Akakaj Akakijevics Basmacskin bármelyikünk lehetne. Egy hivatalnok, egy a városból, egy átlagember, jó, legyen kisember. Nem politikus, nem oligarcha, nem kormányközeli nagyvállalkozó, nem főnök: egy egyszerű alkalmazott, a hierarchia legaljáról. A szerzőt, Pass Andreát, illetve a koncepciót szintén jegyző Garai Juditot Gogol A köpönyeg és más elbeszélései inspirálták. Behozzák a gogoli világot, de a közeg már inkább mai. Az új főnök itt már főhősünket egy uniós pályázat elkészítésével bízza meg, egy olyan feladattal, amit képtelenség teljesíteni, hiszen a hivatal nem felel meg a pályázati kiírásnak. A balhét tehát Akakijjal szeretnék elvinni, illetve egyszerűen hülyét csinálnak belőle. Na erre azért van bőven igény. Mindig kell olyan, akit át lehet vágni, aki elhiszi azt, amit képtelenség elhinni, de van aki megdumálja, aki fölötte áll, és mint jóravaló alattvalót elkezdi használni. Aztán egyszerűen kirúgja, eldobja, mint egy régi köpönyeget.
Pass Andrea, aki az előadás rendezője is, úgy viszi színre a történetet, mint egy fanyar, karcos szertartásjátékot. Rengeteg ötlet, szellemi innováció figyelhető meg a produkcióban. (A fiatal rendezők kollektívája, a Narratíva szintén jegyzi az előadást. Érezhető is a műhelymunka, az elemzés, a nézőpontok ütköztetése.) Ezért is lehetséges, hogy a kép nem egyszínű, bár mindannyian tudjuk, hogy mi lesz a vége, de ahogy eljutunk odáig, na, az a lényeges.
Friedenthal Zoltán Akakij szerepében úgy válik az új köpönyegét elvesztő áldozattá, hogy közben már majdnem megdicsőül. Pokoljárása egy hatalmas út, amelynek a végén egyszerűen eltűnik. „Légy Akakij nyomában” Hajduk Károly megformálásában Akakij belső hangja, a másik énje. Próbálja figyelmeztetni főhősünket, de mindhiába. Humor és önirónia kíséri a jelenlétét. Hajduk zárójelbe teszi a figurát és épp ettől lesz nagyon is hangsúlyos.
Kárpáti Pál, Pallag Márton, Lengyel Benjámin, Tóth Zsófi és Lestyán Attila több szerepben ugyanazt a színházi nyelvet beszélik. Főként csapat játékosok, de a szöveg alkalmat ad néhány izgalmasabb karakter kibontására is. A Névnapos hivatalnokként Pallag Márton kellően behízelgő, törtető, a karrierjét építi, bármi áron. Örök névnapos, még szobrot is állítanak neki. Lengyel Benjámin Jelentékeny személye ellenpontja főhősünknek. Hivatásszerűen helyezkedik és aláz. Átgázol, akin kell, miért is tenne mást, hiszen ő a „Jelentékeny személy”. Hegymegi Máté fehér bundában (Jelmeztervező: Pető Kata) a sokat emlegetett „Pétervári fagy”, tulajdonképpen maga a halál. Meg is csókolja a végén a hivatalnokunkat. Szó szerint is.
Az előadás végén elhangzik: „Akakij Akakijevicset kivitték a temetőbe, és elhantolták. És Pétervár Akakij Akakijevics nélkül maradt, mintha sohase lett volna benne Akakij Akakijevics. Eltűnt, nyoma se maradt annak a személynek, akit senki se védett meg soha, aki senkinek se volt kedves, senkinek se volt érdekes, aki még a természetbúvár figyelmét se vonta magára.”
De itt még nincs vége, hiszen a jelentékenyeknek mindig szükségük lesz jelentéktelenekre. És ez valószínűleg még jó darabig így marad.
