Ha november első csütörtökén nem kezdődött volna meg az idei második vesztegzár Angliában, hetedik könyvét mutatná be a londoni könyvpiacon Jessica Duchen, író, zenei szakújságíró. A Népszavának ugyancsak a karantén miatt Zoomon keresztül nyilatkozó szerző legújabb műve az Immortal, Halhatatlan címet viseli és arra a kérdésre keresi a választ, a számos jelölt közül ki volt az igazi „halhatatlan kedves”.
A rejtély 1827. március 27-re nyúlik vissza, amikor halála után egy nappal Ludwig van Beethoven hagyatékának rendezői a végrendelet és két arckép társaságában egy ceruzával írt levélre akadtak. A három részletben papírra vetett íráson sem helymegjelölés, sem évszám, sem a címzett neve nem szerepel, csak annyi derül ki belőle, hogy július 6-án keletkezett, három napszakban. Miután a zeneszerző óriás által hátrahagyott dolgok közül került elő, két lehetőség van, vagy soha nem küldte el, vagy egy ponton visszakérte, esetleg kapta. Az írás befejezése – Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghűbb szívét a Te szerető Lajosodnak. örökké a Tiéd, örökké az enyém, örökké a miénk, L – nyomán vonult be a köztudatba a Beethoven „halhatatlan kedvese” kifejezés és kezdődött meg a szerelmi célpont azonosságának kiderítését célzó, immár közel kétszáz éves nyomozás.
Az írónő, a zeneszerző rajongójaként „nem bocsátotta volna meg magának”, ha az őt régen foglalkoztató halhatatlan kedves kérdésről, de általánosságban is Beethoven és a nők viszonyáról nem a jubileumi évben jelentetné meg könyvét. Kutatásai alapján szilárd meggyőződése, hogy a „halhatatlan kedves” Brunszvik Jozefin, de miután nem állnak rendelkezésre megdönthetetlen tárgyi bizonyítékok, jobbnak látta fikcióba, mintsem tudományos életrajzba foglalni a történetet. Amennyire csak lehetett, ragaszkodott az ismert tényekhez, de a regény műfaja nem kényszerítette arra, hogy „minden elvarratlan szálat elkössön”. A legjobb megoldásnak az tűnt, hogy Jozefin nővére, Teréz legyen az elbeszélő, egyes szám első személyben, maga a regény pedig egy hosszú levélfolyam unokahúgának, Minonának, Jozefina és Beethoven vélt közös gyermekének.
Jessica Duchen emlékeztetett arra, hogy a „halhatatlan kedves” címre több jelölt is van. Maynard Solomon amerikai pszhichológus 1977-es Beethoven-életrajzában sok évtizedes kutatás alapján azt a nézetet vallja, hogy Antonie Brentano műgyűjtő és mecénás volt az igazi, már csak a neki ajánlott Diabelli-variációk miatt is. Szóba jött Bettina Brentano írónő, sőt maga Brunszvik Terézi az első magyarországi óvodák megalapítója is, annak ellenére, hogy a gerincferdülésben szenvedő nő már fiatalon megfogadta: nem megy férjhez, életét a családnak és a gyermekek iskoláztatásának fogja szentelni. Ahogy ez az Immortal könyvből is kiderül, a Brunszvik család feje, Antal becsvágyó, sikeres üzletember, egyben tökéletes apa volt. Duchen szerint Teréz egyszerűen nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, lejjebb menni az igényeivel. A „gyanúsítottak” közé tartozik Julie, Júlia bárónő, becenevén „Giulietta” Guicciardi is, akit Anton Schindler, Beethoven titkára a zeneszerzőről írt 1840-es életrajzában a „halhatatlan kedvesnek” tekint. Júlia és Ludwig kapcsolata nyílt titok volt, ráadásul neki ajánlotta Beethoven a Holdfény szonátát, de az is kétségtelen, hogy nemes származásával csak egy arisztokratához mehetett férjhez, aki Gallenberg grófja volt, maga is vagy ötven balett komponistája.
Malte Böcker, a bonni Beethoven-ház igazgatója Jessica Duchen megkeresésére megerősítette, hogy a kutatók túlnyomó többsége Brunszvik Jozefin „halhatatlanságára” szavaz, amit most 90 százalékos bizonyossággal kezelnek. Jozefin szépséges, érzéki, sokoldalúan tehetséges, tragikus sorsú nő volt, akinek rövid élete alatt négy apától nyolc gyermeke született. Már az első férje és első négy gyermekének apja, Deym József sem volt igazán szellemi társa, de kitartott mellette tüdőgyulladás miatt fiatalon bekövetkezett haláláig. A második férj, Stackelberg Kristóf csalódásnak bizonyult. Beethoven jó időben jó helyen volt, és megmentőnek bizonyult, amikor Jozefin 1812. nyári prágai tartózkodása során idegösszeomlást kapott. Dokumentált július 6-i találkozásuk után pontosan kilenc hónappal, április 8-án született Minona, visszafelé olvasva Anonim. Jessica Duchen csak egyike azon sasszemű Beethoven-megfigyelőknek, akik – a testvéreivel ellentétben hosszú életet élt – Minona testalkatában és vonásaiban vélt édesapja vonásait fedezi fel. A regény egyik drámai jelenete, amikor Brunszvik Teréz átadja Minonának az édesanyja és Beethoven közötti levelezés egy részét, benne a származására vonatkozó utalásokkal.
A regényben Minona az inkrimináló írásokat elégette. A valóságban Teréz élete végéig magában tartotta a testvére erkölcsi integritását esetleg sértő emlékeket, a Minona Stackelberg tulajdonában lévő leveleket pedig az 1850-es években szolgálója Amerikába vitte és csak száz évvel később Németországban kerültek nyilvánosságra. Duchen úgy gondolja, az egyetlen lehetőség annak bizonyítására, hogy Minonának valóban Ludwig van Beethoven volt az apja, az lenne, ha mindkettőjüket kihantolnák és DNS-vizsgálatot végeznének el rajtuk. Erre a radikális lépésre azonban senki nem szánná el magát könnyen.
Az írónőnek nincs magyar háttere, a magyar zene mégis évtizedek óta „bűvöletben tartja”. Kedvenc zenészei magyarok. Schiff Andrást még Dartingtonban ismerte meg egy mesterkurzus során, a Guildhall School of Music and Drama-ban pedig Louis Kentner, a magyar származású brit zongorista volt a tanára. Duchen szerint nála jobban senki nem játszott Lisztet. A szerző már fiatalon nagyra tartotta Kocsis Zoltánt és a Takács-vonósnégyest is. A magyar muzsika iránti rajongás egyértelmű jele volt, hogy előző macskáját Soltinak nevezte. Az ötlet férjétől, Thomas Eisnertől, a Londoni Filharmonikusok hegedűsétől származott, aki félve tisztelte Sir Georg-ot, mint a LPO vezető karmesterét. Solti macska nincs már az élők sorában, de utódainak nevét is a zene ihlette, a látványos szomáli cicákat Wagner nyomán Richardnak és Cosimának hívják.
A pandémia okozta „új normalitásban” a könyvbemutatók is merőben másképp néznek ki. Az Immortal félórás online bemutatkozási lehetőséget kapott a patinás londoni Wigmore Hall koncertteremből, ahol Jessica bevezető szavai után, majd részletek felolvasása közben a feltörekvő fiatal tehetség, Mishka Rushdie Momen játszott részleteket Beethoven Opus 10, no. 2, F-dúr zongoraszonátájából.
Infó:
Könyvbemutató:
