Kuvik-ügyvédek molyitót isznak a kocsmában; lepcses szájú békák erdei hírhálózatot működtetnek a kvakfiók-előfizetőknek; a kisvállalkozó pézsmacickány tobozárengedménnyel manipulál az odúfelújítási munkálatok során; elektromos rája mint padlófűtési és informatikai szaktanácsadó – a kiragadott példákból is kitűnik, hogy az igen szellemdús (nyelvi) leleményekkel dolgozó Starobinets-meseregények a Romhányi József által írt Kérem a következőt! című, zseniális rajzfilm-
sorozattal is rokoníthatók. Ám az orosz mesefolyamban az Erdőrségnél szolgálatot teljesítő Sólyom csőrmester és Teknőc Ernő, a küldönc helyett a Messzi-erdő nyomozóbrigádját, a kissé túlsúlyos, téli nyugalomra vágyó – a francia Maigret-re, a belga Poirot-ra és az olasz Brunetti felügyelőre hajazó – Főborz és az identitásproblémákkal küzdő rendőrségi alborz, Borzmacska alkotja. Fizikai erőnlétüket és csavaros észjárásukat (állati logika) egyaránt bevetve állnak ki az állati jogok védelméért, legyenek az áldozatok növényevők vagy ragadozók, vadonélők vagy háziállatok.
A felnőtteknek szóló sikerkönyvei alapján „az orosz Stephen King”-ként aposztrofált Starobinets társadalomkritikus állatmesekrimiket is ír. Nem mindennapi éleselméjűséggel és éleslátóan, bőven mérve a humort (talán Szécsi Noémi Rohadt állatok sorozata társítható még e téren vele idehaza a kortárs irodalomból). De egy pillanatra sem feledkezve meg, hogy a gyerekek értelmi és nyelvi szintjén fogalmazza meg állat(mese)i, de áttételesen nagyon is emberi történeteit.
Történeteit a bűnről – hogy például az erdei közösségben széttépik-e a nyulat (ahogy A farkaslakban), vagy behatolva a szomszédos Vadászfalva területére, tyúkot lophat-e egy róka (ahogy A ragadozó jogaiban), előidézve ezzel a kutyafalka hajtóvadászatát? Még szerencse, hogy a bűnfeltárás és az igazságszolgáltatás bölcs öregje, Főborz sosem lankad, és a törvényességet helyezi mindenek fölé és elé – még a saját jól megérdemelt téli álmát is feladva…
Ami ezeket a kedves meséket igazán különlegessé teszi – az állatmesékre jellemző erkölcsi tanítójelleg revideálásával –, az a kritikus gondolkodásra való érzékenyítés (illetve ennek a problematikussága). Ami az ingatag és sokszor áthágott morál megkérdőjelezése is lehet, vagy hogy mit tehetünk az előítéletek ellen. Valóban igaz-e, hogy állat állatnak farkasa, s mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat a farkastörvényekkel? Hogyan érvényesülnek a szabadságjogok egy közösségen belül, vagy akkor, ha a szomszédos közösségek törvénykezései eltérnek egymástól, ellentmondanak egymásnak, s ezért konfliktusba kerülnek? (Messzi-erdőé, Közeli-erdőé és Vadászfalváé ez esetben.) A napi szinten megnyilvánuló hatalmi arrogancia és erőszak (kutyafalka), a vindikált kiváltságok (ember, falkavezér), a rasszizmus (vadizmus: növényevők vs. ragadozók, vadállatok vs. háziállatok) leküzdése vajon lehetséges-e a törvények betartása és betartatása révén? Megannyi valóságízű „mesés” kérdés, ami megbújik a sorok között, s ki-ki hajlama és értelme szerint felteheti magának is. (Vagy ha nem, akkor maguk a történetek is kínálnak egyéb érdekességeket.) Ugyanakkor Starobinets meséiben nem 1-1 az áttételi arány a politikai-társadalmi kérdések és a mesevilágba foglaltak között, másfelől pedig mélyebbre is ás azzal, amikor a békés együttélés érdekében elfojtott természetes ösztönökre irányul a figyelme. Erre viszont nyilván nincs egyértelmű vagy jó válasz. Ezt még a sün sem tudja – mondhatjuk a mesebeli erdei szólást kifordítva. De elgondolkodhatunk rajta.
Miközben jókat derülünk a bűnügyi helyszínelő dögkeselyűn, a vega konyhát vivő, ideggyenge kojoton, a szó szerint hurráoptimista tyúkokon, a tyúkólban csibejelmezben fedésben dolgozó seregélyen vagy a lárvái miatt aggódó lelkiismeretes futrinka időérzékenységén. Az pedig még a sünnek is világos, hogy tüskéken ülve várjuk a hamarosan A Harag Karmai és A Fosztogató címeken érkező folytatásokat. (Ford. Gy. Horváth László. A farkaslak; A ragadozó jogai. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2020. 110. és 104. o. Marie Muravski rajzaival.)
