Érv-gyöngysorra akadtam Süli János Paks 2-ügyi miniszter parlamenti előadásában. „Gondot jelentenek majd a megújulók” – figyelmeztet beszámolója vége felé az amúgy magát környezetbarátnak valló atomminiszter. „Palkovics úrékkal zajlik az egyeztetés, hogy milyen egyéb hálózatfejlesztést, tárolást, hidrogénes gazdaságot lehet kialakítani, hogyan kell megoldanunk, hogy az egész rendszer gazdaságosan működjön, hiszen nekünk az a fontos, hogy Magyarországon a villamos energia olcsó legyen”.
Szerintem, ha valamire költenek – no pláne ha lila örökmozgókra –, akkor az drágul. Kivéve a megújulókat, amik miatt épphogy zuhan az áram költsége és ára. Másutt ennek örülnek, a járulékos kérdéseket kezelik. De az bizonyosan semmilyen gondot nem okoz, ha egy háztartás vagy egy kis közösség megújulók segítségével látja el magát. Még a végén az oly sokat egyeztető (és költő) minisztereink ott állnak majd árván egy senkinek sem kellő atomerőművel. Aztán: az áram „ma Bulgáriát követően nálunk a legolcsóbb Európában”. Nem egész Európában, hanem az EU-ban (ami nagy különbség) és csak a lakossági díj. És akkor miért drágítják meg az úgymond olcsó áramunkat egy legalább 4 ezermilliárdos nukleáris monstrummal? „Ezzel tudjuk versenyképessé tenni az ide érkező külföldieknek Magyarországot.” Itt elbizonytalanodom: a kormány netán turistacsalogatónak szánja az olcsó áramot? „És akkor... a közműdíjakkal tudjuk a befektetőket Magyarországon fogni.” Ja nem, Süli János az iparra gondolt. Csak épp a közműhivatal szerint a hazai gyárak áramárai EU-szerte már a 11. legmagasabbak.
Egy apró példa arról, hogyan érvel a kormány Paks 2 mellett. Egy nukleáris szakember is össze-vissza csúsztat. Mert itt sincs semmi, csak propaganda. És ők – meg Orbán meg az oroszok – építenek nekünk atomerőművet. Ahol minden csavar számít. Ahol mindent százszorosan túl kell biztosítani. Ahol milliók élete múlik az átláthatóságon és a megbízhatóságon.
Szerintem ez a társaság most inkább ne csináljon ide nekünk semmit.