Valamikor minden egyszerű, átlátható volt. 1948-ban létrejött a Színház- és Filmművészeti Főiskola. A szovjet típusú szocialista átalakulás megáldotta, elindult a felsőfokú filmes képzés. A fél évszázadig tartó központosított, állami felsőoktatási rendszerben 18-20 éves korában eldőlt az ember sorsa. Vagy fölvették, és diplomájával a nyugdíjig biztosítva volt útja egy szakterületen, vagy nem, ami azt jelentette, hogy alighanem végleg bezáródtak a kapuk. A filmes képzésben még inkább ez volt a helyzet. Ha bekerültél mondjuk a rendező szakra, rendező lettél, ha nem, nem lettél rendező. Kivételek persze akkor is voltak. Bereményi Géza például diploma nélkül kapott lehetőséget, de ott volt mögötte írói pályája, és dolgozott a filmgyártásban is.
A rendszerváltás tágra nyitotta a kapukat, megteremtette a feltételeket a szabadabb mozgás számára. Az elhelyezkedésnél, művészi szárnypróbálgatásnál már nem volt követelmény a diploma. Ezzel együtt az egyetemmé váló Színműn szerzett végzettség máig meghatározó referencia maradt, különösen alkotói pályákon. Érzékelhető változás a filmgyártás szakmai átalakulásával kezdődött. Bővült a mozgóképes termékek piaca, elsősorban a reklámiparban, a képzésekben, a sokcsatornás televíziózásban. Új filmgyárak, szakfeladatokra specializálódott cégek alakultak. A lényegi mozzanat jól kiolvasható a filmek végén percekig futó stáblistából: a forgatókönyv-fejlesztéstől, a gyártási előkészítésen, a forgatáson át az utómunkáig rengeteg tevékenység vált önálló szakterületté. Az SZFE ezzel nem tudott lépést tartani. Mindig probléma volt az elméleti és a gyakorlati oktatás aránya, és hiába történt elmozdulás utóbbi irányába, hiába indultak gyártási szakok (vágó, producer…), ez távolról sem tudta lefedni a szakemberek iránti igényt.
Ez az egyre táguló rés nyitott lehetőséget az üzleti szférában a tandíjas filmes képzések, filmiskolák előtt. Számuk egyre nő. Három ismertebb műhely munkáján keresztül érzékeltetjük szerepüket a minőségi kiemelés szándéka nélkül.
A 2007 óta működő Werk Akadémia filmes képzései az alapismereteken túl gyártás három szakterületére koncentrálnak: utómunka (vágó, vágóasszisztens), gyártásszervezés és fontos asszisztensi munkák (naplóvezető, rendezőasszisztens). Elindult a filmíró kurzus is. Réz András művészeti vezető nem kerget nagy álmokat. Úgy gondolja, a filmkészítésbe gyakorlati tudáson keresztül lehet igazán bekapcsolódni, céljuk az, hogy növendékeik stábba kerüljenek, a többi rajtuk múlik. Kapcsolatban állnak filmes céggel is, amely segíti a folyamatot. Réz szerint komoly szakmai tapasztalat és jó értelemben vett személyes kapcsolatok nélkül nemigen lehet előbbre jutni. Aki pedig majd rendezni akar, rendezzen: kezdjen független filmesként, próbáljon fesztiválrészvételeket elérni, így építheti fel azt a portfóliót, amellyel a professzionális gyártásban is esélyt kaphat.
A Budapest Film Academy összetettebb rendszerben működik. Alapítója és ügyvezetője, a Columbia Egyetem filmes tanszékén végzett Hódi Jenő rendező, író, producer. Gyakorlati szemléletű kurzusai átfogják a teljes filmgyártást a szűkebb szakmai munkáktól az alkotói tevékenységekig. Fontos szervezeti elem, hogy együttműködési megállapodásuk van az ELTE-vel, és a Los Angeles-i Loyola Marymount Egyetemmel, utóbbiról vendégoktatóik vannak, képzéseiket mindkét intézményben elfogadják, kreditek szerezhetők velük. Hódi Jenő a műfaji filmek gyártása felől közelít a munkához, véleménye szerint ezek adnak igazán hasznos, nemzetközi szinten hasznosítható szakismeretet. Az oklevelek nem játszanak komoly szerepet a karrier építésében.
A Lumiere Filmiskola három éve működik. Alapítója, Salamon András filmrendező szintén a szakmai utánpótlásképzésre helyezi a hangsúlyt (így van itt például mikrofonos, standfotós, világosító kurzus is), de nagyobb távlatokban is gondolkozik. Első lépésben szeretné egyetemekkel elfogadtatni a kurzusokat, és foglalkozik a felsőfokú akkreditáció elérésének lehetőségével is. Az iskolát jelenleg szakmai ugródeszkának tartja, de örül, ha valaki az SZFE felé lendül vele. Meggyőződése ugyanis, hogy alkotói területeken idehaza nincs még az egyetemnek igazi versenytársa. A hetvenéves oktatási-működési tapasztalat, a szélesebb horizont, a tekintélyes tanárok követő jelenléte, a kiérlelt hagyományok óriási előnyt jelentenek.
A kérdés az, lesz-e komoly filmes felsőoktatási alternatívája az SZFE-nek? Úgy tűnik, ez csupán idő kérdése. Több intézmény is próbálkozik már filmes képzéssel. Említhetjük a Metropolitan Egyetemet, az egri Esterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Tanszékének kurzusait. És az ELTE BTK is elindította Mozgókép alapszakát, film- és televíziórendezés szakiránnyal. A kemény, három fordulós felvételi rendje, követelményei talán szigorúbbak is az SZFE rostájánál. Az oktatási eredmények értékeléséhez még hosszú évek kellenek.
Mindenesetre elmondható, hogy aki nem kerül be a művészeti egyetemre, máshol is szerencsét próbálhat.
