árapály
amikor fiam rosszalló álmok
közt találom, a remény, hogy
lesimogatja majd az ébredés,
megbékél a tudattalan
a hullámok után,
s a délelőtt helyreálló
rendjében gyönyörködünk;
két egymással szembeni
partszakasz azonos
tengerjárással.
este jó volt
mindig úgy volt, hogy
vacsora-fürdés után
azonnal ágyba…
aztán valamiért
mindig úgy alakult,
hogy előbb megsajnáltam
a lámpabúrára
olvadt rovarokat,
próbáltam visszahívni
minden lassan
távolodó bútordarabot,
megcsodáltam a
falvédő alól felszálló
sötét gázelegyet,
amíg azt nem mondták: alvás!
ahogy Zoli bácsi írta:
„Elolvadt a világ…”
remény, eső
elmagányosodott írásjel:
állsz a gondolat közepén
minden más rajtad kívül esik:
remény, eső, vágyakozás
egyensúlyt kereső testünk messze
tehetetlenségünk oly közeli
s éjjelente úgy fordulsz
ahogy fordulok benned
álmaid előtt lelassítok
megérzed: tudni szeretném
milyen lesz majd az a hajnal,
milyen kutyák vesznek üldözőbe?
tartozás
A Mosoni-Dunához jártunk
suli után, elszívni ezt-azt;
– St. Morris, ha úgy alakult –
a zsebpénzeinkből vett
ÖKM magazin, és mi,
az összeragadt oldalak miatt
folyton röhögő kamaszok,
hittünk a fák közt derengő fényben,
a folyókanyarulat ölelésében.
A kékes füst ma már csak azt jelenti,
amit egyikünk sem vitt magával. Amiért
nem tartozunk egymásnak semmivel.
magyarázat
Organikus vagy; a testnedvek
a megfelelő alagutakon
ömlenek-találkoznak,
nincs unalmas pillanat.
A légzés áramával feltör
belső monológod;
évekig építgeted
a hangodból
kiváló szavak
sztalagmitjait.
Organikus vagy,
a fejedből kinő egy virág
és leér a szívig.
