;

Vígszínház;Rudolf Péter;Hegyi Barbara;Az öreg hölgy látogatása;Friedrich Dürrenmatt;

- Vajon ez egy új művészi korszak névjegye a Vígszínházban?

Megvehető-e a morál? - ezt feszegeti Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabja a Vígszínházban, az új igazgató Rudolf Péter népes szereplőgárdát felvonultató rendezésében.

A kisvárosba vonat érkezik. A lakosok beleremegnek a várakozásba. Együtt rezdülnek a zörejjel, a szerelvények fuvallatával. A csodát várják, a megmentőt. A háttérben a Vígszínház hatalmas színpadán Bagossy Levente szoborszerű díszlete. A képzőművészeti installációnak is beillő alkotás egymásra dobált székekből áll, van amelyik a feje tetejére, más oldalra fordítva. Egymásba kapaszkodnak, de mégis a káoszt, a szétesést jelképezik.

Dürrenmatt ma is érvényes darabját, Az öreg hölgy látogatását Rudolf Péter rendezte meg a Szent István körúton. Talán egy új művészi korszak névjegyének szánva. Noha a folytonosság is benne van a választásban, hiszen Sulyok Mária az ősbemutatón, aztán később Ruttkai Éva már nagy betegen eljátszotta korábban a címszerepet a Vígben, az utóbbi előadásban Rudolf Péter is benne volt. Most az eredeti tervek szerint Börcsök Enikő lett volna az öreg hölgy, de Hegyi Barbarának kellett beugrania.

Rudolf Péter sok szereplőben gondolkodott, a társulat mellett statiszták, zenészek népesítik be a színpadot, a mozgásért felelős Méhes Lászlónak köszönhetően sok látványos jelenet szemtanúi lehetünk. A mozdulatok, a gesztusok meghatározó szerepet kapnak. A morál ingadozását képesek megjeleníteni. A darab ugyanis egy erkölcsi próbatételről szól.

A milliárdos nő hazautazik a csődben lévő szülővárosába, és meg akarja vásárolni az igazságot, az ő igazságát. Hiszen a kapitalizmusban, főleg az eredeti tőke felhalmozás idején minden eladó. Mindent és mindenkit meg lehet venni, csak idő kérdése, hogy ki mikor adja fel az elveit, mikor adja be a derekát. Csak zsarolni kell, szorongatni és előbb-utóbb beáll a sorba. Az előadás ezt a folyamatot ábrázolja, groteszk filmszerű humorral és olykor dermesztő drámaisággal. Van aki fát, játszik, más kakukkot, meg rendőrt, tanárt, festőt, papot.

A karakterek aztán egy képpé formálódnak, ilyenkor olyan a néző érzete, mintha hatalmas kiáltást hallana, noha a szereplők az adott pillanatban némák. Nem egyenletes telítettségű az összjáték, de a törekvés jól érzékelhető, Rudolf Péter szerette volna egy irányba terelni a társulatot, mint egy főiskolai vizsgán, különböző helyzetekbe hozni kollégáit.

„Az emberséget nem jegyzik a tőzsdén, uraim. Engem viszont igen. Ha akarok, egy egész világrendet vásárolok magamnak. Kurvát csinált belőlem a világ? Ám legyen! Akkor én bordélyházat csinálok a világból. Aki benne akar lenni a buliban, perkálja ki a belépti díjat, vagy hűtse le magát. Ez egy tisztességes alku. Fingent egy gyilkosságért, konjunktúrát egy hulláért.”

Ezt vágja a város lakóinak, elöljáróinak a képébe Az öreg hölgy. Hegyi Barbara egy tömbből, tónusból alakítja Clara Zachanassiant. Ő nem inog meg egy pillanatra sem. Bosszúért jött és addig nem nyugszik, amíg azt el nem éri. Hozza az őrületét, a hóbortjait, kompenzálni szeretné valahogy azt a sok borzalmat, amit átélt. Csakhogy most felül van, ő diktál. Hegyi Barbara ezt hatásosan érzékelteti, de az árnyalatokból, a személyiségének különböző rétegeiből kizárja a nézőt, így a drámája is könnyen és gyorsan lekottázható.

Hegedűs D. Géza Alfred Ill szerepében teljes sorsot tár elénk. A vétkező kamasztól, az áldozattá váló gyarló férfiig. Elhibázta, megbűnhődik érte. Vállalja a mártíromsággal járó emberit. Képes lenne újra szerelmes lenni, újrakezdeni az egészet. De a sorsa más forgatókönyv szerint alakul.

Kiemelkedik a sok szereplő közül a polgármestert játszó Kőszegi Ákos, aki lassan, önmagát is meggyőzve, a városért mindent beáldoz, még a saját ígéretét, becsületét is.

Nagyon erőteljes, ahogy a rendezés a hatást vadászó, manipuláló média jelenlétét mutatja.

Az előadás végén, miután megvan az adomány, mindenki lesüllyed a mélybe, majd aranyozott ruhában visszatér rémült tekintettel, ráeszmélve, mi is az ára a luxusnak.   

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

Kurdi Imre fordítása alapján a vígszínházi változatot Hársing Hilda és Rudolf Péter készítette

Rendezte: Rudolf Péter

Köszönjük a támogatást! címmel az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé szervezett demonstrációt a Színművészeti Hallgatói Önkormányzata, ahol a magyar színházi szakma elismert tagjai az egyetemfoglaló diákok ügyét támogató leveleket olvastak fel. Azért tiltakoztak, mert az ITM, az egyetemet fenntartó alapítvány alapítói jogainak gyakorlója másfél hónapja nem válaszol az egyetemi polgárok követeléseire.