A világjárvány, a gazdasági válság és a társadalmi egyenlőtlenségből származó konfliktusok kis híján a felvilágosodás elleni politikai erők győzelmét hozták. Ám először Európában, majd most Amerikában sikerült győzniük a liberális demokrácia, a felvilágosult tudás erőinek – megszületett a remény, hogy az euroatlanti világ együttesen képes lesz hiteles társadalmi, környezeti, egészségügyi, gazdasági és politikai alternatívát nyújtani nemcsak maga, hanem az egész világ számára. A megindult és 2021 tavaszától felgyorsuló partraszállási folyamat meghatározóbb lesz számunkra, magyaroknak, kelet-európaiaknak, mint vezetőink bármiféle mesterkedése, de amíg ideérnek, sok szenvedés, kín vár ránk.
A sokféle ellentétből most döntővé az vált, hogy sikerül-e az amerikai, európai és ázsiai föderalistáknak, integráció- és megegyezéspártiaknak globálisan győzedelmeskedniük a nemzetállami szuverenistákkal, a konföderációsokkal, a megállapodásokat és intézményeket rombolókkal szemben. A Biden-Harris adminisztráció, akár a Merkel-Macron páros, nemcsak egységes Amerikát és egységesen integrált Európát akar, de valamiféle euroatlanti egységet is a világ, és mindenekelőtt az integrálódó ázsiai-csendes-óceáni térség kihívásával szemben. Együttműködést a világ közös ügyeiben, így a Covid-vakcina globális elosztásában és a WHO reformjában, a Párizsi Klímaegyezmény kiteljesítésében, az iráni- és a lehetséges észak-koreai atomalkuban, a kereskedelmi és szolgáltatói háborúk befejezésében és a WTO reformjában, a Magnyitszkij-törvény globális és közös alkalmazásában (Global Magnitsky Act) a korrupt politikusokkal és üzletbarátaikkal szemben. Éles verseny lesz ugyan, de össze fogják hangolni a nagy közösségi szolgáltatókkal szembeni verseny- és adópolitikájukat.
A járvány, a gazdaság együttes kezelése megmutatta, hogy az ázsiai-csendes óceániai térség egy új felvilágosodás korába lépett. Kínától Japánig, Dél-Koreától Új-Zélandig, Indonéziától Vietnámig, Szingapúrtól Tajvanig megjelent egy több-száz milliós öntudattal, tulajdonnal, képzettséggel rendelkező középosztályos „polgár”, akiket gyakorlatias, pragmatikus tudás, szakértelem, kalkuláció vezérel. Ez ma a világ legnagyobb, termeléssel, fogyasztással, szolgáltatással összekapcsolt középosztályos tömbje, amelynek magatartása döntően meghatározza a világ jövőjét. Itt nem egy szűk, felvilágosult abszolutista vagy demokrata elit áll szemben az elmaradt, önerejét és önérdekét nem ismerő tömeggel, hanem a vezetések erős nyomáscsoportokat képviselnek. Mindez jobban hasonlít a XVIII. századi angol-skót, majd a XIX. századi amerikai felvilágosodáshoz, mint a voltaire-i franciához vagy a japán Meidzsi-reformokhoz.
A járvány ezt a középosztályt az emberélet tiszteletére, a tudomány, az észszerűség, a szakértelem elfogadására és az államhatalom általi elfogadtatására késztette, átlátható és következetes szabályok megalkotására, bevezetésére és a szabálykövetésre. Mindez együtt járt magas szintű technológiai, logisztikai és szervezési képességgel. A következmény: a járvány és a gazdasági válság együttes leküzdése és a politikai elfogadottság magas foka. Ugyanennek az ázsiai-csendes-óceáni térségnek 15 országa, élén Kínával, Japánnal, Dél-Koreával és Ausztráliával, a napokban multilaterális gazdasági egyezményt kötött – Regional Comprehensive Economic Partnership (RCEP) – a Trans-Pacific Partnership (TPP) helyett. Amit Amerika szétzúzott, Kína összerakta. S végül példát mutattak a liberális demokrácia helyes működéséből. A dél-koreai és az új-zélandi választások a járvány idején a demokrácia diadalát jelentették, nem különben Abe Sindzó méltóságteljes távozása Japán éléről.
Képes lesz-e az európai és az amerikai társadalom egy újabb szabadabb, egyenlőbb és testvériesebb felvilágosodásra? Újratanulni a leckét, felismerni saját civilizációs örökségének előnyeit és hátrányait?
A 2010-es évek populista vezetőinek és választói tömegeiknek nemcsak az akarati-, a hitpolitizálás, az elit-, az értelem- és a tudomány-ellenesség a jellemzője, hanem a végsőkig való kitartás: győzelem vagy halál. Utcai harcosok, bármi megengedett. Amit észszerűtlennek és értelmetlennek tartunk a felvilágosodás kalkulatív politikai és gazdasági vagy akár hadászati logikája szerint, az a legkevésbé sem az az elsötétedés híveinek: jönni fog a csodafegyver, nincs és nem lehetséges vereség. Különösen igaz ez azokra, akik, mint Trump és Orbán, az igazságszolgáltatással is szembenéznek.
Orbán hitt Trump és a sötétség világméretű győzelmében. Ha Trump győz, akkor Európát az orbáni Magyarország és a vele szövetséges kelet-európaiak – hátuk mögött a kontinenst belülről bomlasztani akaró Amerikával, Oroszországgal, Kínával és Törökországgal – a sötét oldalra billentik. A sarokba szorított Merkel-Macron párost és a megosztott, puha európai vezetőket elegendő egy vétóval megfenyegetni: engedni fognak, ahogy mindig. A kelet-európai vezetők igazi potyautasok, korrupt járadéklesők, akik nem akarnak kilépni az EU-ból, hanem minél több ellenőrizetlen és számon kérhetetlen pénzhez akarnak jutni, s az európai szerkezetet az önkényes szuverén nemzetállamok laza közösségévé tenni. Mi fejjük a tejüket, ők nyelik a pimaszságunkat és a nyálukat.
Nehéz megjósolni, hogyan fog Merkel és Macron válaszolni a magyar és lengyel vétóra, mert még e két szereplő között is érdekkülönbség van. Merkel számára Magyarország és Lengyelország a német politika és gazdaság természetes, több évtizedes, ha nem évszázados tere, hátsó udvara: kicsit barbár, kicsit ellenséges, de a miénk. Együtt lehet, sőt, együtt kell velük élni, ahogyan együtt élünk: amit politikailag visznek, azt gazdaságilag hozzák. Ők a birkák és mi vagyunk a pásztorok, egy-egy felcsúti vezérkos megvadulhat, de végső soron mi nyírjuk őket, nem ők minket. Macronnak nincsenek igazi gazdasági érdekei nálunk, de érdekelt a szoros európai integrációban, amiben nyugatról akadályozták a britek, keletről pedig mi. Menjenek, amerre a szemük lát! Jobb nélkülük, mint velük! – ez Macron üzenete. Nem tudom, miként döntenek végül, amikor egyszerre van nagyon rövid határidejük az európai pénzek elindítása miatt, és nyílt meg igen kedvező, hosszabb beavatkozási idejük az amerikai partraszállás következtében.
Az EU és nagyhatalmai soha nem hajtanak végre kemény fegyelmezést, hát még kicsapást. Fejetlen tanári kar, szigorú igazgató nélkül: ugat, de nem harap. Ezt valamennyi rossz diák és tanár pontosan tudja. Mindig az Egyesült Államokra, erre a kemény igazgatóra hagyták a fegyelmezést. Csakhogy a Trump nevű igazgató nemcsak kiment az európai iskolából, hanem az utcáról nyíltan bujtogatott a tanítás és a tanárok ellen, örömmel biztatta Boris Johnsont és Orbán Viktort, Marine Le Pent és Jarosław Kaczyńskit, hogy kerüljék az iskolát vagy dobálják meg szarral tanáraikat. Az iskolakerülők gondja, hogy érkezik a Biden nevű új igazgató, Harris helyettesével és Blinken vezető tanárával, akik lelkifurdalás nélkül csinálnak rendet.
Az amerikaiak az erőszakos vagy békés rendszerváltásokra szakosodtak. Egy amerikai nagykövet, mint Mark Palmer 1989-ben, minden további nélkül berúgja az ajtót. Ismerik a ritka jutalmazás és a gyakori büntetés durva eszközeit. Csak a globális Magnyitszkij-törvényt kell az Európai Unióval együtt alkalmazniuk Magyarország 15 nagyurára a miniszterelnöki családtól a stróman oligarchákig, a külügyminisztertől a legfőbb ügyészig: beutazási tilalom Amerikába és Európába, a számlák befagyasztása. Magyarország népét ezzel csak haszon és nem kár éri.
Orbán és Matolcsy reménykedhet abban, hogy az európai újjáépítési pénz átmenetileg vagy végleg megkerülhető a piacon felvett hitellel. Surányi György megalapozott véleménye szerint ez hiú ábránd. Ahogy a járvány és a vakcina kezelésének orbáni téveszméje is. Kérdik tőlem, hogy mit gondol Orbán és vezető köre a járványról? Nem tudok mást válaszolni: ugyanazt, amit Falus András írt Trumpról. A „pénzt vagy életet” kérdésre a pénzt válaszolja. Miért állítsuk le a gazdaságot azért, hogy megmentsünk néhány ezer öreg és beteg embert, akik amúgy is meghalnának? Nem fognak még egyszer becsapni az orvosok, mint tavasszal. A döntéshozó azt sugallja, hogy a járvány súlyos dolog, de a gazdaság, az élet leállítása súlyosabb. Így követhető el a járvány- és a gazdasági válságkezelés összes hibája. De egyelőre téveszme az orosz vakcina is, mert belátható időn belül aligha lesz tömegesen elérhető, legalábbis ahogy a legjobb orosz szakértő Sz. Bíró Zoltán látja.
Orbán Viktor legfontosabb téveszméje, hogy a Fidesz, a kormánya, az elitje és a választói a bunker ajtajáig, az utolsó töltényig kitartanak. Annyi bizonyos, hogy csak a mai ellenzék vezetőivel és választóival a rendszerváltó fordulat nem érhető el, szükség van arra is, hogy a Fidesz-falanx felbomoljon. Nem elegendő egy-két kormánypárti kiugrása, városoknak, országrészeknek, szakmáknak kell átállniuk. Most még megölheti nyugdíjas választóit, nyugodtan kifoszthatja saját városait, azok nem veszik észre. Beviheti az országot a szakadékba, hívei tapsolni fognak hozzá. A 2019-es őszi sztálingrádi vereség után, 2021 tavaszán már látni fogja Orbán országa is a szövetséges partraszállást. Az arcok tele után megjöhet a szemek tavasza is.
*
Egy éve indítottuk útjára a Népszabadság Kentaurbeszéd rovatát a Népszavában, az európai magyar civilizáció visszafoglalásának céljával. Tizennyolc barátom írt vagy beszélt ebben a rovatban: Balla Zsófia, Bárándy Péter, Csányi Vilmos, Fabiny Tamás, Falus András, Gombár Csaba, Hunčik Péter, Kende Péter, Magyar Bálint, Margócsy István, Markó Béla, Nádasdy Ádám, Romsics Ignác, Spiró György, Sz. Bíró Zoltán, Tamás Ervin, Várszegi Asztrik, Végel László. Marabu kivételes tehetségű karikatúrái részei ennek a kultúrának. És mindez Simon Zoltán gondos szerkesztésével teljes. Köszönet érte.
Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, Új-Zéland, de akár Kína példája is arra utal, hogy nem feltétlenül szükséges a vagy/vagy, a pénzt vagy életet relációkban gondolkodni. Mi kell/ene/ hozzá? Nagyfokú koordináció, sok tesztelés, általános maszkhasználat, a fertőzöttek azonnali izolálása és a potenciális fertőzöttek gyors felkutatása (contact tracing) szükséges. Ehhez persze sok évtized által berögződött fegyelem, közösségi szolidaritás, bizonyos vélt vagy valós egyéni szabadságjogok indokolt és átmeneti háttérbe szorítása és nyílt kommunikáció-bizalom. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy kultúra.
