„Elkötelezett ifjú floridsdorfi, atlétikus testfelépítésű, fanatikus kosárlabdázó, meggyőződéses marxista, szuper intelligens. Nyolcórás előadást tartott egy ízben Bertold Brechtről, s ezen még a tanára is elámult“. Az idézet Michael Ludwig középiskolás újságjából származik, ebben mutatták be őt mint az osztálya helyettes szóvivőjét. Az írásból nem sejthető, hogy a leendő bécsi polgármesterről szól, aki most vasárnap 43 százalékkal megnyerte a szociáldemokratáknak az önkormányzati választásokat, s aki a fölényes siker révén válogathat a pártokból, kivel kössön koalíciót.
A régi elemzés nem is elsősorban a mai sikeremberrel ütközik, hanem azzal az 1961-ben született külvárosi fiúval, akit egy szűk panellakásban testvérével együtt segédmunkás anyja nevelt egyedül, s akinek esti másodállásába a gyerekek is besegítettek. Michi tájékozottabb volt sorstársainál, apja, aki elhagyta a családot, egy 7. kerületi kis könyvesboltot vezetett, s sok mindent megtanított ritkán felbukkanó fiának.
Ludwig a Kreisky-korszak klasszikus szociáldemokrata fiatalja, akit - kis túlzással - a párt nevelt, s aki tudhatta, hogy kellő szorgalommal és kitartással sokra viheti. A már a középiskolában kitűnt fiú 20 évesen belépett a biztonságáról gondoskodó SPÖ-be, egyetemre is ment, mellékmunkákból tartotta fenn magát.
Azután a párt által az esti képzésre szerveződött Volkshochschule vezetője lett, az Arbeiterzeitung nevű, mára már megszűnt pártújságnál dolgozott, aztán a SPÖ pártakadémiáján tanított. Közben doktorit írt a bécsi egyetemen, az 1991-ben elfogadott dolgozat címe sokat elárul: „Új típusú marxista-leninista pártkoncepció a német szocialista egységpárt példáján“. Tételei igazolásához Ludwig több ízben járt a nyolcvanas években Erich Honecker NDK-jában.
A törekvő ifjú, aki anyja lakását örökölte, amikor az újra férjhez ment, aktívan dolgozott a pártban és az oktatás területén, 38 éves korában a bécsi önkormányzatban lett képviselő. Bekerült a városházára, szorgossága meg is hozta az eredményét: nem kis meglepetésére 2007-ben a lakásosztály nagy befolyással járó vezetőjének nevezte őt ki az akkori polgármester, Michael Haupl. Két évvel később már alpolgármester. Ennek ellenére nem tűnt biztos utódnak, túl óvatos, lassan dönt, tartja a távolságot a városházát is megosztó hangos értelmiségtől. 2018-ban megmérkőzik a modernek vezetőjével, az azóta Brüsszelben dolgozó Andreas Schiederrel, s mindenki meglepetésére fölényesen legyőzi. Elveszi feleségül régi élettársát, amúgy szerény, mint azelőtt.
Ugyanilyen meglepetést keltett Ludwig szereplése az elmúlt két esztendőben, főleg határozottsága, ügyes forgolódása, amivel elsimította a szociáldemokrata párton belüli irányzatok felhorgadó ellentéteit. Jó érzékkel választotta ki a nála érdesebb, harcosabb munkatársait, például azokat, akik kőkeményen küzdenek a koronavírus ellen. A polgármester inkább visszahúzódik, de garantálja az együttműködést a kormánnyal, s gondoskodik a város lakóiról.
Látványos intézkedésekkel is javítja a közhangulatot - egyszeri ingyen schnitzel, ingyen taxi, 100 eurós háztartási gépjavítási támogatás, ingyenes vírus elleni oltás szerepel a bécsi SPÖ programjában. S a város tiszta, csupa zöld, biztonságos. Remek a tömegközlekedés, s Ludwig emberségesebb a bevándorlókkal, mint a kormány.
Folytatja elődje, Michael Häupl hagyományát: minden évben egy világhírű könyvet ad ki az élhető város vezetése 100 ezer példányban, s ingyen osztogatja.
A választás napján a polgármester kék öltönyt viselt, vörös nyakkendőt, s a szájmaszkja is vörös volt. Ez utóbbitól eltekintve kinézete, hátrafésült haja olyan volt, mint a 10 -20 évvel ezelőtti képeken. A kampány során készült róla egy meghökkentő fotó is: felöltötte a Bécsben közszeretetnek örvendő, narancssárga öltözéket viselő kukások szerelését, hátracsapta az egyenruhához járó baseball-sapkát, s felkapaszkodott a szemeteskocsi hátsó peronjára. A szociáldemokrata pártban komoly tekintélynek számító parlamenti alelnök, Doris Bures meg is jegyezte: "A koronavírus idején Ludwig az ideális politikus."
