Ha valamilyen különös szerencse folytán megszabadulna az ország Orbán Viktortól, a képviseleti demokrácia és a jogállamiság helyreállítása lenne az egyik legfontosabb feladat, és ez nem kis dolog. Annyira nem kicsi, hogy a rendelkezésre álló ellenzéki politikai garnitúrától ilyen kiállás szinte elképzelhetetlen. De legyünk jóhiszeműek, vegyük úgy, hogy sikerült. Akkor a politikában már csak a krisztusi (keresztény) közerkölcs érvényesítése vár ránk, ami legalább akkora kihívás - ha nem nagyobb.
Konkrétan az állami korrupció fölszámolása vár ugyanis az országra. Ehhez elkerülhetetlen a köztörvényes bűnösök megbüntetése. Elsősorban a bűnös úton megszerzett megavagyonok állami visszavételéről van szó, mert ha a fideszes hűbéresek kezén jelentős pénzek maradnak, akkor minden hiába, újratermelik az illiberalizmust és a vezért. Nem hiszem, hogy jogállami gátak állnának egy visszamenőleges einstand útjában, ugyanis a hűbérbirtokokat kivétel nélkül törvénybe ütköző módon szerezték meg.
Azonban arra is gondolnunk kell, hogy az Orbán jelenség ne ismétlődhessen meg. Annál is inkább, mert az ellenzék köreiben is bőven vannak olyanok, akik politizálásból óhajtanak élni, sőt jól élni. Az ifjú ellenzéki generáció (Momentum) ijesztő pragmatizmusa óvatosságra kell intse a posztorbáni alkotmányozást.
Azt mindenképpen el kell érni, hogy mind az országos, mind pedig az önkormányzati politikában limitálva legyen a részvételi idő. A két ciklus (8 illetve az önkormányzatban 10 év) látszik racionálisnak, de politikából élni ezen idő alatt se lehessen! A népképviseletet valahogy az angolhoz hasonlóan kellene felállítani. Pártlisták nélkül, csak egyéni indulással. Kormánytagság csak képviselői mandátum birtokában lenne lehetséges.
A közigazgatás, a gazdasági élet és a politika összekeveredése–összefonódása maga a korrupció. Ezt a három entitást „földrajzilag” is el kell választani egymástól. A közigazgatás jelenlegi rendszere, amikor a minisztériumokban osztályvezetői szintig a párthűség a kinevezés oka, nem más, mint az intézményes állami korrupció biztosítéka. Csak akkor álmodhatunk állami korrupció nélküli országról, ha a közigazgatásban dolgozóknak nem a kormány a munkáltatója, ha ott vezető pozícióba kerülni csak a szamárlétra megmászása után lehetséges. A gazdasági élet főszereplői és a politika informális, illetve perszonális kapcsolata a legveszélyesebb a demokráciára. Magyarországon ez még erős családi és (kötél)baráti viszonyokkal is be van szennyezve. Amíg ez létezhet, tisztességes politikáról álmodni sem érdemes. Ezt megszüntetni elég egyszerű volna: C típusú átvilágítás.
A földrajzi elválasztás nálunk azt jelentené, hogy a fővárosból kiköltöztetik az országos politikát és az állami közigazgatást. Ebből további előny származna: a budapestiek, a magyarok és a turisták szabadon látogathatnák a budapesti történelmi emlékhelyeket. És a várbeli barlang-panoptikumba beköltözhetnének az Orbán-kormány legjobbjai.