Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) beolvasztása az ombudsman hivatalába veszélyezteti az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését – tiltakoztak jogvédő szervezetek erdeménytelenül a közelmúltban a kormány döntése ellen. Az elmúlt tíz évben ez volt a sokadik ügy, ami okot adott a tiltakozásra.
December 10-e az emberi jogok világnapja: az ENSZ közgyűlése 1948-ban ekkor fogadta el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Magyarországon azonban semmi okunk sincs ünnepelni. A 2010-ben hatalomra jutott Fidesz kormányzása az emberi jogok védelmének kiteljesedése helyett – kevés kivételtől eltekintve – annak módszeres gyengítését és visszaszorítását hozta magával.
Rögtön a fideszes parlamenti kétharmad első évében az igazságügy tárca felszámolta az égisze alatt működő roma antidiszkriminációs hálózatot, amely pedig nem a szocialisták, hanem még az első Fidesz-kormány idején, 2001-ben jött létre. A hálózatban foglalkoztatott harminc ügyvéd összesen 11 ezer ügyfél számára nyújtott ingyenes jogi segítséget. Gál András Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára körlevelében mindenféle előzetes egyeztetés vagy tárgyalás nélkül arról tájékoztatta a hálózatban dolgozó ügyvédeket, hogy felmondja a köztük lévő szerződést.
Az egyeztetés már akkor sem tartozott a Fidesz erősségei közé. A kormány 2012-től hasonló körülmények között szüntette meg az önálló kisebbségi ombudsmani hivatal intézményét is. „A törvényjavaslat előkészítésébe a kormány nem vonta be a hivatalban lévő szakbiztosokat, csak a már elkészült normaszöveg véleményezésére adott lehetőséget mindössze néhány napos határidővel. A tervezett szabályozással szemben felhozott szakmai érveket az előterjesztő figyelmen kívül hagyta” – fakadt ki később a tevékenységét összegző kötetben Kállai Ernő, a kisebbségi jogok volt biztosa.
A későbbi miniszter Balog Zoltán 2010 előtt a parlament emberi jogi bizottságának elnökeként vált országosan ismert politikussá. Mindez nem akadályozta meg a Fideszt abban, hogy 2014-ben ezt a bizottságot is felszámolja, feladatköreit más testületekhez delegálja. A szimbolikus lépéseknek nagy jelentőséget tulajdonító kormány célja feltehetően az volt, hogy a bizottság elnevezése ne tartalmazza az „emberi jog” kifejezést.
A 2010-ben elhunyt Furmann Imre már nem érhette meg, hogy 2016-ban, több mint húsz év után beszüntette működését a vezetésével létrejött Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI). A megszűnésnek egyértelműen anyagi okai voltak – mondta lapunknak Muhi Erika, a szervezet utolsó igazgatója. Nem látszott remény arra, hogy a NEKI magyarországi forrásokhoz jusson (ami korábban se volt a jellemző), a külföldi támogatók szemlélete pedig megváltozott: a romák esetében olyan programokat részesítettek előnyben, amelyek a közösségépítésre, közösségfejlesztésre helyezték a hangsúlyt, és jogvédelemmel legfeljebb érintőlegesen foglalkoztak. A közösségépítés azonban egy teljesen másik szakma – magyarázta Muhi Erika, hogy a jogászokból álló NEKI miért nem tudott ilyen támogatásokra pályázni. Bár a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezetnek most is van roma jogvédő programja, ez csak csepp a tengerben. A volt igazgató úgy érzi, nem túlzás kijelenteni, hogy „ma nem létezik roma jogvédelem Magyarországon”.
Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) az elmúlt években csak a folyamatban lévő „futó” ügyeket fejezte be, újakat már nem vállalt. Mohácsi Erzsébet, az alapítvány volt kuratóriumi elnöke az anyagi ellehetetlenülés mellett még egy okot említett: a nyertes ügyeiket olyan törvénymódosítások követték, amelyek megakadályozták, hogy az adott területen folytathassák munkájukat.
Így történt ez a gyöngyöspatai szegregációs pert követően is. Sok éven át húzódó eljárás után a bíróság végérvényesen elmarasztalta az államot, és sérelemdíjat állapított meg a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő roma diákoknak. Majd Horváth László, a térség fideszes képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint pénzbeli kártérítés helyett „oktatási, képzési szolgáltatással” kell kárpótolni az iskolai jogsértések érintettjeit. Farkas Lilla ügyvéd hiába hívta fel a figyelmet arra, hogy ez nem csak a roma, hanem a nem roma diákokra nézve is hátrányos, a jobboldali többségű parlament elfogadta a javaslatot.
Ugyanakkor az emberi jogi szervezetek egy része – egyebek között az Amnesty International, a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság – ellen a Fidesz rágalomhadjáratot indított, azzal vádolva a függetlenségükre ügyelő jogvédőket, hogy „Soros-bérencek”, „külföldi érdekek szolgálatában állnak”. A kormány adminisztratív úton is próbálja ellehetetleníteni a jogvédők munkáját. A Magyar Helsinki Bizottságot kitiltották a börtönökből, hogy ne léphessen fel a fogvatartottak emberi jogainak védelmében, és a hatalom a menedékkérőkkel való kapcsolattartást is igyekszik a minimálisra redukálni.
A Független Rendészeti Panasztestület a rendőrséggel szembeni panaszok kivizsgálására 2008 tavaszán alakult meg Kaltenbach Jenő korábbi kisebbségi ombudsman vezetésével. A rendészeti panasztestület már idén februárban az Egyenlő Bánásmód Hatóság sorsára jutott: a kormány beolvasztotta az ombudsmani hivatalba.
Alkotmányos áthangolás
S Idén márciusban nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt a salátatörvényt, amelynek egyik paragrafusa megszüntette annak lehetőségét, hogy a transznemű és interszex emberek nemüket és nevüket hivatalos irataikban megváltoztassák – emlékeztetett a Háttér Társaság. A szervezet fellépése nyomán a Miskolci Törvényszék nemrég bejelentette: kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál (AB) a vitatott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását. A Háttér Társaságnak novemberben is volt oka a tiltakozásra: az igazságügy-miniszter az egyéni örökbefogadást és az LMBTQ iskolai érzékenyítő programokat ellehetetlenítő jogszabály-módosításokat terjesztett elő.
Az elfogadhatatlan kijelentések ellenére annak nincs jele, hogy a kormány központi kampányt készülne indítani a melegekkel szemben – állította Virág Andrea politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója nyár végén. A kormánypárti politikusok azonban nem elégszenek meg homofób nyilatkozatokkal, ősszel be is nyújtották azt az alaptörvényt módosító javaslatot, amely kimondaná: „az anya nő, az apa férfi”. Ez a passzus lehetővé tenné, hogy az AB a kormány ideológiáját követve dönthessen a vitatott ügyekben.
Fügefalevél a látszatdemokrácián
"Korábbi kormányzások alatt nem volt arra példa, hogy civil szféra ilyen formális keretek között valódi érdemi feladatot és lehetőséget kapjon arra, hogy az emberi jogok helyzetén közösen javítson" – lelkesedett az Emberi Jogi Kerekasztal alakuló ülésekor, 2012 decemberében Kovács Zoltán, aki abban az időben az igazságügyi tárca társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt.
Csakhogy nem telt el két év, és a jogvédő szervezetek sorra kiléptek a kormány tanácsadó testületeként működő kerekasztalból. „Nem leszünk fügefalevél a látszatdemokrácia intézményén” – a Magyar Helsinki Bizottság ezzel indokolta távozását 2014 őszén. A kilépők között volt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, valamint a Társaság a Szabadságjogokért. Pár év múlva az Amnesty International Magyarország is csatlakozott hozzájuk.
Ugyanakkor a Fidesz „házi szervezetei” – a békemenetes Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány, a Lungo Drom vagy a Századvég – mellett maradtak valódi emberi jogi szervezetek is: közöttük a Hintalovon Alapítvány, a Patent Egyesület, a Háttér Társaság. Dombos Tamás, az utóbbi társaság ügyvivője elmondta lapunknak, hogy nekik is át kellett gondolniuk, milyen stratégiát kövessenek. Azért döntötték a maradás mellett, mert jó néhány más munkacsoporttól eltérően az LMBT-ügyekkel foglalkozó testületben érdemi tevékenység folyik, és legalább időnként sikerül eredményt elérniük. 2016-ban – említette egy példát Dombos – részük volt abban, hogy a kormány végül nem üresítette ki a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét.
