Az absztrakt atyjaként elhíresült Vaszilij Kandinszkij összes főbb korszakát bemutató tárlat nyílt a bilbaói Guggenheim Múzeumban, amelyet most bárki megtekinthet, aki ellátogat az intézmény közösségi felületeire. A múzeum Európa többi kiállítóhelyéhez hasonlóan nehéz időszakot él meg az utazási korlátozások miatt, így a vezetőség a virtuális túra mellett döntött, amelyet a kurátor, Megan Fontanella vezet, aki New Yorkból online csatlakozva mesélt a képekről és az orosz festő művészi útkereséséről.
A tárlat az első teremben Kandinszkij Münchenben töltött éveivel indít, ahol a kulcskép az 1909-ben készült Kék hegy, amely remekül jellemzi a korai korszakot a feltűnő színeivel, és amelyen már felbukkan a művész kedvenc motívuma, a ló és a lovas. Utóbbiak Fontanella szerint az alkotó hagyományos művészet ellen indított keresztes hadjárataként értelmezhetők, és vágyakozást fejeznek ki egy sokkal spirituálisabb, utópisztikusabb világ iránt, melyet a művészet erejével lehet elérni.
Noha a második teremben szintén láthatunk figurális műveket, melyek témáját a festő az orosz mesék világából merítette, később az egyes, valóságból származó elemek, úgymint a ló, a lovas, a hegyek, a fák és a tornyok kezdenek a háttérbe szorulni, hogy a helyüket a minden irányba futó vonalak és az intenzív színek vehessék át.
A termekben haladva is egyre absztraktabb képeket láthatunk. A kiállítás poszteréül is szolgáló Fekete vonalak című 1913-as munka ebből a szempontból külön kiemelkedő, mivel azt Kandinszkij az első, nem ábrázoló művei közé sorolta, a kép élénk színeivel és amorf alakjaival már nem a realitást képezte le.
A művész 1914-ben az első világháború kitörésekor orosz származása miatt kénytelen volt elhagyni Németországot, így hazájában folytatta az alkotást, ahol a népszerű irányzatok közül vélhetőleg a konstruktivisták és a szuprematisták hatottak rá. Egy újabb teremben láthatjuk is, ahogy az 1922-től a Bauhaus művészeti iskolánál dolgozó alkotónál egyre hangsúlyosabbá váltak a geometrikus formák, és azok egyre erősebb élei. Kandinszkijnak az egyes alakzatokról külön elképzelései voltak, és ha nem is abszolút szabályként, de többször jelezte, hogy a háromszög az aktív-agresszív érzéseket, a négyszög a békét és a nyugalmat, míg a kör a spirituális és kozmikus teljességet testesíti meg.
A művész francia korszaka végül újabb lépést jelentett az absztrakció világába. Az utolsó teremben erre láthatunk példát, ahol a náci hatalomátvételtől Párizs külvárosába menekült alkotó végső képei jelennek meg, melyekre már a szürrealizmus álomszerű víziói és a természettudományok biomorf ábrázolása gyakorolt hatást.
