Magyarország a fertőzöttség tekintetében a 10. a 27 uniós tagállam rangsorában, az átlagos halálozási szám mintegy fele az EU átlagának – mondta Gulyás Gergely szerdán, amikor a koronavírus-adatokat közlő kormányzati oldal 90 újabb halálos áldozatáról és 4219 regisztrált fertőzöttről tudósított. Az újságírói megjegyzésre – a kancelláriaminiszter a pandémia eddigi nyolc hónapját átlagolta, a tavaszi hullám kedvezőbb adataival szépítve a helyzetet – Gulyás így válaszolt: „ezt a méltatlan vitát az elhunytak számáról nem javaslom folytatni.”
A sértett önérzettől fűtött visszavágás pontosan fejezi ki a kormányzati látásmód lényegét. A statisztika addig a barátunk, amíg nekünk kedvez, a sajtótájékoztató akkor válik „méltatlan vitává”, amikor kellemetlen perceket okoz a miniszternek. Ráadásul, az uniós tagállamokkal „holtversenyt” folytató Gulyásban az ellenvetésig fel sem merült, hogy méltatlan lenne az EU-s országokhoz képest rangsorolni a személyes tragédiákat. Vagy, hogy a kormány képviselőjeként felelősséget vállaljon, amiért szeptemberben-októberben kétszer annyian haltak meg a fertőzés miatt, mint korábban fél év alatt összesen.
A győzelmi jelentésekre épített diskurzusban ugyanis a felelősség beismerése a bűnnél súlyosabb hibának számít. „Az ország nem állhat le” – jelmondatból amúgy is tudjuk a kimondatlant. A nyári nyitás következményeként Orbánék már szeptemberben tisztában lehettek a várhatóan megugró halálozási adatokkal, de két évvel a választások előtt nagyobb politikai kockázatot láthattak a gazdaság újbóli befékezésében, mint néhány száz (aztán hány ezer?) idős, beteg ember halálában. Így hát komoly korlátozások helyett most látszatintézkedéseket hoznak. Tiltják a kijárást, amikor senki nincs az utcán, bezáratják a táncos helyeket, de maszkban azért kocsmába, focimeccsre is mehetünk. Ha pedig a halálesetekre emlékeztetik őket, egy nekik kedvező statisztikát lobogtatnak – amíg csak egy gyászoló családtag fel nem lép a pódiumra, és ki nem üti kezükből a papírt.