A hónap elején megalakult Zdravko Krivokapic új montenegrói kormánya. Egyelőre azonban lehetetlennek tűnik az új kabinet küldetése. Három teljesen különböző irányultságú párt lépett szövetségre egymással, így a radikális szerb- és oroszpárti Demokratikus Front az uniós integrációt támogató erőkkel fogott össze, ráadásul egyetlen fős többséggel rendelkeznek a podgoricai parlamentben.
Igen nehéz lesz felszámolni Milo Djukanovic elnök évtizedek alatt felépített rendszerét. Az ország a még hivatalban lévő elnök családi vállalkozásává vált. Testvére, Aleksandar Djukanovic a Niksic Bank magánosításának legnagyobb haszonélvezője volt, illetve az energiaszektor jelentős részét is ellenérzés alatt tartja. Az elnök testvére, az ügyvéd Ana Kolarevic az ingatlanügyekben érdekelt, hozzá fordulnak a tehetős oroszok, ha a csodaszép tengerparton kívánnak maguknak földterületet vagy házat vásárolni. Emellett enyhén szólva nem járt rosszul akkor sem, amikor az állami távközlési vállalatot 2005-ben megvásárolta a Magyar Telekom. Sokatmondó, hogy az ügylet lebonyolítása után néhány hónappal, 2006 áprilisában fia, az akkor 23 éves Edin Kolarevic 900 ezer dollárért vásárolt ingatlant Mannhattanban, amint ezt dokumentummal igazolta egy ellenzéki politikus, közvetlenül az idén augusztus végén megrendezett parlamenti választás előtt.
Természetesen nem csak a családtagok, hanem Djukanovic más fontos körei is közel vannak a tűzhöz. Sok vállalkozó jól tudta, mi a kötelessége. Tavaly tűnt fel egy videofelvétel, amely azt örökítette meg, ahogy egy üzletember több százezer eurót „adományoz” Djukanovic pártja, a DPS számára. A pénzt a podgoricai polgármesternek adta át. Bár Montenegró már 2017 júniusa óta NATO tag és az európai uniós integrációban is előbbre tart, mint Szerbia, vagy a térség többi országa, a korrupció ettől még tombol az országban. Az új kormány mindenesetre azt hangoztatja, hogy nem akar bosszúhadjáratot indítani. Bár az elnöktől elvárják, tisztázza, miből tett szert vagyonra, ez a kérdés sem szerepel a Krivokapic kormány prioritásai között. Ennek az az oka, hogy a DPS még mind a mai napig a társadalom szinte megkerülhetetlen szereplője, így a kabinetnek nincs más választása, együtt kell működnie vele. A kulcspozíciókba, ilyen például a legfőbb ügyészi tisztség, ráadásul kétharmados többséggel lehet jelölteket megválasztani.
Zdravko Krivokapic csapatának azért is lesz rendkívül nehéz dolga, mert a DPS olyan aknákat hagyott maga mögött, amelyek bármikor felrobbanhatnak. Több afrikai és ázsiai ország után Podgorica lehet az első európai állam, amelyet a teljes eladósodás fenyeget a kínai gazdasági terjeszkedés miatt. Már 1976-ban születtek tervek arra, hogyan kössék össze autópályával Szerbiát a montenegrói tengerparttal. A kivitelezés rendkívül nehéz hiszen hegyeket, ormokat, sziklákat kell megszelidíteniük a munkásoknak, a ma már ijesztően rozoga, Belgrád-Bar vasútvonalának 16 évig tartó építése is igazi mestermunka volt.
Montenegró 2006-os függetlenségének kikiáltása után ismét elővették a Tito-érában az asztalfiókban lapuló terveket, de a hiányzó bankgaranciák miatt sem a horvát, sem az izraeli-görög konzorcium nem kezdett bele a régi álom megvalósításába. 2014-ben aztán a kínai Chinese Broad and Bridge Corporation (CRBC) vállalatot bízták meg az építkezéssel. Az álomból azonban rémálom lehet, a projekt a hatalmas költségek miatt nagyon megosztja a montenegróiakat. Az építkezés legalább 1,3 milliárd euróba kerül a 650 ezres köztársaság számára. A legnagyobb hitelező a Kínai Export-Import Bank. De megéri-e a jelentős hitelfelvételt Pekingtől? Több korábbi hatástanulmány szerint a válasz egyértelmű nem. Sokan úgy vélik, ezért az árért nem kellene az autópálya.
Kína azonban egyre fontosabb szereplő Montenegróban. Már Peking a legfontosabb befektető, Oroszországot letaszította a második helyre. Mladen Grgic, az amerikai kereskedelmi kamara podgoricai kirendeltségének munkatársa a The Diplomat című lapban is úgy vélte, hogy már nem a montenegrói-orosz, hanem a balkáni állam és Peking kapcsolata vet fel egy sor égető kérdést.
Az amerikai Center for Global Development kutatóintézet 2018-ban figyelmeztetett arra először arra: vissza fog ütni, ha Podgorica jelentős hiteleket vesz fel Kínától. Egyre nagyobb az ország eladósodásának veszélye, ami ellen az új kormány sem tud mit tenni. 2019-ben Montenegró GDP arányos adósságállománya 80 százalékra nőtt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint ez a szám idén 93 százalékra emelkedik. A teljes adósság negyedét Kínával szemben halmozták fel és ez az arány évről évre emelkedhet.
Kína az Új Selyemútnak is nevezett, 2013-ban indult „Egy Övezet Egy Út” kezdeményezése révén fektet be a világ egy sor országában infrastrukturális projektekbe. Közép-és Kelet-Európában a mindez a 17+1 formátumú együttműködés keretében történik.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, Montenegró amiatt kötött szoros gazdaság együttműködést autokrata országokkal, mert az Európai Unió nem mutatott ekkora érdeklődést a beruházások iránt. Ugyanakkor természetesen Kínát sem csak a jótékonykodás vezérli: a gazdasági térnyerést politikai követheti. Pekinget ezért az sem érdekli különösebben, ha az adott beruházás nem térül meg. És az sem foglalkoztatja az országot, ha sok tekintetben kétes projektről van szó. Kínaiak építették például az albán határhoz közeli Morura szélparkot, amelyet a máltai állami energiavállalat vásárolt meg. Az ügyletben egy olyan kétes hátterű offshore cég is szerepet vállalt, amely után a meggyilkolt máltai újságírónő nyomozott. Kína már a bari kikötő üzemeltetése iránt is komoly érdeklődést tanúsít.
Az új kormány ugyan azt ígéri, feltárja, mennyire előnytelen ügyleteket kötött az előző kormány a kínaiakkal, de ez nem változtat azon a tényen, hogy jövőre vissza kell fizetni az első, 675 millió dolláros hitelrészletet. Az autópálya első, 41 kilométeres szakasza ugyanis 2021-ben készül el. Ha Podgorica nem tud fizetni, a teljes üzemeltetési jog a kínaiaké lehet.
