A Hagyományok Házának otthont adó Budai Vigadó felújítása és 2018 szeptemberi újranyitása után merült fel az ötlet, hogy a kárpát-medencei folklórkincs bemutatása mellett összművészeti szemléletű tárlatokat is rendezzenek a Kallós Zoltán kiállítóteremben. Szabó Zoltán népzenei előadóművész (évtizedek óta koncertező és oktató dudás), az intézményben működő Magyar Népi Iparművészeti Múzeum vezetője, a kiállítás kurátora olyan festőművészt keresett, akinek alkotásai jól illeszkednek a ház tudományos és ismeretterjesztő tevékenységéhez.
A 72 éves Nemes László Erdélyből származik. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, Miklóssy Gábor és Aurel Ciupe tanítványaként szerzett diplomát, majd Szászrégenben és Marosvásárhelyen festett, tanított. Vezetője lett a fiatal alkotókat tömörítő Apolló-körnek, művészeti cikkeket írt az erdélyi magyar sajtóban. 1990-ben Magyarországra telepedett, Zalaegerszegen él. 2004 óta a Lendván működő Bánffy Galéria szakmai vezetője, s e minőségében a szlovéniai Muravidéken is aktív képzőművész és pedagógus. A 2008-ban Vajda Lajos-díjjal elismert festőművész régóta vonzódik az irodalomhoz és a zenéhez. Olvasmányélményeit absztrakt, szürreális formában közvetíti; zenei tematikájú képeire pedig az erdélyi gyökerek, a bartóki-kodályi örökség mellett a fiatalságát meghatározó beat- és rock-korszak is erősen hatott. Szabó Zoltán ötlete volt, hogy Nemes zenei ihletésű festményeit a Magyar Hangszermíves Céh által felajánlott instrumentumokkal együtt mutassák be.
Zene és képzőművészet szimbiózisának ma is érvényes, szép példája a magyar szecesszió nagymestere, Körösfői-Kriesch Aladár Művészet forrása című freskója, amely a Zeneakadémia nagytermének külső falán látható. Az 1907-ben felállított alkotás szellemi útmutató Nemes László tárlatához, amelynek főhelyére a Kallós című festmény került – két cselló társaságában. A művész jól ismerte a 2018-ban elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi néprajzkutatót; a csellók pedig a mezőségi népzenére utalnak, amelyben nagybőgő helyett gyakran használnak „kisbőgőt”. A 28 festmény között Nemes önarcképe is felbukkan – harmonikával a kezében ábrázolja magát. A hangszerkészítők munkái között megtalálható a több ezer éves múltra visszatekintő (itthon először polgári szalonokban elterjedt) hárfa; a cselló barokk változata, a viola da gamba; valamint a középkori európai zenében és a magyar népzenében is használt tekerőlant. Pásztor Endre furulyái a hangszer moldvai és gyimesi változatát mutatják be, míg Gyenes Tamás a Dunántúlon elterjedt hosszi furugla készítésének mestere. Hagyományos magyar fúvós instrumentum a tárogató is, amely napjainkban reneszánszát éli: a népzenei-világzenei kontextus mellett még a jazzben is feltűnik.
Infó: „Egy húron pendülünk...”
Hagyományok Háza, Kallós Zoltán kiállítótér
látogatható: november 20-ig
