Ötvennyolc gólt lőttek-fejeltek, miközben csak négyet kaptak az NB I-esek a labdarúgó Magyar Kupában, s ezen én egyáltalán nem csodálkozom. A huszonegyedik század hazai első osztálya ugyanis rutint szerzett az efféle meccsek megvívásában, hiszen a bajnokságban minden héten kupa van. Nézzük csak az ötödik fordulót: Budafokra megy az FTC, Paksra az MTK, Kisvárdára a Fehérvár, Felcsútra a Mezőkövesd.
Tiszta MK.
Nem csoda, ha nem könnyelműsködött Ráckevén a Ferencváros, Tiszaújvárosban a Honvéd, Tiszaföldváron a Fehérvár, Mezőkeresztesen a ZTE, a 43. számú Építők vendégeként az MTK, ahogyan az olyan párosításokban is kitűnt a felsőbb osztályú fölény, amelyekben nem lehetett tudni, melyik a kis és melyik a nagy csapat: Mohácson játszott a Budafok, Kecskéden a Kisvárda, Hatvanban a Paks, Mándokon a Mezőkövesd. Három mérkőzés az itthoni labdarúgásban amúgy figyelmen kívül hagyott koronavírus-járvány félreérthetetlen jelei miatt elmaradt: Iváncsán le kellett mondani az Újpest, Balassagyarmaton a Diósgyőr vendégjátékáról, és Toponáron sem láthatták a topligás felcsútiakat. Tényleg zavarba ejtő mezőnyről van szó, mivel Iváncsán ezerrel többen (2806-an) élnek, mint Felcsúton, de a kisebb népességű település labdarúgócsapata az élvonal legutóbbi évadának büszke bronzérmese, és Schmidt Mária labdarúgó-szakíró előbb-utóbb kideríti, hogy az egész magyar futballtörténet alap- és ékköve, míg a nagyobb Fejér megyei község sportegyesülete a harmadosztály Középcsoportjában szerepel, igaz, veretlen listavezető.
Ma már egyébként nincs olyan, mint az első Orbán-kormány idején, amikor Dávid Ibolya igazságügy-miniszter azzal kerülte ki a lelátói antiszemitizmusra vonatkozó kérdést, hogy „nem értek a focihoz”, mert mindenki mindent tud a magyar labdarúgásról. Legutóbb egy olajipari korifeus fejtette ki, hogy sokkal jobb a színvonal, mint korábban. Feltehetőleg csak az FTC mérkőzéseit volt alkalma szakszemügyre venni az európai kupaselejtezőkben, mert ha megnézte volna a Honvéd Inter Turku és Malmö, a Fehérvár Bohemians Dublin és Hibernians Paola elleni mérkőzéseit, valamint a felcsúti fiúk stockholmi fellépését, talán óvatosabban fogalmazott volna.
Bár napjaink kikiáltóit nem szokták megakasztani a tények. Az itthoni labdarúgás Müller Cecíliáinak körében sem kelt problémát, hogy megmagyarázzák, miért lehet minálunk nézők előtt futballozni, miközben csak úgy zúg a Covid körülöttünk. Este tizenegykor már nincs vacsora egyetlen vendéglátóhelyen sem, de tizenegy előtt tíz perccel még nyugodtan üvölthet meccsenkénti átlagban háromezer ember, hogy héja-héja-hó! Azt a pizzériát, amely bekerült az Itálián kívüli legjobb ötven olaszos étterem közé Európában, s amely Pest azon negyedében van, ahol Dávid Ibolya kiváltképp nem szokott érteni a focihoz, szerencsére nem érinti a korlátozás, mert a konyhája eddig is tizenegykor bezárt. Amúgy pedig, ha ennek az Akácfa utcai vendéglőnek a sikere nyomán dagad a keblünk – bár ez sem biztos, mert kifejezetten gyanús, hogy a kerek tésztás nyugati háttérhatalom egy itáliai ételeket készítő egységet emelt ki, miközben a pacal, az smafu –, akkor joggal lehetünk öntudatosak a magyar futballal kapcsolatban is. A válogatott ugyan ötvenkettedik, de nem ám csak a hanyatló Európában, hanem széles e világon. Mármint a férfi válogatott. Mert a női már negyvenharmadik, és a modern időkben ki merné állítani, hogy a labdarúgás kizárólag a valaha erősebbnek mondott nem játéka lenne?
Szóval, félre a félelmekkel, a kishitűséggel, csak a gyávák szoronganak. Egész pályás letámadással legyőzzük a járványt, ahogyan az összes ellenfelet, és kész! Az persze nem állítható, hogy a tömegigény kényszerítette volna ki a hazai nyílt kapus meccseket, ám az érdeklődés tekintetében is igaz: aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Hogy aztán a mérkőzésenkénti két-háromezerből, és azok közül is az egymás nyakába ugrókból, arcra cuppantókból hányan fertőznek netán? Hagyjuk az akadékoskodást, elvégre a labdarúgás bolondjaivá is úgy válnak az emberek, hogy valakik továbbadják a játék szeretetét, nem igaz?
Hogy ez mennyiben vonatkozik a Felcsút–Mezőkövesdre, nem tudom.
Ám a futball vírusát magam is jól elkaptam valamikor, az biztos.
