Mindenért fizetni kell. Az elszámolást nem lehet megúszni, legfeljebb elodázni. A szolgáltató cégeknek be kell hajtaniuk az igénybe vett szolgáltatás ellenértékét. Ha engednének, akkor mások is úgy érezhetik, hogy ilyen vagy olyan indokkal megtagadhatják a fizetést. Márpedig a mai Magyarországon nagyon sok embernek lehet nagyon alapos indoka.
A Nemzeti Közművek először a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség MÁV-telepi iskolájában szerelte le a gázórát a tartozás miatt, majd megjelentek a Dankó utcában is, ahol az egyház központja, a főiskola, valamint az egyesület hajléktalanokat ellátó intézményei találhatóak. Iványi Gábor, az egyház vezető lelkésze nem tagadja a tényt, de hozzáteszi: az állam lassan tíz éve megfosztotta őket az egyházi rangtól és az ezzel járó forrásoktól. Azóta hónapról-hónapra próbálnak túlélni. Holott három évvel ezelőtt csaknem egymilliárd forintos kártérítést ítélt meg az uniós emberjogi bíróság a kisegyháznak. A pénznek azonban csak a töredékét kapták meg, az egyházi státuszra is hiába várnak. A járványra hivatkozva az idén elvonták tőlük az iskolának adott állami támogatás felét. Nem az övék az egyetlen, hátrányos helyzetű gyerekek oktatását végző intézmény, amelyik így járt.
De Iványi joggal érezheti úgy, hogy az állam vadászik rájuk. A kormány szerinte a cselédek országát építi, amivel szembe megy a szegény gyerekek oktatása. Hiszen minél többet tud valaki, annál többet kételkedik. Könnyen irányítani a tudatlan, gondolkodástól elszokott, visszakérdezni soha nem merő embert lehet. A nyomor mély bugyraiban vergődve senki nem érzi úgy, hogy neki a nagypolitikával dolga lehet. Hogy bármit megváltoztathat. Mert minden előre elrendeltetett. Az egész falu napról napra él. Nincs mire várni, nincs miben bízni. Legfeljebb az olcsó ital és a könnyű szerek mindent kizáró erejében.
A Prédikátorok könyve szerint – mondja Iványi - mindennek rendelt ideje van. A kérdés az, hogy mikor jön el a mindent elsöprő harag ideje. Egyszer mindennel el kell számolni. Nem lehet megúszni.