koncert;lemez;dzsessz;

Thelonious Monk új stílust teremtett

- A megbékélés szimbóluma – Eddig publikálatlan koncertfelvétel került elő Thelonious Monk hagyatékából

A legendás zongorista és zenekarvezető, Thelonious Monk hagyatékából olyan koncertfelvétel került elő, amelynek keletkezési körülményei az afroamerikai polgárjogi mozgalom szempontjából is érdekesek.

A CD-n és hagyományos feketelemezen (LP) megjelent, digitális platformokon is elérhető, alig 46 perc játékidejű felvételen Thelonious Monk szerteágazó életművének öt kiemelkedő „slágere” – Ruby My Dear, Well You Needn't, Don’t Blame Me, Blue Monk, Epistrophy – és egy rövid ráadás (I Love You Sweetheart Of All My Dreams) kapott helyet. Ezek olyan örökzöldek, amelyek ma már kötelező tananyagnak számítanak a jazz-konzervatóriumokban. A repertoár tehát cseppet sem különleges, és a közreműködő zenészek személye sem okoz meglepetést: Monk akkori kvartettjének tagjai, a tenorszaxofonos Charlie Rouse, a bőgős Larry Gales és a dobos Ben Riley hallható a hat kompozícióban.

A vágás nélküli, eddig publikálatlan koncertfelvétel megszületésének körülményei viszont igazán különlegesek. 1968 őszén az észak-kaliforniai kisváros, Palo Alto szegregált – kizárólag fehér diákok számára fenntartott – gimnáziumának tizenhat éves tanulója, a kulturális programok szervezésével megbízott Danny Scher ötlete volt, hogy személyes kedvencét, Thelonious Monkot meghívja az iskolába. Közben a városban – alig néhány hónappal Martin Luther King és Robert Kennedy elnök meggyilkolása után – tomboltak a faji ellentétek. Afroamerikai fiatalok azt követelték, hogy Palo Altót a kenyai főváros mintájára nevezzék át Nairobira. A helyi önkormányzat (szűk többséggel) leszavazta a kezdeményezést, ami zavargásokhoz vezetett. ’68 októberében a Monk-kvartett a San Franciscói Jazz Workshop klubban játszott, ahonnan könnyen elérhető volt Palo Alto. A zenészek Scher bátyjának öreg autójával érkeztek meg az iskolához, amelynek egyetlen zongoráját a portás-karbantartó hangolta fel. Titokban ő készítette a felvételt is – meglepően jó technikai minőségben. A zenei produkció is kifejezetten értékes: a karrierje végéhez közeledő Monk (és három muzsikustársa) csúcsformában játszik.

A jelenleg (52 évvel később) zenei producerként dolgozó Danny Scher kiharcolta, hogy a koncertre afroamerikai nézőket is beengedjenek, és a jegyeket kifejezetten olcsón (két dollárért) árusította, hogy senki ne maradjon le az élményről. Így lett ez az októberi este – amelynek története csak most, a lemez megjelenésekor vált ismertté – a megbékélés szimbóluma.

Infó:

Thelonious Monk: Palo Alto

Impulse – Universal

Katalógusszám: 00602507112851

A bebop úttörője Thelonious Monk (1917–1982) a harmincas évek végén, a manhattani Cecil Hotel bárjából átalakított jazzklubban (Minton’s Playhouse) kezdte pályáját. Kezdetben hagyományos swinget játszott, és Duke Ellingtont tartotta példaképének. A háború utáni években radikálisan megújította stílusát: merész harmóniáival, aszimmetrikus ritmusképleteivel új stílust teremtett, amit később bebopnak neveztek el. Monk játéka és kompozíciói jelentős hatással voltak a műfaj olyan óriásaira, mint Charlie Parker, Dizzy Gillespie és Miles Davis. A bebop úttörője élete utolsó évtizedében perifériára szorult, pszichiátriai betegsége miatt teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. 

Az azonos című regénytől számos ponton eltér, ám hiteles alkotás az Előttem az élet új filmváltozata. Sophie Loren és Ibrahima Gueye kiegyensúlyozott párost alkotnak.