A kormány felelőssége is, hogy a hazai minimálbér tovább emelkedjék, de ha ehhez nem nyújt kézzelfogható segítséget, tovább fog mélyülni a szakadék az európai és a hazai minimálbér szintje között. A 2010-es évek elején a végletekig kiszolgáltatottá tették a dolgozókat, nem kis részben emiatt több százezren hagyták el az országot. S bár az elmúlt három esztendőben nagyobb mértékben emelkedtek a minimálbérek – aminek egyértelműen a növekvő munkaerőhiány volt az oka –, ez is kevés volt ahhoz, hogy legalább Európa középmezőnyéhez felzárkózzunk. Ahhoz meg végképp elégtelennek bizonyultak ezek az intézkedések, hogy a magasan képzett szakemberek is hazatérjenek.
A minimálbért tekintve a keleti blokkhoz hasonlítva is hátul kullogunk – a visegrádi négyek között a negyedik helyet foglaljuk el –, ami pedig az európai rangsort illeti, csak két ország van mögöttünk. A felzárkóztatást így nem lehet tovább halogatni. Akkor sem, ha a koronavírus-járvány újabb mélyütést jelent a gazdasági szereplőknek.
Cégek sora megy csődbe, vagy átmenetileg le kell húznia a rolót. A melóst jobb esetben csak hazaküldik, és az állam által biztosított átmeneti forrásokkal ideig-óráig állományban tartják. De ez meddig tarthat? Ráadásul a magyar kormány e tekintetben igen szűkmarkúnak bizonyult. A legkritikusabb helyzet tehát a foglalkoztatás kérdése. Ha a cégek nem kapnak megfelelő támogatást, képtelenek tovább foglalkoztatni a dolgozókat, és aki elveszíti a munkáját, maximum 3 hónapig kaphatja az álláskeresési járadékot, amelynek összege nem haladhatja meg a minimálbért, azaz a bruttó 161 ezer forintot. A kormány felelőssége, hogy a terhek egyenlőtlen és igazságtalan elosztásának, a bérek tudatosan alacsony szinten tartásának a következményei most még jobban a felszínre kerültek.
A kabinet a járvány ideje alatt sem segíti érdemben a cégeket, sőt még az EU által nyújtott 180 milliárd forintos munkahelyvédelmi hitelt sem osztotta ki. Minezek pedig alapjaiban határozzák meg, hogy a vállalkozások mennyire képesek partnerek lenni abban, hogy a szakszervezetek a minimálbér 2021-re vonatkozó emelését célzó jogos követeléseit teljesítsék.
A kormány egyelőre csendben ül a tárgyalóasztalnál. Ez a csend a tehetetlenség csendje, mert a munkáltatók és a munkavállalók egymás közötti párbeszédére eddig nem reagáltak. A kabinet azért sem tett semmit, hogy a cégek, különösen a kis- és közepes vállalkozások a járványhelyzet következményeit hosszabb távon kezeljék, mert most nem csupán a piaci verseny kemény kihívásainak kell megfelelniük. A cél, hogy a cégek ebben a rendkívüli helyzetben olyan segítséget kapjanak, ami a munkavállalók számára is lehetővé teszi a túlélést és a családok biztos megélhetését.
A feladat tehát a munkahelyek megvédése, és ebben kellene az európai mintákat követve utat mutatni a hazai vállalkozásoknak. Németországban például olyan gazdasági intézkedéscsomagot vezettek be, ami 2021 végéig kifejezetten a rövidített munkaidő bevezetése esetén segíti a kis- és közepes vállalkozásokat, és a munkavállalóknak lépcsőzetesen mind nagyobb arányú bérkiegészítést tesz lehetővé. A dolgozók a kiesett nettó munkabér 60 százalékát (gyermekesek esetén ez 67 százalék), a hetedik hónaptól a 80 százalékát (gyermekesek esetén 87 százalékát) kapják meg. Mindenkire vonatkozik ez a szabály, amelynek az egyetlen feltétele, hogy a rövidített munkaidő utáni kompenzáció igénybevételét legkésőbb 2021. március 31-ig kezdeményezni kell.
A mi országunkban viszont a kormány a vállalkozásokra és a munkavállalókra terheli a járvány összes következményét. Nálunk arra építenek, hogy mindenki saját maga oldja meg a helyzetet, és a kamrában fellelhető utolsó tartalékokat is felemésztve élje túl a hosszú hónapokig elhúzódó válságot.
Az Orbán-féle kormányzás következményei egyre súlyosabbak, és most már nyíltan szembe kellene nézniük a saját maguk okozta károkkal. Az EU-s támogatás pénzügyi oldalról kínálhat egyfajta megoldást, az európai minimálbér bevezetése viszont egy váratlanul megjelenő válság hatásaira tudna választ adni. A magasabb bérek nagyobb biztonságot teremtenek a munkavállalók számára, a vállalkozások támogatása pedig ennek anyagi hátterét adja meg.
Amennyiben a munkaadó azt tapasztalja, hogy rendkívüli helyzetben számíthat egy európai gondolkodású kormányra, az tervezhető viszonyokat teremt a számára, és kész kötelezettséget vállalni arra, hogy a munkavállalók megbecsülésén se essék csorba.
Csak remélni lehet, hogy a kormány végre – tanulva a hibáiból – olyan módon segíti a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának tárgyalásait, hogy a dolgozók jogos követeléseit – a minimálbér tíz százalék körüli emelését – teljesíteni lehessen. Az európai minimálbérre vonatkozó irányelv ezt segítheti elő. Amennyiben az Orbán-kormány ebben nem partner, akkor a felzárkózás helyett a tartós lemaradást választja, az európai és a hazai minimálbér közötti szakadék tovább fog mélyülni.
A cél, hogy a cégek ebben a rendkívüli helyzetben olyan segítséget kapjanak, ami a munkavállalók számára is lehetővé teszi a túlélést