Dacolva az európai hatalmak tiltakozásával, az Egyesült Államok a hétvégétől újra érvényesnek tekinti az Iránnal szembeni nemzetközi szankciókat, amelyeket a 2015-ös többhatalmi atomalku jóváhagyásakor oldott fel az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT). A washingtoni kormányzat ezzel egy visszás, de régóta tervezett jogi machinációhoz folyamodik: az éppen Donald Trump elnök által felmondott megállapodás rendelkezéseit használja fel a perzsa állam ellen, arra hivatkozva, hogy Teherán megsérti az egyezményben tett vállalásait. Az Egyesült Államok, illetve a Biztonsági Tanács jelenlegi, egyik nem állandó tagja, a Dominikai Köztársaság kivételével az ENSZ BT összes többi tagja azon az állásponton van, hogy Amerika az egyezményből kilépve elvesztette a büntetőintézkedések visszavezetésének jogát, érveik azonban süket fülekre találtak.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter állítása szerint még augusztus 20-án aktiválta a korlátozások felfüggesztését megszüntető mechanizmust, amelynek harmincnapos átfutási ideje magyar idő szerint vasárnap hajnalban jár le. Az ENSZ, valamint a BT tagjainak többsége is jelezte, hogy nem ismerik el a lépést, ám Pompeo úgy tesz, mintha ezt meg sem hallaná. Csütörtökön Suriname-ban úgy nyilatkozott, hogy a világ összes országától el fogják várni az ENSZ-szankciók betartását.
Kezdetben – elemzői várakozások szerint – elenyésző hatása lesz az Egyesült Államok egyoldalú kinyilvánításának, hiszen az érvényben lévő amerikai büntetőintézkedések eleve gátat szabnak az Iránnal folytatott nemzetközi kereskedelemnek. Igazán akkor lesz csak jelentősége annak, hogy ki ismeri el az ENSZ ellenében „visszavezetett” ENSZ-szankciókat, amikor a többhatalmi atomalku értelmében október 18-án lejár az Iránnal szembeni fegyverembargó. Washington olvasatában viszont ez nem fog megtörténni, mert a feloldani tervezett büntetőintézkedések is érvényben maradnak. Az Egyesült Államok így akarja megakadályozni, hogy Oroszország és Kína fegyvereket adjon el a perzsa államnak, amelyeket Teherán később eljuttathat az által finanszírozott milíciákhoz a Közel-Kelet számos országába.
Az embargó feloldásával kapcsolatos aggodalmakat az atomalkut aláíró európai hatalmak – az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország – is osztják, ezért Elliot Abrams Iránért és Venezueláért felelős amerikai különmegbízott reményét fejezte ki, hogy ezek az országok is támogatni és foganatosítani fogják a hétvégén „újra érvénybe lépő” ENSZ-szankciókat. Minderre azonban csekély az esély.
Habár az európai hatalmak érdeke valóban azt diktálná, hogy a Teheránnal szembeni fegyverembargó a helyén maradjon, még a Brexit vonatkozásában bevallottan nemzetközi jogsértést fontolgató londoni kormány sem tenné kockára ezért a ENSZ szankciós rendszerét. Márpedig a teljesen nyilvánvalóan rosszhiszemű amerikai jogi machináció elfogadása valószínűleg azt eredményezné, hogy Oroszország és Kína a jövőben nem csak az Iránnal szembeni, hanem más büntetőintézkedésekben sem lenne hajlandó együttműködni a Nyugattal – ez esetben pedig elveszítenék jelentőségüket az ENSZ BT eddigi határozatai.
Az Egyesült Államok egyoldalú lépése ennélfogva tovább fogja mélyíteni a transzatlanti feszültséget, jóllehet Amerika és Európa legfontosabb érdekei teljesen azonosak a perzsa államot illetően: az Atlanti-óceán mindkét partján meg kívánják akadályozni, hogy Irán atombombához juthasson, ahogyan azt is, hogy a Teherán támogatását élvező közel-keleti milíciák még jobban megerősödjenek. A Trump-kormányzat a maximális nyomásgyakorlás jegyében végrehajtott intézkedéseivel viszont maga ellen fordítja európai szövetségeseit, akik úgy vélik, hogy a diplomáciai megállapodások betartásával és tárgyalásokkal sokkal többet is el tudnának érni.
Európa leginkább abban bízhat, hogy a novemberi amerikai elnökválasztás változást hoz. A jelenleg esélyesebbnek látszó Joe Biden a CNN honlapján a héten megjelent cikkében arról írt, hogy Iránnal szemben ő is keményen, de intelligensen, a szövetségekkel együttműködve fog fellépni. Donald Trump a Fox Newsnak adott keddi telefoninterjúban pedig azt állította, hogy újraválasztása esetén eléri célját a nyomásgyakorlás és a perzsa állam rá fog kényszerülni az Egyesült Államokkal kötendő alkura.
