Eddig többnyire élőszereplős drámákat rendezett, dokumentumfilmeket, és három animációs filmet. Miért tetszik önnek az utóbbi műfaj?
Az animációs filmjeim nagyon sikeresek voltak, ez az a médium, amelyben szabadnak érzem magam. Az animációban láthatóvá tehetjük egy szereplő lelki világát és a gondolatait. Ez egy tökéletes médium ahhoz, hogy olyan egységet teremtsek, melyben a történet és a kép egy testté válik.
A rajzfilm hőse egy Marona nevű kutya, akit elszakítanak a családjától, és aki különböző gazdákhoz kerül. Miért kutyát választott főszereplőnek?
A kutya az ember tükre: visszatükrözi az feltétlen szeretetet, és az „itt és most” megélésének bölcsességét. Úgy gondolom, a filmem álcázott filozófiai mese: szeretem ugyanis az olyan művészeti alkotásokat, amelyek fontos dolgokat mondanak egy színes, családi mesében.
Marona egy artista, egy építész és egy kislány kiskedvence lesz. Miért ők a kutya gazdái? Mit akart kifejezni ezekkel a karakterekkel?
Az artista a gyermekéveket jeleníti meg, amikor az ember számára még minden lehetséges. Az építész lelkileg zárkózott, ő a tinédzser éveket jelképezi, a kislány története pedig arról szól, hogyan fogadjuk el a másikat. A történetben senki sem száz százalékig jó vagy rossz. De van másik rétege is a filmnek: az artistáról szóló epizód az ötvenes éveket, az építészről szóló a nyolcvanas évek fogasztói társadalmát, míg a kislányé napjainkat idézi. A film ezáltal egy időutazás is, miközben a néző magára ismer Maronán keresztül.
A film posztere színes és boldog, a cím pedig egy kutya kalandjaira utal. A néző életvidám műre számít, a történet elején viszont Maronát elgázolja egy autó. A film ezután még sötétebb hangulatú lesz. Biztos, hogy ez gyerekeknek való?
A filmemben a halál kezdőpont, de maga a film az életről szól. A történetben a fő kérdés az, hogy mi az a boldogság, amelyet hajszolunk. A mindennapok során pedig megtanuljuk, hogy a szeretet a legfontosabb. Azért születünk meg, hogy megértsük: csak ez az egy dolog számít.
Hogyan lelt rá Brecht Evens belga képregényművészre, és miért ő lett a film karaktertervezője?
Brecht Evens a rajzain egyedien használja a színeket és az alakokat, melyek látszólag kapcsolódnak a valósághoz, de ő szétbontja azokat színrétegekre, majd újra összerakja őket. Szeretem a művészetét, és írtam neki, hogy dolgozzon a projekten. Ő elfogadta, és ajánlott nekem más művészeket is a hátterek és azok szereplőinek megrajzolásához.
Az animáció stílusa megváltozik, amikor Marona újabb gazdákhoz kerül. Mi volt a fő koncepciója a film képi világának megtervezésekor?
Az artista háza és környéke tele van szubjektív terekkel, melyeket a gyermeki álmok inspiráltak. Ebben a világban csak a puszta formákat látni, a színek tiszták, és erősek a kontrasztok. A mérnök lakása már rigid, geometrikus, a kép síkszerű, nincs benne kijárat, így utalva azokra a szabályokra, amelyeket a serdülőkorban el kell sajátítanunk, amikor éppen nem találjuk a helyünket, és amikor úgy érezzük, nem értenek meg minket. Az artista otthonában minden lehetséges, az építész lakásában már nincs helye az álmodozásnak. A sorrendben a két férfi lakhelye között pedig a kislányé helyezkedik el, ahol az a szabály, hogy úgy fogadd el a dolgokat, ahogy azok vannak. Ebben az otthonban már mindenkinek megvan a saját tere, a kis szigete, amely illik a személyiségéhez.
A készülő filmje, A sziget (The Island) is animációs mozi lesz. A történet és az atmoszféra hasonló lesz mint a mostanié?
Egyáltalán nem, mindegyik animációs filmemnek van saját vizuális identitása, amellyel szorosan kötődik ahhoz a történethez, amelyet el akarok mesélni. A sziget egy magával ragadó, realisztikus, de valójában szürrealisztikus zenés vígjáték lesz. Egy kifordított Robinson Crusoe sztori.
