Alice Miller sokak számára iránytű. A gyermekkori traumákkal, azok felnőtt életre való hatásával foglalkozó pszichológus elmélete, amely elutasítja a felnőtt hatalmát a gyerek felett; a kiszolgáltatott helyzetű gyerekeket manipuláló szülőktől empátiát vár, beleélést a félelmekbe, élményekbe, és a világ felfedezésének folyamatába; a múlt század nyolcvanas éveiben szülők generációinak gondolkodását változtatta meg.
Az 1923-ban lengyel zsidó családba született, a háború után Svájcba, majd Franciaországba költözött Alice Miller sokak számára volt idol. Így volt ez Feuer Yvette-el is.
Azután kezébe került a 2010-ben elhunyt Alice fiának, Martin Millernek 2013-ban kiadott kötete, benne az anya rekonstruált életrajzával és saját gyerekkorának leírásával. És Feuer Yvette-nek át kellett élnie a csalódást. A könyv lapjairól egy addig ismeretlen nő képe rajzolódott ki, aki szinte mindent elkövetett anyaként, amitől mindenkit óvott több mint harminc nyelvre lefordított műveiben. Aktívan közreműködött fia korlátozásában, elnyomásában, eltávolításában, passzívan lelki és szexuális abúzusban, testi fenyítésben, amiket férje követett el. A férj, aki megmentette őt és családját a a varsói gettóban. A zsidó családot a gestapós férfi. A fiú pedig csak felnőtt korára érthette meg, miért volt anyja számára náci, apja számára zsidó.
A fiú könyve és az anya írásai alapján született Hagyaték pszichodrámán innen, színházi produkción túl tesz fel kérdéseket: hogyan láthat ilyen élesen valaki, aki vak a saját életére és tetteire? Hogyan lehet az elhallgatás egy nyitottságról életművet alkotó ember legfőbb életstratégiája? Megszabadulhatunk-e szüleink, nagy-, déd- ük- és szépszüleink traumáitól vagy hordoznunk, majd tovább kell adnunk azokat?
A produkció a szavak, a gesztusok és a hangok erejére számít díszlet nélkül, a közönség körbeüli a két színészt. A túl fegyelmezett és életszerűtlenül választékosan beszélő anya szerepében Feuer Yvette és a fegyelmezetlenséget magának megengedő, szembesítést kényszerítő fiút alakító Rába Roland közelsége néha zavarba ejt. Az ötvennél nem több embert befogadó tér illik a nézők intimszférájába belépő, néha inkább oda betörő előadáshoz, amelynek vége a feloldozás felé tart, azt a fura gyomorszorító érzést azonban nem szünteti meg.
Utóbbit segítheti a rövid, Martin Millerrel a könyve megjelenése után készített interjú vetítése és a közönségtalálkozó. Ottjártunkkor a nézők nagyjából kétharmada maradt a szalonban. A nehezen induló, határozatlan, halk beszélgetésben valaki azt vetette fel, hogy a fiú manipulációjának áldozatai vagyunk. Kételkedett a szintén pszichoterapeutaként dolgozó Martin Miller őszinteségében, cinizmust és PR stratégiát emlegetett. A többiek szerint a megszólaló volt gyáva szembenézni saját életével. Beszéltek döbbenetről, kérdeztek motivációról, az esetleges érintettséget említve azonban mindenki bezárult. Pedig nemcsak az lehet érintett, akit ilyen borzalmas élmények nyomorítottak meg.
Nem mindenki szereti és engedi, hogy legbensőbb személyes érzéseinek, traumáinak, vagy akár örömeinek szférájába kerüljenek idegenek. Néha azonban érdemes legyőzni a szemérmességet és az ellenérzéseket. Például a Hagyatékkal szembenieket.
Infó:
Hagyaték
Martin Miller: A tehetséges gyermek igazi drámája és Alice Miller írásai alapján
Láthatáron Csoport
Szövegkönyv: Gyulay Eszter-Tárnoki Márk-Rába Roland-Feuer Yvette
Dramaturg: Gyulay Eszter
Rendező: Tárnoki Márk
Előadók: Feuer Yvette, Rába Roland
HPS21KultSzalon
október 28.
legközelebb:
november 27., 28.
