Megpróbálták eltussolni az új betegséget, majd “pánikkeltésért” megbüntették a járványveszélyre figyelmeztető orvosokat és kozmetikázott statisztikákkal kendőzték el a valós helyzetet a Covid-19 járvány kitörésekor, ám most Kína mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a tények a feledés homályába merüljenek. A pekingi rezsim tavasszal kezdte el mosdatni bűneit: ahogyan az új típusú koronavírus megjelent a világ különböző pontjain, a globális gyártóbázisnak számító ország olyan ütemben küldte a maszkokat és lélegeztetőgépeket az érintett országokba - néha pénzért, néha adományként, ám a propaganda minden esetben azon dolgozott, hogy a jótékonyság példájaként mutassa be a szállítmányokat.
A maszk-diplomáciával párhuzamosan a Hszi Csin-ping kínai elnök vezette államapparátus arra törekszik, hogy kétségbe vonja azt, hogy a járvány kiindulópontja Hupej tartomány székhelye, Vuhan volt. Az állami média előszeretettel kap fel minden olyan sztorit, amely arra utal, hogy nem Kínában bukkant fel először a vírus. Peking azt azonban a jelek szerint nem szeretné, ha a nemzetközi közösség végére járna a kérdésnek: májusban ugyanis tiltakoztak az ellen, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járvány eredetét vizsgálja, és a javaslatot kezdeményező Ausztrálián pedig azóta is különböző eszközökkel igyekeznek elégtételt venni. A tagállamok többsége megszavazta a független vizsgálatot, de Kína - minden előzetes fogadkozása ellenére - eddig nem volt túl készséges a WHO szakértői csapatával szemben: egyelőre még azt sem engedték meg a szakembereknek, hogy az országba utazzanak.
Peking abból is előnyt kovácsol, hogy a járvány kezelésében jobban vizsgázott a nyugati kormányoknál, hiszen a vuhani után felbukkanó fertőzési gócokat - helyi karanténok bevezetésével és tömeges teszteléssel - általában villámgyorsan elfojtotta. Az állami média ennélfogva úgy próbálja ábrázolni az eseményeket, mintha a demokratikus országok vezetőinél emberközpontúbb lenne az a rezsim, amely egyebek mellett táborokba zárja, kényszersterilizálja vagy kényszermunkára küldi Hszincsiang tartomány kisebbségeit. A pandémia elleni eredményes fellépés azonban a propaganda-győzelmen felül egy egyedi lehetőséget is biztosított Kínának ahhoz, hogy javítson a renoméján. Tömeges megbetegedések hiányában az ázsiai ország tesztelésre és használatra is hajlandó külföldre importálni saját fejlesztésű koronavírus elleni védőoltásait, a súlyos járványhelyzettel küzdő államok kormányai (köztük, úgy tűnik, a magyar is) pedig kapva-kapnak az alkalmon.
A Pfizer, a Moderna és az Oxford vakcináival ellentétben azonban eddig egy kínai fejlesztésű sem jutott túl a klinikai vizsgálatokon, vagyis egyelőre egyiknek sem térképezték fel a lehetséges mellékhatásait, ahogyan az sem ismert, hogy milyen arányban és meddig biztosítanak védettséget a vírus ellen. Mégsem ez határozza meg a keresletet. Sok ország arra számít, hogy az európai és amerikai oltóanyagokat először a nyugati világban terítik szét, mivel az érintett államok a szükséges mennyiség többszörösét vásárolták fel - a döntéshozók viszont máshol is szeretnék minél előbb elindítani a lakosság immunizációját, ezért jobb híján látatlanban bizalmat szavaznak a hamarabb beszerezhető kínai termékeknek. Indonéziába például már a héten megérkezett az első szállítmány (1,2 millió dózis) a kínai Sinovac által készített oltásból, amelynek azonnal megkezdődhet alkalmazása, amint helyi hatóságok biztonságosnak ítélik a használatát. A szigetország a tervek szerint január végéig további 1,8 millió adagot, valamint 45 millió adag legyártására elegendő alapanyagot kap majd. A Sinovac terméke máshol is kapós: Törökország például 50 millió, a brazíliai Sao Paolo állam 45 millió, Mexikó pedig 35 millió dózist rendelt belőle. Mindez azt jelenti, hogy a Nyugat hiába nyerte meg a fejlesztési versenyt, könnyen előfordulhat, hogy a világ többi részén a pekingi rezsim aratja le a babérokat a járvány legyőzéséért, amivel talán elfeledtetheti azt, hogy szerepe volt annak gyors elszabadulásában.
