Diszkréten szuszogó légkondicionáló a rekkenő nyári melegben; maratoni sorozatnézés az éjszakában; hosszú órák alatt omlósra konfitált hús a sütőből – a jelek szerint nem túlzott a reklám egykori szlogenje, miszerint: ha áram van, minden van. És tényleg: még a gázkazánok és -konvektorok sem üzemelnek áram nélkül, aminek a „léte” olyan természetes, mint a levegővétel – a hiánya viszont fájdalmasan szembeötlő. Hiszen az a legkisebb gond, ha egy nagyobb területet érintő áramszünet miatt egy időre annyi a tévézésnek, vagy elemlámpával kell navigálni a lakásban. Az igazi problémát az jelenti, hogy ilyenkor kórházak bénulhatnak meg, illetve iskolák kényszerülhetnek szünetre, esetleg gyárak futószalagjai állnak le.
Hogy a különböző intézményeket, üzemeket és a háztartásokat egyenletesen és biztonságosan ki lehessen szolgálni, ahhoz nélkülözhetetlen egy stabil villamosenergia-rendszer, amely biztosítja, hogy minden pillanatban annyi áram kerüljön a hálózatba, amennyit a fogyasztók épp felhasználnak. (Azt nem nehéz belátni, hogy az ország áramfogyasztása nem egyenletes: az egyik legtöbb energiát felemésztő időszak a „reggeli csúcs”, amikor elindulnak a gyártósorok, az ébredő emberek a villanyt fel-, a kávéfőzőt pedig bekapcsolják, a zuhanyzás izzítja a bojlereket, és a munkahelyeken elindulnak a számítógépek.)
Árammérlegen adagolják
Az okos egyensúlyt tartó rendszert talán legjobban példázza egy lyukas vödör. Persze nem egy szimpla lyukas vödör, hanem egy olyan, amelyik teli van ivóvízzel, ám az oldalán – hol felváltva, hol egyszerre – kisebb és nagyobb lyukak keletkeznek. A feladat pedig az, hogy az eredeti vízszint ne apadjon, illetve ne csorduljon túl a peremen – miközben az ivóvíz minősége sem romolhat. A kívánt cél eléréséhez különböző mennyiségű folyadékot kell a vödörbe önteni, attól függően, hogy épp mennyi víz tűnik el belőle. (Ahogy a fenti példa megmutatta, reggel kell a legtöbb vizet pótolni.)
A villamosenergia-rendszer három alappillére az energia termelése, szállítása és fogyasztása – ezeket a folyamatokat koordinálja/irányítja a Mavir Zrt. Ha úgy tetszik ez a cég a kiindulópont, hiszen felügyeli és szervezi meg az áram elosztását, amit végül a helyi áramszolgáltatók juttatnak el az otthonokba, iskolákba, irodákba, gyárakba.
Az elosztás talán legfontosabb „művelete”, hogy a Mavir szakemberei összevetik az erőművek és a kereskedők előzetes termelési/szállítási terveit azzal, hogy épp mennyi áramot használ az ország valójában – így többletigény esetén elindíthatják, szolidabb áramfogyasztás esetén pedig leállíthatják a különböző erőműveket. A lényeg, hogy a rendszer egyensúlyban maradjon, a ki- és bekerülő áram egyenlege nulla legyen – és mindig álljon rendelkezésre tartalékenergiát biztosító kapacitás).
A környezetbarát óriás
A villamosenergia-termelés alapját olyan erőművek adják, amelyek képesek folyamatosan nagy mennyiségű áramot előállítani – ennek a kritériumnak jellemzően a fosszilis és nukleáris alapú energiagyárak tesznek eleget. A két szisztéma sok hasonlóságot mutat, az egyetlen jelentős különbség a hőenergia előállításában fedezhető fel. Ez a hagyományos erőművekben a kazánban történik, míg az atomerőművekben a reaktorban zajlik a folyamat. A következő lépések viszont már mindkét esetben azonosak: a megtermelt hőenergia a turbinákon mozgási energiává alakul, amiből a generátorok áramot állítanak elő. Ráadásául ez a szisztéma szavatolja, hogy az áramellátás ingadozása a lehető legkisebb legyen – erre a szél- és napenergián alapuló rendszerek egyelőre nem alkalmasak. Az atomerőmű további előnye, hogy a nap 24 órájában termel, és az óriási mennyiséget üvegházgáz-kibocsátás nélkül állítja elő. Így az egyik legfontosabb fenntartható energiaforrás, amire érdemes támaszkodni a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Mérsékelten tervezhető zöldek
Áramot persze egyre nagyobb mennyiségben termelnek úgynevezett megújuló energiaforrásból is – és Magyarország is részese e világtrendnek. Az itthon előállított villamos energia mintegy tizede származik „zöld forrásból”: naperőmű, szélenergia, biomassza és geotermikus energia „szolgáltat”, és ha nagyon kis mértékben de vízenergia is szerepel a folyamatosan újratermelődő energiaforrások között.
Csakhogy a „megújulók” esetében nem automatizmus a folyamatos termelés, mivel számos körülménynek ki vannak szolgáltatva – például az időjárásnak – szükségük van biztos háttérre, vagyis állandóan robotoló alaperőművekre. Ugyanis minél több a kevéssé tervezhető tényező, annál inkább ki van szolgáltatva a fogyasztó, és nem lehet arra játszani, hogy biztos süt eleget a nap, vagy biztos kellő sebességgel nyargal a szél. Szóval a klímavédelem szempontjából az a legelőnyösebb, ha az alacsony károsanyag-kibocsátó megújulókat szintén a lehető legkisebb kibocsátású egyéb erőműtípusokkal támogatják meg.
Hiszen az időjárásfüggő megújuló energia önmagában nem lenne képes minden pillanatban biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű áramot. Akkor sem, ha 2020 nyarán a naperőművek csúcsra jártak, és időszakosan – rekordmennyiségben – biztosították a Magyarországon megtermelt villamos energia több mint 26 százalékát. Ugyanis az említett fogyasztási csúcsok alatt, például este, amikor a család otthon bekapcsolja a háztartási gépeket, a televíziót, vagy épp az elektromos autót tölti (villanyjárgányból már több mint 2000 gurul a hazai utakon) a naperőművek képtelenek kielégíteni az ország áramigényét. És ez a megállapítás nem csak „extrém fogyasztás” idején igaz: egy borúsabb napon is szerényebb a termelésük (például télen átlagosan hatodára esik vissza a naperőművek termelése).
A szeles időszakokat pedig még kevésbé lehet előre jelezni, mint a napsütést: felhős, hideg téli időszakban olykor heteken át alig rezzen szellő, így a hazai szélenergia-termelés hetekig lényegében nulla (olykor a napenergia-termeléssel együtt). Idehaza a szélenergia előállítására leginkább alkalmas terület a Kisalföld, ahol akadnak is szélerőműparkok, de az úgynevezett rendelkezésre állási idejük 20 százalék körüli, vagyis az év nagyjából ötödében segítenek be az áramellátásba.
