Naivitás! Ezt hallották azok, akik egy éve az elmúlt évtized tapasztalataival együtt is esélyt adtak ennek a kormánynak.
Tavaly december elején az Országgyűlés megszavazta a kulturális törvénycsomagot, amelynek elfogadása után lettek csak állami, csak önkormányzati és vegyes fenntartású színházak. Utóbbiak életébe szólhat bele a kormány törvényben rögzített lehetőségével élve. Tiltakozásul több ezren tüntettek „A kultúra nemzeti alap!” felkiáltással.
Ahogy a kultúra, az is nemzeti alap, hogy a fideszesek által gyakran hangoztatott: „Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok!” mondat érvénytelen, elvégre a kormánynak nincs saját pénze. Ezt igazolta Fekete Péter államtitkár: „Soha senkinek az eszében meg sem fordult, hogy Kásler Miklós nevezzen ki színházigazgatókat”. (Hallottunk már hasonlót a miniszterelnöktől is, a „Mi soha sem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk" mondat rádiószignállá vált.) Ezt erősítette meg nyáron a minisztérium, amikor közölte: 7 budapesti és 29 vidéki kőszínház megkapta a közös felügyeletű teátrumok hosszútávú működéséhez szükséges állami támogatást, és hangsúlyozta, hogy az igazgatók kiválasztása csak szigorúan szakmai alapon történhet, az egyes szakmai bizottságok javaslatai alapján.
Aztán eljött az ősz, amikor néhány kulturális intézmény amellett, hogy harmadszor tervezi újra az évadot, a költségvetést, a jövőt, a lejáró igazgatói mandátummal is foglalkozhatott. Pályáztak alkalmasak és még alkalmasabbak, aztán hogy, hogy nem, azok ülhetnek a direktori székbe, akiket a kormány szeretett volna. A pécsi polgármester világossá tette, mekkora volt a mozgástere: vagy elfogadja a kormány jelöltjét, vagy előteremt évi plusz 520 millió forintot a színház működtetésére.
A naivak pedig csalódottan vehetik tudomásul, hogy megint, újra és ismét azoknak lett igazuk, akik ennek a kabinetnek már esélyt sem adnak. Mert nincs az az intézmény, amit a kormány kihagyna a két évvel ezelőtt Orbán Viktor által meghirdetett kulturális térfoglalásból.