átmenő forgalom;Belső-Erzsébetváros;

- Egy csésze kávé Csipkerózsikának

Az erzsébetvárosi polgárok nagy többséggel leváltották az addigi önkormányzati vezetést 2019. október 13-án. Elegük lett a közel tíz évig tartó semmittevésből, a látszatintézkedésekből, a polgárokat semmibe vevő kormányzástól, a korrupciógyanús ügyletekből.  

Az elmúlt egy év egyik legnagyobb feladata volt, hogy Belső-Erzsébetvárost tehermentesítsük az autós forgalomtól. A választásokon arra kaptam felhatalmazást, hogy egy a helyi közösség elvárásait tükröző, a bulinegyed előnyeit megőrző, kulturális belvárossá és zöldebb kerületrésszé alakított Erzsébetvárost építsünk fel. Ehhez nélkülözhetetlen volt folyamatosan értékelni és begyűjteni a helyben lakók elképzeléseit, pontosan átadni azokat a BKK és a Budapest Közút tervezőmérnökeinek, akik a tapasztalatok alapján megpróbálták kiválasztani a legjobb megoldásokat egy-egy utca vagy tér forgalmi rendjének átalakításához. 

Itt élőként természetesen az ilyen kérdésekben van saját álláspontom. Minden nap gyalog járom az utcákat és személyesen ismerem az itt lakókat. A jó helyismeret azonban engem sem tett a forgalomcsillapítás szakértőjévé. Félő, a Fideszt sem. A saját mandátuma idején a Fidesz még csak hozzá sem mert fogni a forgalomcsillapításhoz. 2018-ban közel 16 millió forintért rendeltek meg egy kifejezetten használható tanulmányt az átalakítások elkezdése érdekében, de az később a fiókba került. Ők abban jeleskednek, ha ingyenessé kell tenni a parkolást a fővárosban. 

Érdekes látlelet, hogy erre a saját nemzeti konzultációjuk adott elég kínos visszajelzést. Abban viszont már kevésbé jók, ha következetes intézkedésekkel kell megszabadítani a belvárosban élőket az átmenő forgalomtól. Szomorúan láttam a Hír TV riportjaiban, milyen kényszeredetten próbálnak a kerületi kormánypárti megszólalók mögé dugókat varázsolni: már ezekben a tudósításokban is látható volt, hogy az autósok hergelése nemcsak káros, de sokszor sikertelen próbálkozás is a részükről.

 Ne felejtsük el, hogy a forgalomcsillapításban érintett tíz fővárosi kerület közül ebben a témában is rajtunk volt a legnagyobb nyomás az elmúlt fél évben. Idén tavasszal, a járványhelyzet körülményei között az összes alpolgármester és kerületi képviselő a saját körzetében próbálta felmérni, hogy milyen visszajelzések alapján tudjuk optimalizálni a közlekedési változásokat. Döntési helyzetek sora állt elő. Például ha azt tanácsolták a tervezésben érintett hivatalok, hogy több hurok kialakításával tereljük el a forgalmat a túlterhelt belső-erzsébetvárosi utakról, akkor mi ezt megfontolás után támogattuk, még akkor is, ha tisztában voltunk azzal a következménnyel: az új rendszer kialakítása átmeneti kellemetlenségeket okozhat. 

 Természetesen nem csak egy alternatíva létezik, a hurkos rendszer helyett valóban használhatnánk a süllyedő oszlopokkal lezárt utcákat is. Azonban a kormányzati elvonások által sújtott időszakban – a költségvetésünk harmadát tüntette el a kormány! - ilyen megoldást nem választhattunk. Viszont ha a forgalmi rend átalakítása helyett egy útszakaszra csak a kizárólag célforgalom általi behajtást engedélyező táblát tesszük ki, akkor a tapasztalatok szerint az intézkedés könnyen kijátszható. Az önkormányzatnak ilyenkor az összes érintett fél között kellett úgy közvetítenie, hogy a legjobb megoldás szülessen, és a helyben élők se érezzék azt, mintha a politikusok engedélyével rajtuk kísérleteznének a szakemberek.  

Senki nem gondolta volna előre, a forgalomcsillapítás első hulláma során olyan helyzeteket kell majd kezelnünk, amikor bizonyos utcarészeken a gyalogosokat műtárgyak telepítésével kell majd a járdára is felhajtó gépjárművezetőktől megvédenünk. Arra sem számítottunk, hogy a sebességkorlátozást be nem tartó közlekedőket úgy kell jobb belátásra bírnunk, hogy a parkolók áthelyezésével kanyargóssá tett utcában végsősoron kivitelezhetetlen legyen a szabályok megsértése.  

Két lakossági fórumot tartottam az elmúlt hónapokban, olyan szakértő vendégekkel, akik élő egyenesben válaszoltak a legkeményebb kérdésekre is. Mi nem csak a választási kampányok idején vagyunk képesek arra, hogy a választóink elé álljunk és magyarázatot adjunk a döntéseinkre. Azt ígértük, hogy másként fogjuk működtetni Erzsébetvárost, és az elmúlt egy évben bizonyítani tudtuk, hogy a lakossági igényeket össze tudjuk egyeztetni a szakmai szempontokkal.  

Volt európai parlamenti képviselőként több város mintaértékű belső működését megismerhettem az korábbi években. Tudom, hogy a mélyreható átalakítások még a magyarnál edzettebb közlekedési kultúrával és innovatívabb tömegközlekedési eszközök birtokában is komoly konfliktusokat okoznak. Ezen túl a legfontosabb különbség, hogy nekünk a tervünk kivitelezésére csak pár hónapunk volt, a munkát nem alapozhatta meg évek lassú és fokozatos elfogadtatása. 

Tudom, hogy a változások mindig egyfajta kihívást jelentenek, hiszen alkalmazkodni kell az újhoz, változtatni kell gyakran évtizedes szokásokon és beidegződéseken, ami nem mindig könnyű. Mégis, meggyőződésem, hogy nincs más út. Fel kell ébreszteni Erzsébetvárost abból a Csipkerózsika-álomból, amibe a fideszes vezetés süllyesztette a kerületet. Ezért tartunk fórumokat, lakossági tájékoztatókat, képviselői találkozásokat, polgármesteri fogadóórákat, közmeghallgatást. Mert egy új, európai Erzsébetvárost csak közösen, az itt élő emberekkel együtt tudunk felépíteni. Tavaly október óta megtettük az első lépéseket, most nehezebb körülmények között, de folytatnunk kell ezt az utat.