírus miatt pluszkérdések is bekerültek a kérdőívbe, ilyen például, hogy szeparálták-e az anyát a babától a vírusfertőzés miatt, volt-e szerepe a vírusnak abban, hogy császármetszés történt.
2020 a maszkban szülés éve
De nem ez az egyetlen változás a szülőszobákon a vírus miatt. Ahogy arról lapunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatta: a szülészeten is kötelező mind a személyzet, mind a szülő nő és a kísérője számára a maszk viselése. „A kormányrendelet értelmében a beteg elhelyezésére szolgáló kórtermen kívül, az egészségügyi intézmény területén mindenki köteles maszkot viselni olyan módon, hogy az az orrot és a szájat folyamatosan elfedje. A vajúdás és a szülés során a légzésszám nő, a szülés során pedig a hasizmok és a légzőizmok fokozott összehúzódása következik be, mely folyamatok a cseppfertőzéssel terjedő kórokozók, így a Covid–19 vírus esetében is jelentős tényezők. A fentiek miatt a jelen járványügyi helyzetben tehát minden szülőszobára belépőnek az ott-tartózkodása során végig, a klinikai tünetek jelenlététől és a laboreredményektől függetlenül kötelező az orrot és szájat fedő maszk viselése. Ez az elvárás szükségszerű a dolgozók, a várandósok, az engedélyezett kísérők és az újszülöttek egészségének védelmében is egészen addig, amíg erről más központi országos rendelet nem születik… Általánosságban elmondható, hogy a vajúdás időszakában (a szülő nő) viseli (a maszkot), de a kitolási fázisban leveheti. Emellett fontos elmondani, hogy apás szüléseknél a kísérő csak 48 órán belüli negatív PCR-teszt birtokában vehet részt” – írta a minisztérium lapunk kérdésére.
Eszerint egy 10-15 órás vajúdás alatt, ami messze nem ritka, egy várandósnak végig maszkban kell lenni. Ez járványügyi szempontból indokolt lehet, de nagyban növeli a vajúdó nő diszkomfortérzetét. Mégis, úgy tűnik, ahogy az időkorlátos vásárláshoz, a kézfertőtlenítéshez és az üdvözlő puszi elhagyásához, úgy ehhez is hozzá kell szoknia a társadalomnak. A Semmelweis Egyetem is arról tájékoztatta lapunkat, az egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának mindkét részlegén már a koronavírus első hulláma óta minden esetben kötelező a maszkviselés, nem képez kivételt ez alól a szülőszoba sem, ahol az anyának, a szülésnél részt vevő hozzátartozónak, illetve a szakellátásban részt vevő személyzetnek egyaránt viselnie kell.
„Nagyon nehéz maszkban vajúdni, mindenki máson ott kell legyen, és meg kell tennünk mindent azért, hogy a segítőket megvédjük az esetleges fertőződéstől, de nem tartom jó iránynak, hogy a vajúdó nőkre is rákényszerítik a maszkot. A világban szétnézve, számos helyen látni jó példát arra, milyen felszerelésben védik a szaksegítséget, miközben a kismamának nem kell órákon át maszkban vajúdnia” – véli Pleván Tímea.
