Mi, ostoba fociszurkolók, akik bele tudjuk élni magunkat, hogy ez a játék valami többről szól, bár megőrülünk a csapatunkért, általában mégsem vagyunk igazán boldogok, ha a hosszabbítás utolsó percében, egy vitatható büntetővel szerzi meg a győzelmet. Az a bizonyos szájíz, ugyebár… És ugyanígy, amikor átváltozunk ostoba szavazópolgárokká vagy politikai drukkerekké, akik képesek beleélni magukat, hogy egy választás többről szól, mint amiről szól (mert hogy valójában miről szól, arról senki se szól), nem érezhetjük egy órára sem megváltó erejűnek jelöltünk győzelmét, ha ködbe vész a hozzá vezető út.
A focimeccs és a választás közösségi, nemzeti ünnep. Az igazság illuzórikus felcsillanása. Felemelő két óra vagy egy nap semmibe vett polgárok számára, hogy megéljenek valami tiszta dolgot, amelyben ők is naggyá válnak. Nagy győztesekké, őszinte örömmel, vagy nagy vesztesekké, őszinte bánattal. Joggal kérhetjük hát, hogy méltóságérzetünknek legalább ezeket az ünnepi gyertyafényeit ne vegyék el tőlünk.
Ezért aztán különösen bosszantó, és vészjósló is, hogy a magasztosság, a mi tiszteletünk látszatával egyre kevésbé törődő politika egymás után másodszor rondít bele az amerikai elnökválasztás világszerte kedvelt játékába. Ha már sikerült elhitetni, hogy ilyenkor dől el négy évre a sorsunk, hadd adjuk át magunkat a szavazatszámok világformáló pörgésének. Hadd kábuljunk bele a mitikus igazságképünkről szóló mitizált igazság pillanatába. De úgy látszik, ma ennyi sem lehetséges. Négy éve Donald Trump győzelmét kérdőjelezték meg csalással, ami orosz beavatkozást jelentett, most pedig Joe Biden diadalára vetnek árnyékot a szavazás nehezen átlátható mozzanatai, Trump hisztérikus vádaskodásai. Ami a polgárokat öröm helyett a gyötrelmes reménykedés, békés düh helyett az önemésztő gonoszság állapotába taszítja. Vissza a lefojtottság szolgai hétköznapjaiba.
Az amerikai tévécsatornákat is megizzasztotta a helyzet, hiszen elnökválasztás alkalmával ünnepi show-ra hangolják magukat. Ehelyett napokig vihették a balhét az elhúzódó szavazatszámlálás miatt. Rajtuk csattant, hogy miért nincs még végeredmény. Hát mit csinál ez a CNN? – kérdezhettük. Akárhányszor odakapcsolunk, csak duma, az elnyert elektori számok meg sehogy se változnak. Másnap se, harmadnap se. Csoda, ha az ember kedvét veszti, hogy óvja az idegeit? Olyan volt az egész, mintha napokig kéne felvezető műsort néznünk egy meccs előtt. Szakértők elemezgetnek már maguk se tudják, mit. Kapcsolgatnak mindenféle helyszíneket, itt mi van, ott mi nincs. Jön, mindjárt jön egy részeredmény, de nem jön. Azt mondják, hősiesen zajlik a számlálás, a képen épp egy üres terem, ja, lehet, hogy épp ebédszünet van. Ezzel együtt le a kalappal a tévések előtt! Hosszú napokon át kellett választási műsort csinálniuk, és állták a sarat. Kitöltötték az időt, nem látszott rajtuk egykedvűség.
A szokatlan körülmények miatt Biden győzelmének (behozhatatlan előnyének) bejelentése sem könnyített a média helyzetén. A hírháttér műsorok beszélgetéseit belengte némi józan óvatosság. Még az orosz Rosszija csatorna nagy állami propagandistája, Vlagyimir Szolovjov is a szokottnál finomabbra hangolta az amerikai választásról szóló esti vitapartiját. A processzus zavarai miatt persze az amcsik megkapták a magukét, de a nemzetvédő szakértők kerülték a nyílt állásfoglalást Bidenről és Trumpról, megelégedtek néhány lehetséges politikai alternatíva felvázolásával – egymás leordítása nélkül. A közös nevező: „A végén úgyis Oroszország lesz mindenért a felelős.”
Szerencsére egy legény azért talpon maradt a tévégáton. A mi Bayer Zsoltunk. Ő már a választás másnapján kijelentette gúnyos derűvel, hogy Trump nyert, hacsak nincs óriási csoda vagy csalás. Egyikkel sem számolva komolyan, csillogó szemű élvezettel szuszogta a magyarosan csípős epét a demokratákra, az amerikai liberalizmusra - két kombinatív mindentudó, Bogár László és Boros Imre társaságában. Jól szórakoztak, csak a pezsgő, a zene és a tánc hiányzott. Óriási újságírói hiba volt biztos eredmények híján ünnepelni a nyilvánosság előtt, mert jött a csoda: Biden fordított. Ám Bayer nem sütötte le a szemét, hanem a Trump-hívők bejegyzéseivel konzultálva eldöntötte, hogy óriási csalás történt, amit vasárnapi show-jában közölt a Hír TV nézőivel. Mert a levélszavazás csalás, éljen a magyar kormány, a demokrata levélszavazatok megszámlálása csalás. Éljen Trump és a magyar kormány! Mert a demokraták csalnak. Meg is mutatta nekünk milyenek a Biden-szavazók. Bejátszott egy elszállt nőt, aki ezt kiabálja: „A véres p...mat törlöm ki a Biblia lapjaival, ha úgy van kedvem.” Hát, ezek szerint ilyenek. Mind a 75 millióan. Csoda, ha Bayert is elkapja néha az indulat?
És egy nap múlva a Sajtóklubban egy újabb provinciális szemléletű csalásozás után így beszélt, immár a jogállamiság feltételét követelő uniós képviselőkről: „És ezt fröcsögve, őrjöngve, egy ilyen nulla intellektusú pöcsök meg libák hörgik a plenáris ülésen.” De az Országgyűlés elnöke még így is tanulhat tőle kulturált fogalmazást.
