Közösségi teret alakítanának ki a település központi részén lévő, nagykocsmaként ismert épületből. Erre adott be pályázatot, 30 millió forintos támogatást remélve Kötegyán település a Magyar Falu Program keretében – nyilatkozta Hajdu-Szűcs Mária Kornélia (Fidesz-KDNP) polgármester még nyáron a Békés Megyei Hírlapnak. Ehhez hozzátette, az épület nincs az önkormányzat tulajdonában, ezért azt meg is kellene vásárolni, de a támogatás, azaz a Magyar Falu Program forrásai erre lehetőséget adnak.
„Ezzel a beruházással is az lenne a cél, hogy a fiatalokat helyben tartsuk. Egy olyan helyet lehetne kialakítani, ami rendezvényeknek, találkozóknak adhatna otthont, ahol remek társaságok jöhetnének össze” – mondta a román határ melletti alig másfél ezer lelket számláló község első embere. Azonban Hajdu-Szűcs Mária Kornélia nyilatkozatából, és a KESMA tulajdonában lévő propagandalapból is kimaradt, és mindezt utólag a narancs.hu derítette ki, hogy a kötegyáni „nagykocsma” épületének tulajdonosa Hajdu János, aki nem csupán a polgármester asszony közeli rokona, hanem egyben a község képviselő-testületének is tagja. S persze arról sem beszélt Hajdu-Szűcs Mária Kornélia, hogy képviselő rokona már hosszú évek óta nem működteti a vendéglátóipari épületet és az egykor benne lévő egységet, mert nem éri meg. Ezért hosszú évek óta zárva van. Régóta próbálja eladni, ez piaci alapon jó ideje nem sikerült.
Most egy pályázat kapcsán közpénzből vásárolhatja meg az önkormányzat az üres és pusztuló ingatlant, ezzel pedig aligha jár majd rosszul a képviselő és rokon. Helyben többen nem értik a beruházás indokoltságát, ugyanis nemrégiben pályázati pénzből felújították az önkormányzati tulajdonú Ungvári művelődési központot és a Kötegyáni Baráti Kör Egyesületnek is van egy tágas közösségi háza. Ez a két intézmény ma is részben kihasználatlan. A sok hátránnyal küzdő, román határ melletti Békés megyei községet a fiatalok aligha a közösségi helyszín(ek) állítólagos hiánya miatt hagyják és hagyták már el, hanem mert nincs munkahely, nincs megélhetés.
*
Nem csupán jókora országos, de európai visszhangot is keltett, hogy május 13-án, a hajnali órákban Csóka-Szűcs János gyulai MMM- és Momentum-aktivista házát rendőrök lepték el. Rémhírterjesztés állítólagos gyanúja miatt házkutatást tartottak nála, informatikai eszközeit lefoglalták, a rendőrségre előállították, rabosították és kihallgatták. Csupán azért, mert egy Facebook-bejegyzésben megírta, hogy a gyulai kórházban közel 1200 ágy üresen áll és emiatt rengeteg beteget hazaküldtek az akkor e térségben nem, vagy elvétve jelentkező koronavírus-járvány miatt. Két nap múlva a Gyulai Járási Ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. Végül robbant a bomba! Kiderült, hogy a NER által - minden ok nélkül - megszigorított rémhírtörvényre hivatkozva a túlbuzgó gyulai fideszes polgármester, Görgényi Ernő jelentette fel Csóka-Szűcs Jánost.
Az elképesztő és felháborító történet óta hosszú hónapok teltek el. Mindez azonban kevés volt a helyi sajtónak, így az önkormányzati tulajdonú Gyulai Hírlapnak, a Szeged-Csanádi Egyházmegye kezében lévő Gyula Televíziónak és a KESMA érdekeltségébe tartozó Békés Megyei Hírlapnak, hogy ha röviden is, de megszólaltassák az érintettet. Esélyt adva arra, hogy saját szavaival mondja el, mi történt. A történteknek semmi köze a szakmához és a lapolvasók megbecsüléséhez. Amit az is jól mutat, hogy német, holland, belga, japán, amerikai televíziók és újságírók kopogtattak be a gyulai ellenzéki aktivistához, egymásnak adva a kilincset, hogy a demokráciákban nehezen érthető történetet bemutassák. Sőt, Csóka-Szűcs még Giuseppe Conte olasz miniszterelnöktől is meghívót kapott egy konferenciára. A történtek másnapján Brüsszelben, az Európai Parlamentben és Berlinben, a német törvényhozásban, a Bundestagban is szóba került a gyulai eset.
*
Normális körülmények között – hol vagyunk ettől? – az Index beszántása után adódott volna egy remek alkalom, hogy egy helyi médium, a Gyulai Hírlap első kézből próbálja meg tisztázni, értelmezni a történteket. Ugyanis az Index egyik távozó főszerkesztő-helyettese, Haász János nem csupán Gyuláról indult el, hanem első újságírói szárnypróbálgatásait, jó húsz-huszonöt évvel ezelőtt, éppen a Gyulai Hírlapban tette meg.
Így, ha független és kíváncsi lenne a békési fürdőváros hetilapja, és adna valamit arra, hogy a médiumoknak hatalmat ellenőrző szerepük is van, akkor interjút készített volna egykori munkatársával a történtekről - sok mindent összefüggéséből és belülről világítva meg. Már persze, ha az ott dolgozó újságírók és szerkesztők tényleg tudni akarták volna, mi történt a kulisszák mögött. De már hosszú ideje nem valódi hetilapról, hanem propagandakiadványról, a Fidesz helyi ökléről van szó, amely ezt a szerepet a gyulai adófizetők pénzén játssza el.
*
Mennyiben segített feltárni és megértetni a zuhanó példányszáma ellenére még mindig a térség legnagyobb sajtótermékének számító Békés Megyei Hírlap és online változata a Simonka-ügyet? A Viharsarok nagy hatalmú kormánypárti politikusáról van szó, aki körül már legalább négy éve balhé van. A válasz röviden: semennyire. Még azt követően is ment tovább a dél-békési országgyűlési képviselő ajnározása, hogy 2016 végén a Központi Nyomozó Főügyészség megerősítette, hogy Simonka környékén és Simonka György ügyeivel összefüggésben nyomozás folyik. Minősített eset, hogy a megyei lap tüntetően távol maradt 2016 novemberében attól a békéscsabai Fidesz-iroda előtt tartott sajtótájékoztatótól, ahol a fedezetelvonás alapos gyanúja miatti, Simonka elleni feljelentés megtételé volt a téma. Szakmailag nehezen magyarázhatóan esélyt sem adott magának arra, hogy a másnapi lapszámban beszámoljon olvasóinak: egy ellenzéki párt helyi vezetője egy kormánypárti parlamenti képviselőjével szemben tesz büntetőfeljelentést. (Az ellenzéki önkormányzati képviselő e sorok szerzője volt.) Az ügyészség pedig befogadta a feljelentést azzal, hogy egy már elkezdődött büntetőeljáráshoz csatolja azt „a szoros tárgyi és személyi összefüggés folytán”. Magyarán: Simonka ellen is nyomoznak. Ez akkor óriási fordulatot jelentett! Az azóta eltelt időben, csak a legszükségesebb esetekben ír az ügyről a megyei lap. Az országos médiumok ontják az újabb és újabb híreket a Simonka-történetről, miközben ők úgy tesznek, mintha a fejlemények attól nem léteznének, hogy ők nem írnak róla. Ezt nevezik pártvezérelt rabszolgasajtónak, propagandának. Hazugságaik, elhallgatásaik, az olvasók mély lenézésén kívül a maguk rendkívül cinikus értékrendjéről állítanak ki bizonyítványt.
*
„Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre én Élet és Irodalmat járatok, én Magyar Narancsot olvasok, Népszavával kezdek – mert most még nincs Magyar Nemzet –, ha jó tollú cikket, glosszát akarok elolvasni” – jelentette ki az egykori politikus, aki arról is beszélt, hogy először az Indexet nézi meg, aztán az Origót. Az elhíresült mondatokat Varga István orosházi ügyvéd, a kormány sajtókonglomerátumának, a KESMA-nak az első számú vezetője mondta még 2019 februárjának elején a békéscsabai önkormányzat tulajdonolta TV7-ben. A történet folytatását ismerjük, Varga egy napon belül lemondott a KESMA vezetéséről. Alighanem az általa tisztelt Orbán Viktor kérését Rogán Antal továbbította neki. S a NER-en belül ez a kérés több volt, mint parancs.
Ennek a fontos, de mára kissé elfeledett történetnek médiahátterével még senki nem foglakozott. A békési megyeszékhelyen egy helyi ál-civil csoportosulás volt a jelölőszervezete Szarvas Péter polgármesternek és csapatának, akik színeiket lilára festették, de a Fideszhez állnak nagyon közel. A helyi köznyelv csak „lila Fideszként” emlegeti őket. Médiumaikban csak a szépről és jóról olvasni, hallani. A TV7 műsorába behívott Varga nem azért szólta el magát, mert a felkészült riporter olyan pergőtűz alá vette, hogy végül a fentiek kicsúsztak a száján. Épp ellenkezőleg. Varga egyébként is egy sokat beszélő, mindenhez értő megmondó ember, aki szeret okosakat mondani, és nem áll távol tőle a fecsegés sem. Ez és ennyi történt. De jellemző, hogy TV7-nek máig büszkének kellene lennie, hogy országos hírt generált, s a nála elhangzottak bizony nagy hullámokat vetettek. Ám erről szó sincs. Az ott dolgozók nemhogy nem büszkék, hanem hallgatnak és behúzzák a nyakukat – és remélik, ilyen többet nem fordul elő.
*
A fenti történetek arra szolgálnak példaként, hogy a sajtót nem szabad összekeverni a propagandával, a hazugságot a valósággal, az információt az elhallgatással és csúsztatással, a kíváncsiságot a szolgalelkűséggel, a szakmát a politikai szolgálóleánysággal. A demokráciához – már ha tényleg képesek leszünk közös erőfeszítéssel megteremteni – merőben új sajtóviszonyok szükségesek. Szakmai ismeretekkel rendelkező, függetlenül, kritikusan, demokratikusan gondolkodó, az olvasót nagykorúnak néző, a hírek szentségét és a vélemények szabadságát mindenekelőtt szem előtt tartó sajtómunkások és orgánumok sokaságra lesz szükség mindenütt – de úgy tűnik, leginkább települési és megyei szinten.
