A hatalom természetes / Végső határa az a pont, ameddig / Az alattvalók hűsége kitart. / Ha nincs ilyen pont, méltóságát veszti / Az emberélet. Szégyen lesz leélni.
Székely János Caligula helytartója című drámájában hangzanak el a fenti mondatok a helytartó és a főpap vitájában, a helytartó ugyanis azt a parancsot kapta, hogy bármi áron vigye be Caligula szobrát a templomba.
A Színház-és Filmművészeti Egyetemre hetek, hónapok óta szeretné ráerőltetni a hatalom a saját diktátumát. A diákok és a tanárok egy része ellenáll. Barikádot húznak, sztrájkolnak. Az alapítványi kuratórium viszont legutóbb egy katonatisztet bízott meg az intézmény kancellári feladatainak ellátásával. Érdekes egybeesés, hogy Sztarenki Pál zalaegerszegi Caligula helytartója rendezésében egy katonai jármű platóján, dobozban vitték volna be a császár szobrát a templomba, de a dobozban csak a császár kedvenc lovának kitömött teteme volt.
A katonaság, ha egyelőre még csak szimbolikusan is, de be akar menni a Vas utcai épületbe. Kérdem én, jó ötlet-e egy katonai múlttal rendelkező, képzett menedzsert, volt gépesített lövészt, diplomatát, egyetemi campus vezetőt átirányítani egy művészeti egyetemre? Ha csak nem az az üzenet, hogy vigyázzatok, mert mi most már rendet szeretnénk tenni, bevinnénk azt a bizonyos szobrot; jó, nem szobrot, de tanrendet, egyáltalán: rendet, tanárokat, nemzeti értékeket a bezárt, elavult egyetemetekre.
Csakhogy a diákok és a tanárok épp az elmúlt hetekben, napokban bizonyították be, hogy ők megvédik a hagyományos értékeiket, és ameddig lehet, saját magukat az erőszakos, egyoldalú térfoglalástól. Talán nem véletlen, hogy ez az elhúzódó ellenállás éppen egy művészeti egyetem esetében alakult ki. És itt már jóval többről van szó, mint hogy a hallgatók olvasták-e a Caligula helytartóját.