Filmre, színpadra született. És az ő esetében ez nem közhely, nem egy jó mondat egy nekrológban. Egy hosszú, sokféle epizódban bővelkedő életút bizonyítja az állítás hitelességét. Itt van először is a film és a tévé. A két műfajnak egy termékeny időszakában jutott fontos feladatokhoz. Természetessége, felvállalt nőiessége joggal kiáltott kameráért. Az aranyember, A Tenkes kapitánya, Hattyúdal, Veri az ördög a feleségét, Indul a bakterház, Te rongyos élet, Linda. Csak néhány cím a csaknem százból. Tudott igéző, harsány, odamondó lenni. Főiskola után nem csak a kamera kedvelte, hanem a címlapok is. Mosolya, sugárzó bája szinte kötelezővé tette számára ezt a szerepet, mint ahogy imádott élni.
Nem tagadta, volt időszak, amikor éjszakázott, kihasználta az adódó örömöket. De aztán tudott hűséges is lenni, évtizedeken át élt nagy szeretetben a szintén népszerű futballistával, Szűcs Lajossal. Játszott nagy szerepeket színpadon is, vidéken és Budapesten. Óriási energiájába sok minden belefért. Sorozat, kabaré, aztán a rendszerváltás után 1994-től négy éven át az MSZP színeiben országgyűlési képviselő is volt. Akkoriban többször is beszélhettem vele, mindig a szakmáján, a művészeken akart segíteni és ebben a szerepben is fáradhatatlan volt. Nem a politika érdekelte, hanem, hogy jobb helyzetet teremtsen a kollégáinak, akik közül sokan barátként, fontos szövetségesként tartották őt számon. Ekkoriban mindig volt valami terve, amit szeretett volna beteljesíteni. Később pedig rendezett, könyvet írt, lemezt, hangoskönyvet készített, önálló esteken lépett fel. Inspirálta, ha helyzetbe hoz másokat, ilyenkor a saját népszerűségét is latba vetette. Az utóbbi évtizedekben egy személyes intézménnyé vált. Mindig odament ahová hívták. És ameddig fizikailag erre képes volt, ment is mindig. Mint ahogy most sem várt sokat, imádott férjét követte a halálban is.
Pécsi Ildikó haláláról elsőként Gödöllő Város Önkormányzata számolt be közösségi oldalán. Bejegyzésükben jelezték, a városháza saját halottjának tekinti a színésznőt.
