Tavaly Ursula von der Leyen egy olyan geopolitikai bizottságot ígért az európaiaknak, amely erősebb és egységesebb hangon szólal meg a világban, ami megvédheti az európai stratégiai szuverenitást. Ez egy kellő időben megfogalmazott elképzelés volt. Közel egy év elteltével azonban a mindent feldúló globális járvány közepette az európai polgárok a geopolitikai Európa hiányának költségeivel szembesülnek.
A járvány, a klímaváltozás és a globális recesszió közepette a nagyhatalmak az országok közötti kapcsolatokat egymást büntető fegyverekké alakítják át. Kína azzal fenyegetett, hogy nem szállít orvosi eszközöket azokba az európai országokba, amelyek nem támogatják politikailag. Az Egyesült Államok pedig gazdasági szankciókkal fenyeget, hogy Irán-politikáját ráerőltesse az európai országokra. Törökország azzal fenyeget, hogy a menekülteket Európába küldi, ha az EU nem fizet neki, vagy nem támogatja Líbia ügyében. Emellett Oroszország beavatkozik a választásainkba, és átpolitizálja a gázszállításait. A Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy ezen fejlemények miatt az emberek nagy többsége úgy látja, hogy közös fellépésre van szükség a nemzeti szuverenitásnak az egyre veszélyesebb világban történő megőrzése érdekében. A megkérdezettek 63 százaléka a koronavírus-járványból fakadóan nagyobb mértékű európai együttműködést szeretne. Még a kevésbé Európa-párti EU-tagállamokban is a megkérdezettek több mint fele vélekedik így, köztük Franciaországban (52 százalék), Svédországban (51 százalék) és Dániában (53 százalék).
A polgárok részéről érzékelhető egyértelmű igény ellenére von der Leyen három nyelven elmondott, közel 90 perces beszéde nem tett említést a geopolitikai bizottság koncepciójáról. Felsorolta a problémákat, azonban alig vette figyelembe, hogy Európának a geopolitikára vonatkozó átfogó megközelítését újra kell élesztenie.
Mi történt? Miért olyan nehéz megteremteni a „geopolitikai bizottságot”, amit tavaly ígért meg von der Leyen? Az európai újjáépítési tervnek azt kellene lehetővé tennie Európa számára, hogy szuverénebb és zöldebb módon építhesse újra magát. Ehhez azonban von der Leyennek két jelentős problémával kell szembenéznie.
Az első problémát az EU-tagállamok jelentik. Minden tagország azt állítja, hogy geopolitikaibb jellegű Európát szeretne, de a legtöbben ez alatt azt értik, hogy az EU az ő saját specifikus geopolitikai problémájukat vegye komolyabban. A kelet-európai tagállamok esetében ez Oroszországra történő fókuszálást, a dél-európai tagországok esetében a Mediterrán-térségben kialakult problémák figyelembe vételét jelenti, míg más tagállamok számára a Balkán vagy Törökország jelenti a fő prioritást, az észak-európai tagországok többsége pedig a kínai kereskedelem okozta károkkal szembeni védelem kérdését tekinti fő gondnak.
Természetesen az Európai Bizottság elnöke nem kontrollálja a tagállamokat, különösen nem nemzetbiztonsági kérdésekben. Ahhoz, hogy az EU ilyen megosztottság közepette geopolitikaibb módon tudjon fellépni, egy olyan mechanizmusra van szükség, amely kijelöli a prioritásokat a különböző ügyek között, valamint garantálja a szolidaritást a tagállamok részéről olyan kérdésekben, amelyek az adott országot nem érintik különösebben, illetve elrendezi a vitákat, ha a tagállamok más állásponton vannak.
Ezt a problémát felismerve von der Leyen beszédében a minősített többségi szavazás bevezetését javasolta a külpolitikai ügyekben, legalábbis emberi jogi és szankciókkal kapcsolatos esetekben. Ez egy fontos lépés lenne, azonban annak lényege a saját álláspontjukhoz ragaszkodó tagállamok kikerülésének módja lenne. Annál, hogy semmibe veszik a tagállamok álláspontját olyan kérdésekben, amelyek fontosak nekik, jobb megoldás, ha az összes tagállam érzi, hogy Európa az első védelmi vonaluk ezeken a területeken, valamint hogy valami fontosat veszítenének el azzal, ha gyengítik az EU-t olyan területeken, amelyek számukra kevésbé számítanak.
A második problémát az EU brüsszeli bürokratikus gépezete jelenti, amelyet von der Leyen névlegesen kontrollál. A geopolitikai megközelítés azt jelenti, hogy az összes kormányzási eszközt felhasználják a geopolitikai célok elérésére. Így az USA az Európával való védelmi kapcsolatát használhatja fel a kereskedelmi könnyítések követelésére, miközben Kína az orvosi eszközök terén meglévő dominanciáját használja fel arra, hogy megbüntesse Hollandiát annak Tajvannal kapcsolatos politikája miatt. Az EU azonban kifejezetten az ilyen helyzetek elkerülésére jött létre, és nincs is egy valódi eljárási rendje az ilyen politika alkalmazására. Például az az elgondolás, hogy az EU kedvezményeket adna a kereskedelmi megállapodásai során geopolitikai előnyök elérése érdekében, egy elvetendő dolog azok szemében, akiket a kereskedelmi megállapodások minősége alapján ítélnek meg.
Nem meglepő módon erről a belső kérdésről kevés szó esett von der Leyen beszédében, de ez alapvető fontossággal bír a geopolitikai Európa megteremtésében. Brüsszelben mindenki elismeri, hogy a geopolitikai megközelítés nagyobb koordinációt igényel a különböző témák között, de mindenki úgy gondolja, hogy az ő szervezetének kellene a koordinálást irányítani. Logikus módon a Josep Borrell (az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Bizottság alelnöke) vezette Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tűnik erre a feladatra a legkézenfekvőbb szervezetnek. Kihagyott lehetőség lenne, ha nem bővítenék az EKSZ jogköreit.
Az újjáépítési terv lehetővé teszi az EU számára, hogy a szuverénebb Európa kialakításába fektessen olyan területeken, amelyeket az unió polgárai fontosnak tartanak. Ahelyett, hogy oly sok pénzt költene el nem átlátható módon a strukturális és kohéziós alapokon keresztül, az EU-nak kimondottan ahhoz a célhoz kellene tartania magát, amely a szuverén Európa infrastruktúrájába történő befektetésre vonatkozik. Ebbe beletartozhatnak az orvosi eszközök közös raktárkészletei a jövőbeli járványok leküzdésére, a jól szabályozott adatbázisok a mesterséges intelligencia kezelésére, az energiafüggetlenséget és a karbonmentes gazdaság felé történő átalakulást elősegítő infrastruktúrákba történő befektetések, valamint a közös védelmi projektek és beruházások.
Ez az elgondolás már széleskörű támogatást élvez. Az ECFR közvélemény-kutatása kimutatta, hogy a klímaváltozás kezelését célzó intézkedések támogatottsága nőtt a járvány alatt: a spanyol szavazók 60 százaléka azt állította, hogy támogatása a klímavállalások megvalósítására vonatkozóan nőtt a koronavírus-válság során. Von der Leyen ezen elgondolások némelyikére kitért a beszédében, de a geopolitikai aspektusukra történő fókusz hiányában ezek a kezdeményezések meg fognak hiúsulni a tagállamok és a brüsszeli intézmények közötti versengésben.
Még mindig csak az elején tart von der Leyen bizottsági elnöki ciklusa. Az EU nem lenne képes egy vagy öt éven belül geopolitikai szereplővé válni. Ahogy azonban von der Leyen fogalmazott, a világ nem várja meg, míg az EU döntést hoz: az európai stratégiai szuverenitás napról napra erodálódik. Nincsen túl korán a sikeres működéshez szükséges intézményi alapok kialakításához. Az EU-nak megvan minden szükséges eszköze ahhoz, hogy ez megtörténjen. Ennek a lehetőségnek a realizálásához von der Leyennek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy léteznek olyan erőteljes érdekek a tagállamokban és Brüsszelben, amelyek őhozzá képest teljesen másként gondolkodnak a geopolitikáról.
(A szerző a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) kutatási igazgatója, korábban az USA külügyminisztériumának különleges tanácsadója.)