Februárban a Vasas Szakszervezeti Szövetség 5,8 százalékos éves béremelésről állapodott meg a cég menedzsmentjével, augusztusban aztán jött a feketeleves: a Dunaferr menedzsmentje a megromlott munkaügyi kapcsolatokra hivatkozva felmondta a szakszervezettel kötött kollektív szerződést. Ezt egyébként csak fél éves hatállyal lehet megtenni, vagyis az abban rögzített dolgozói juttatásokat februárig még fizetnie kellene a cégnek, de már a szeptemberi béreket sem utalták át október elején teljes egészében. A dolgozók csak 200 ezer forintot kaptak, ami – pozíciótól és a cégnél ledolgozott évek számától függően - nagyjából a fizetésük 50-60 százalékát jelenti. A fennmaradó részt október 22-re ígérte a vezetőség.
A lépéssel egy hajdani nagy presztízsű álommunkahely vált most pokollá. A Vasasok vállalati elnöke a budapesti tiltakozáson felidézte, hogy a 2008-as pénzügyi válság óta két év kivételével veszteséges a gyár, de csak a 2012–es tulajdonosváltás után kezdett megromlani az addigi kiváló munkahelyi együttműködés a cég menedzsmentje és a szakszervezet között.
A Dunaferr dolgozói az elmúlt években már sok mindent megéltek, a vasmű létszáma az elmúlt hat évben a felére zsugorodott, voltak sztrájkok is, de arra még nem volt példa, hogy a cég gazdasági és fizetési nehézségeire hivatkozva a dolgozók nem kapják meg jogos fizetségüket – fogalmazott lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.
Augusztus végén a Népszava is beszámolt arról, hogy a térség parlamenti képviselője Jevgenyij Tankileviccsel, a Dunaferr vezérigazgatójával tárgyalt. A megbeszélés után a jobbikos Kálló Gergely azt mondta lapunknak: a Dunaferr tulajdonosai a részvénytársaság értékesítésére készülnek. A szándék az, hogy egy tőkeerős szakmai befektető szerezzen tulajdonrészt a cégben, így stabillá válna a Dunaferr gazdasági és piaci pozíciója. Az új részvényes is orosz lenne, a magyar állam részvényvásárlása jelenleg nem jön szóba. A részvényeladás várhatóan néhány héten belül megvalósul – írtuk akkor a kapott tájékoztatás alapján.
A megszorítás hátteréről a dolgozók egymást közt most is azt rebesgetik, hogy valójában a vasmű eladási szándékával kapcsolatos játszmákról van szó, amivel azonban nemcsak a vállalat mintegy 4400 dolgozóját, hanem egy egész várost is ellehetetlenítenek,
Dunaújváros és a Dunaferr sorsa szorosan összefonódik, a vásárlóerő ilyen nagymérvű csökkenése hatalmas kiesés a helyi szolgáltatók és végül a város számára is.
Ennek ellenére a megyei jogú város önkormányzatának nagyon kevés a mozgástere a gyár jövőjének alakításában – hangsúlyozta a Népszavának írásos nyilatkozatot küldő Pintér Tamás. A település jobbikos polgármestere arról tájékoztatott, hogy felvették a kapcsolatot a szakszervezetekkel és a cég vezetésével is, ahonnan azt a jelzést kapták, hogy a világpiaci folyamatok jó irányba haladnak és jók az esélyek a gyár eladására.
A városvezető ugyanakkor kiszivárgott furcsa háttérmozgásokra utalva megjegyezte: annak ellenére, hogy Dunaújváros előző fideszes vezetése kampányidőszakokban „menetrendszerűen azzal állt elő, hogy az állam megvenné a vasművet”, a „kiváló orosz kapcsolatait fitogtató Orbán-kormány” tíz év alatt sem tudta ezt elérni, sőt néhány hónapja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt állította, nincs is tárgyalás a kérdésről. Most azonban megint háttéralkukról szólnak a kiszivárgó hírek – tette hozzá Pintér Tamás, aki felszólította a hatóságokat, segítsék elő, hogy a Dunaferr új tulajdonoshoz kerülhessen és a gyár dolgozói megkaphassák munkabérüket.
A kormánykritikát Cserna Gábor, a város előző, fideszes polgármestere közben közösségi oldalán utasította vissza és utódjának a céggel folytatott tárgyalásairól azt írta: a Dunaújvárosban egy éve regnáló jobbikos városvezetés együttműködik azzal a vasműs menedzsmenttel, amely nem vállal felelősséget saját munkavállalóiért. A dolgozók és a szakszervezetek jogait követelve az MSZP odáig ment, hogy a városvezetők mellé a helyi vállalatok szakszervezeti vezetőiből tanácsadó testületek létrehozását javasolta. A Dunaferr menedzsmentje az ilyen típusú csatákat politikai haszonszerzésnek minősítette és közleményben utasította el, mondván, „a cég jelenlegi kritikus helyzete nem helyi politikai kérdés, azt kérjük, hagyják békén a Dunaferrt.”
László Zoltán Vasas alelnök elmondása szerint a dolgozók most a sztrájkot fontolgatják, miközben nem értik, miért nem tesz semmit a magyar kormány az elmaradt bérek ügyében, hiszen a Dunaferr kiemelt stratégiai partnerük. Sokan kérdezik, vajon akkor is hallgatna a kormány, ha fideszes vezetése lenne a városnak? A csatározás közben pedig a jó szakemberek, akikből már amúgy is kevés van, odébbállnak, s mindenki tudja: utána a semmiből nem lehet már újra felépíteni egy acélművet.
