A két héttel ezelőtt megnyílt Magyar Sajtófotó Kiállítás képei között időnként feltűnik az öröm vagy a szabadság érzete, a nemzetközi színtéren viszont sokkal borúsabb kép rajzolódik ki előttünk az elmúlt évből. Dai Kurokawa képén nők egy csapata mezítláb és magassarkúban menekül a Nairobi egyik luxusszállodáját és irodaházát ért támadás idején, 2019. január 15-én. A fehér felsőbbrendűséget hirdető amerikai Shield Wall Network csoport Hitler születésnapját ünnepli Mark Peterson felvételén. Noah Berger munkája megörökíti, ahogy tűzoltók küzdenek a kaliforniai Brentwood város közeléből indult tűzvész eloltásáért. Míg Adam Ferguson fényképén a tizenegyéves Rezant látjuk, akit elrabolt, és közel öt évig fogva tartott az Iszlám Állam. Néhány pillanat a közel százötven felvétel és megannyi életmorzsa közül, amelyekkel az álhírek korában egyre felértékelődő, hitelességet elsődleges szempontként képviselő, World Press Photo kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban találkozhatunk.
A történetek, amelyek napi hírolvasásunk során gyakran el sem jutnak igazán hozzánk, vagy könnyedén átsiklunk felettünk, itt megkerülhetetlen közelségből válnak valósággá. Nehéz lenne kikerülni a lengyel menekültügyi központban lévő, tizenötéves örmény Ewa átütő tekintetét, aki a reményvesztettség szindrómára jellemző katatón állapotból tért magához; vagy azokat a felvételeket, amelyek a világszerte egyre jelentősebb méreteket öltő tüntetési hullámokról, az etiópiai repülőgépkatasztrófáról, vagy a senkit és semmit nem kímélő erőszakról tudósítanak. A természeti és környezeti kategória díjazott fényképei szintén problémacentrikusan közelítenek meg aktuális témákat; a világverseny hatvanöt éve alatt először első díjat nyert magyar női fotográfus, Esther Horvath felvételét nézve félig-meddig mosolyra is húzódhat a szánk: egy jegesmedve és kölyke kíváncsian vizsgálgatja a Polarstern kutatóhajó műszereit, amivel az Északi-sarkvidék éghajlatváltozását követik nyomon. Hasonlóan azonban más kedves fotókhoz, mire a képaláírás végére érünk, a mosoly elillan. Leginkább csak a több helyen felsejlő közösségi energiák adhatnak reményt számunkra, s a sportrendezvényeken készült felvételekről tükröződő öröm kínálhat némi megnyugvást.
Nem is cél azonban, hogy elégedetten dőljünk hátra a képkockákat szemlélve, és nyugtázzuk, a nagyvilágban minden rendben. Közel sincs semmi rendben: nők és férfiak, gyerekek és idősek, közösségek és egyének, állatok és természeti jelenségek, mind érintettek vagyunk. A felvételek, ahogy évről évre, ezúttal is felhívásul szolgálhatnak (előbb-utóbb csak komolyan vesszük): kezdjünk el lépéseket tenni az itt látható problémák megoldásai felé, mert igencsak a huszonnegyedik órában vagyunk. Ezen az úton haladva, hamarosan csak az olvadó jégsapkát, fegyvereseket és lesütött tekinteteket láthatunk.
A kiállításról készült galériánkat ide kattintva nézheti meg.
Infó:
World Press Photo 2020
Magyar Nemzeti Múzeum
Nyitva: október 25-ig.
