A korrupció nem mindig korrelál a percepciós értékekkel – így beszélt Polt Péter legfőbb ügyész a keddi parlamenti meghallgatásán az igazságügyi bizottság tagjai előtt. Gondolom, azt akarta így kifejezni, hogy mást gondolunk a dolgokról, mint ami valójában történik. Megint másként: igaz ugyan – és ezt elismerte Polt - , hogy a korrupciós ügyekben romlik a váderedményesség, aminek egyik oka, hogy az ilyen esetekben „sokszor csak a beismerés vagy a titkosszolgálati eszközökkel beszerezhető bizonyítékok lehetnek eredményesek”, de hát ez (ha jól fejtettem meg az idézett mondatot) csakis a mi hibánk, a mi téves percepciónk.
Tehát messze nincs arról szó, hogy ma Magyarországon állami szintűvé vált a folyamatos korrupció, és arról sincs, hogy ezeket a Polt vezette ügyészség igyekszik figyelmen kívül hagyni; pusztán az a baj, hogy a dolgok nem korrelálnak. Még az sem igaz, hogy külföldön egy kicsit másként látnak bennünket, mi több – ahogy ezt egy képviselő meg is említette - a nemzetközi korrupciós rangsorban rosszul szerepelünk, hiszen a legfőbb ügyésznek erre is megvan a maga válasza: attól függ, ki kinek készíti a statisztikát. Ami nyilvánvalóan megegyezik azzal a kormányzati kommunikációval, amely szerint az ország folyamatosan egy összeesküvés áldozata, ma már az Európai Unió szinte teljes egésze lejárató kampányt folytat Magyarország, a magyar kormány ellen. Hát persze, hiszen szinte valamennyien Soros György tenyeréből esznek, pont úgy, mint az amerikai demokraták – via Bayer Zsolt -, és persze George Clooney is.
De nem akarom elviccelni, hiszen Polt Péter ilyet nem mondott, legfeljebb azt sejtette, hogy a statisztikákat mások manipulálják, feltehetően annak érdekében, hogy rossz színben tüntessenek fel bennünket. Pedig elképzelhető, hogy a statisztikákkal maga a magyar ügyészség játszik, akkor például, amikor nyilvánvaló korrupciós ügyekben nem indít eljárást. Nem emlékszem, mikor indult nyomozás például a tao-ügyekben, mikor kezdeményezte Polt Péter, hogy talán meg kellene vizsgálni, miért is ömlött annyi pénz Felcsútra. Az sem jut hirtelen az eszembe, hogy valaha megvizsgálták volna, miért áramlik a közpénz a baráti körhöz, illetve hogy egy-egy így elnyert beruházás végösszege miért szökik az egekbe, látszólag teljesen indokolatlanul. Miért lett az úszó vb Arénájának ára a többszöröse az eredeti ajánlatnak, hogy ugrott fel a duplájára a Puskás stadion bekerülési költsége? Vagy ezek is csak a „percepcióval” magyarázhatóak? Tényleg el kell hinnünk, hogy a Legfőbb Ügyészség és az alá besorolt ügyészségek kiemelkedően jól végzik a munkájukat, csak nem mindig álltak rendelkezésre titkosszolgálati eszközök?
Polt Péter beszámolóját nyolc igen és három nem szavazattal a parlamenti bizottság elfogadta. Most az én percepciós érzésem nem korrelál az Országgyűléssel, legalábbis akkor, amikor azt gondolom, hogy ennek így semmi értelme. Statisztikailag megközelítve azt mondanám, hogy százszázalékosan nincs.