Két nappal az amerikai elnökválasztás után pont annyi az esélye Joe Biden győzelmének, mint egy nappal előtte volt: 90 százalék. Közben volt ez-az és lesz is még, de most magyaros derűlátással induljunk ki abból, hogy vége a rémálomnak. Az Egyesült Államok elnöke többé nem egy torz lelkű, primitív és kapzsi szélhámos, hanem egy kiegyensúlyozott, értelmes, felelősségteljes ember. Az elmúlt négy év után ez nagy megkönnyebbülés.
Lenne, ha Donald Trump és a mögötte fenyegetően meredező sötét gondolat totális vereséget szenvedett volna. Csakhogy nem így történt. A gonoszkodó handabanda és a hanyag nemtörődömség majdnem annyi voksot kapott, mint az összefogást és átgondolt lépéseket sürgető, csöndes állhatatosság. Ebből végzetes tanulságokat is le lehetne vonni, egyrészt az amerikai nép csaknem felének elmeállapotára, másrészt az emberiség jövőjére nézve, de nem szabad. Trump szavazóit sok eltérő tényező motiválta, ezek egy része teljesen normális és az ellentábor által is tolerálandó, egy másik része pedig magyarázható az utóbbi évtizedek felgyorsult változásaitól való ösztönös, a racionális döntéseket megnehezítő rettegéssel, amit szintén nem lehet elítélni valamiféle képzelt erkölcsi piedesztálról. Volt azután egy adag egyszerű rasszizmus és erőszakos ostobaság – se nem több, se nem kevesebb, mint máshol is szokott lenni. A társadalomtudósok mindkettőt vissza tudják vezetni valami gazdasági vagy oktatási hátrányra, de a videókon már csak a dühtől dagadó nyaki erek és a végső érvként markolászott lőfegyverek látszanak, ami egyáltalán nem megnyugtató üzenet. Maradjunk abban, amit fordított esetben is szoktunk mondani, ha ők nem nyugszanak meg, nekünk se hagynak nyugtot! Az első elemzések szerint a város és vidék közötti gazdasági és mentalitásbeli különbség már olyan méreteket öltött, mint százhatvankilenc éve Északé és Délé, márpedig arról tudjuk, hogy hová vezetett.
Ami most következik, az a legjobb esetben sem lesz diadalmenet. Bidennek feltehetően konzervatív szenátussal, saját pártjában pedig erős radikális szárnnyal lesz dolga, miközben a trumpisták az utcán fogják ellenezni a koronavírus-járvány visszaszorítására irányuló intézkedéseket. Trump legyőzése egyszerű volt a covid-19-éhez képest, a pandémia legalább 2021 végéig fékezni fogja a gazdaságot. Nem lesz pénz, idő és erő a beígért infrastrukturális és környezetvédelmi programokra, 2022 pedig közbülső választási év, amikor már mindenki 2024-re helyezkedik. Macerás dolog ez a demokrácia, nem csoda, hogy Trump szívesen megszabadult volna tőle. Csakhogy egyben hatékony is, most például megakadályozta, hogy az elnökséget összetévesszék a diktátorsággal.
Új korszak következik, új problémákkal, miközben Amerika és a világ még a régieken sincs túl. Az érdekellentétek új konfliktusokat fognak generálni, szerencsére most megint olyan lakója lesz a Fehér Háznak, aki végig tudja gondolni a kockázatokat. A rémálom vége csatakos ébredés. Meg az ijedtség: mi az ördög volt ez és vajon visszajöhet-e.