A kedden publikált, Arctic Report Card című jelentést 15. alkalommal adta ki az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA). A dokumentumban a kutatók azt elemzik, milyen súlyos következményekkel jár az északi-sarki térségben a klímaváltozás.
Rick Thoman Alaszkában dolgozó klímatudós szerint egészében véve a történet egyszerű: már folyik az Északi-sark melegebbé, kevésbé fagyottá válása és élővilágának átalakulása.
Az elmúlt 12 hónap jelentős változásai között szerepelt, hogy a műholdas megfigyelés kezdete óta a tengeri jég kiterjedése a második legkisebb mértékűre zsugorodott: szeptember 15-én 3,74 millió négyzetkilométer volt. Csak 2012-ben volt ennél kisebb, amikor egy késői viharciklus a megmaradt jég nagy részét is feltörte. A tengeri jég minimális kiterjedése azóta soha nem emelkedett 2007-es szintje fölé.
Donald Perovich, a Dartmouth-i Egyetem tengerjég-geofizikusa felidézte, hogy amikor 15 éve az első jelentés készült, arról írt, milyen kicsi a tengerjég kiterjedése, de most szívesen elcserélné azt az állapotot a maival. Míg idén a tengerjég szeptemberi átlagos kiterjedése 3,9 millió négyzetkilométer volt, 2005-ben még elérte az 5,6 millió négyzetkilométert. A tengerjég egyúttal vékonyabb, frissebb, törékenyebb, és a jelentés szerint az eltűnő jég hozzájárul a sarkvidék felmelegedéséhez is, mivel a napfény behatol az óceánba, ahelyett, hogy visszaverődne a vizet borító jégrétegről.
A Jeges-tengeren augusztusban 1-3 Celsius-fokkal volt melegebb a tengerfelszín középhőmérséklete az 1982-2010 közötti átlagnál. A jelentés azt is megjegyezte, hogy az orosz partvidék mellett fekvő Laptyev- és Kara-tenger idén szintén kiugróan meleg volt.
Perovich kifejtette, hogy ennek a változásnak már látszanak a következményei. „Az Északi-sark kutatása már nemcsak egy intellektuális gyakorlat a természet megértésére, ezeknek a változásoknak a ma élő emberekre van hatása”.
A felmelegedő víz az északi-sarki szárazföldek feletti levegő melegedésével is kapcsolatban van, ami a Jeges-tenger partvidékén szintén a jég olvadásához vezetett. A szibériai rekordmeleg - ami szintén a klímaváltozásnak köszönhető - a térségben súlyos erdőtüzeket okozott, és hátráltatta a Jeges-tenger befagyását.
A természetben pusztító tüzek sok boreális ökoszisztémában előfordulnak, de az elmúlt tűzidényben a lángok kiterjedését közvetlenül befolyásolta a klímaváltozás – mondta el Alison York, az Alaszkai Egyetem fairbanksi intézményének tudósa, aki szintén részt vett a Arctic Report Card elkészítésében.
A jelentés szerint júniusban az eurázsiai hótakaró is a legalacsonyabb szintre zsugorodott a mérések 1967-es kezdete óta. A szárazföldet borító egész évi hótakaró nagysága 1981 óta csökken, évtizedenként 3,7 százalékkal. A májusi-júniusi időszakban azonban ez a csökkenés jóval meredekebb, évtizedenként 15 százalék.
„Az Északi-sark nemcsak különböző komponensek gyűjteménye, ez tényleg egy integrált rendszer. Ha a rendszer egy részével történik valami, annak hatása van a többire” – magyarázta Perovich.
Hogy az Északi-sarkvidék mekkora részét borítja továbbra is hó és tengerjég, azt mutatja, hogy a hűtőszekrény mennyire hatékonyan működik” – fogalmazott Lawrence Mudryk klímatudós, a kanadai környezetvédelmi és klímaváltozási kutatócsoport tudósa, aki szintén közreműködött a jelentés elkészítésében.
A tavalyi jelentésben az Északi-sarkvidéken élő bennszülött közösségek esszéi és kutatásai is helyet kaptak, ám idén a koronavírus-járvány miatt elrendelt utazási korlátozások nem tették lehetővé ezt az együttműködést.
